Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1889-05-15 / 11. szám

Negyedik év f oly a m. 11. szám GI Pápa, 1889. május 15. -*« • .1 -- m> J ~ » - " ^ — — * ~ — Az „Ifjúsági képzőtársulat

4' szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. A szeretet — a megtérés ismertető jele. Egyházi beszéd 1. Kor. 13., 1—3 Ker. Atyámíiai! János apostol a szer eletet teszi a megtérés vagy újjászületés ismertető jelévé, midőn 1-ső levelében igy szól: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életre, mivel szereljük a mi atyánkfiait." Ugyanezt fejezi ki Pál apostol is, a kit pedig nem a szeretet, hanem a hit apostolának szoktunk nevezni, a kezünk alatti szövegben a Korinthusiakhoz küldött 1-ső levél 13 részében, melyet Isten segélyével mai ünnepi elmélkedésünk tárgyává akarunk tenni. Valami nag}

rszerü, elragadó s még a bibliában is párját alig találó irodalmi termék ez az 1-ső korinthusi 13 ik rész! Egy liires amerikai prédikátor (Beecher) azt mondja, hogy ez a rész olyan a szöveg folyamában, mintha két hadsereg öldöklő viaskodásának morajában egyszerre csak csend áll be, s felhangzik az angyaloknak szivünket csodálatosan megható összhangzatos kardala, melynek végeztével tovább folyik a csata, újra kezdődik a viaskodás, mintha semmi sem történt volna. Úgy van valóban, ker. Atyámfiai! A szeretet magasztalását magába foglaló ezen dicsének olyan, mintha nem is embernek, hanem angyalnak- nyelvén ejtetett volna ki, mintha az apostol azon, még az angyalok sgólási képességénél is többre becsülendő szeretetet épen az angyalok nyelvével kivánta volna dicsőiteni. De tekintsük meg ezen páratlan, mesteri éneknek három első versét, lássuk meg abban, hogy a szeretet miért ismertető jele a valódi megtérésnek. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá leltem, mint a zengő érez és a pengő cimbalom" •— ezt mondja az apostol. A szeretet magasztalásához úgy kezd az apostol, hogy összehasonlítja azt mindazzal, a mi az embereknek — különösen a vallás dolgában, nagy, kitűnő s csodálatot ébresztő lehet. Ehhez tartozik első sorban — az ékesszólás. Az ékesszólást minálunk is nagyra becsülik úgy a templomi szószéken, mint a tanácskozási, országgyűlési teremben. De mennyivel többre becsülték még azon nemzetnél, kinek fiaihoz az apostol ép ezen levelét intézte, a görögöknél! Itt az ékesszólás volt azon mesterség, mit leginkább óhajtották elsajátitni, s minden egyéb művészetnél feljebb becsültek. Az ékesszólás volt ezen görög államokban az egyedüli út, melyen hírre, hatalomra lehetett eljutni, s egy-egy nagy szónok, mint Perikies, úgy szólván korlátlan hatalmú fejévé lett az államnak. Ennek folytán a későbbi időkben keletkezett egy egész külön osztálya az embereknek, az ngy*) Megjegyeztetik, hogy ezen beszéd teljesen önálló, eredeti.