Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-01-15 / 5. szám

Mit tegyek már most! kérdezé magától miotegy tanácsot kérve. — Magam kérjem-e- meg' vagy mást küldjek? Ha magam megyek; hallhatom ajkairól azt a lassan suttogva kiejtett '»igento, ' láthatom boldogság és szeméremtől lángoló arczát,

;-kéjben gyönyörben égő szemeit, melyek egy ázebb 'világnak összes varázsát, összes bübaját rejtik magukban;' ha mást küldök: mentve vagyok a lányok fitymáló gúnyos tekintetétől. De hisz a boldogság ugy sem reppenhet el előlem. Gize'a az enyim, birom szavát. — Gizela és boldogság rám nézve egy: öt birni annyi mint boldog lenni. Igaz ugyan ha a tengerből egy pár csepp vizet kimerítenek nem latszik meg rajta, de a tikkadónak mcgis uj életet önt lankadt' izmaiba.— De miért ez az egy két Cáepp ? Hadd fúljak a tengerbe, mikor az legjobban háborog; a habok közt mennyországomat biztosan fellelem. Ezzel az elhatározással lépett Géza házigazdája Szobájaba, ki a legnagyobb készséggel ajánlotta fel szolgalatát, s megígérte, hogy még 'délután ellátogat Serczeghyékhez. Persze az öreg ur nem kérdezte, hogy tulajdonképen melyik Gizelát kell neki számára megkérni; Géza pedig nem mondotta meg, mert reá nézve csak egy létezett : az övé; —

1 hanem csak azt kötötte ki, hogy kedvese szavát magával hozza s neki azonnal megírja, mi vél most távoznia kell. 'i— Mert úgymond Gizela szavait mástól hallhatni is boldogság nekem. Az öreg ur rebesgetett valamit Gizela kedvességéről, szépségéről, hanem Géza nem sokat hallgatott reá; sokkal jobban ott lebegett az a felejthetetlen arcz előtte, mintsem még más magasztalására is szorulna. Még mikor a kocsira ült is azt kiáltotta vissza : — Bátyám ne késsék am a levéllel, mert minden pércz mig Gizeláról nem hallók, pokoli kínokkal gyötri keblemet. — Mondja meg neki mennyire imádom; j megörülnék ha el kellene vesztenem. A mint a kocsi kirobogott az udvarból az öreg ur befelé ballagva dörmögte magában : No ezt ugyan behálózták Serczeghyék, de nem is vesztettek vele. Serczeghyéknél a legnyomasztóbb hangulat uralkodott, mikor az öreg ur teljes kérői £ornatusban belépett. — Ugyanis Serczeghy már régóta gyanús szemmel nézte háziügyeinek folyását, s most határozottan kijelentette, hogy többé hazában semmiféle ebédadást, soirét s több efélét nem tür. Lett ezért azátán perpatvar, villámlás a nők részéről, de denique Serczeghy nem engedett. Ezért Géza kérőjét is eleinte csak olyan tettetett szívességgel fogadták, a melyen egy . kérő méltán megütközhetett. No 'iszen j kiderültek az arczok, mikor az öreg előadta jövetelének okát: Hogy a bajos Gizela húgomat Csengey uram öcsém, óhajtana hitestársul. Serczeghy erre épen nem számitott. Szinte maga. is röstelta előbbi kifakadását, melyért most, a

: mint neje tekintetéből kiolvashatá, lesz mit hallania. Serczeghy Gizela e váratlan szerencsére, mindjárt a tegnap Gézától kapott virágcsokorra gondolt s az Öreg urat e híradásért oly édes tekintettel jutalmazta, melytől egy fiatal embernek aligha nagyot nem dobbant volna a szive. Egyedül csak Ida ütközött meg ezen az uj örömhíren s önkénytelenül szökött ki ajkairól : Szegény Gizelám most már elhiszem, hogy tegnap Csengey nem beszélt semmit. Pedig ki hitte volna mikor, az ebédlőben csak ugy remegett minden szaváért. Almai Gizela a mint meghallotta, hogy unokanénjét Géza megkérette, egy halk sikolytást hallatott s azután iparkodott semmit nem árulni el fájdalmából, de Ida kutató szeme mégis észrevette, hogy az üde, piros arcz egyre halványabb lesz. Ha kérdezte okát, rendesen kitérő választ kapott. Serczeghy Gizella az öreg urat azzal bocsátotta el, hogy Gézát várja és bármikor szívesen látja. — Irt ö ezután erről egy olyan czikornyás levelet, hogy nem lehet csudálkozni' rajta, ha Géza annyira ej. edett azok után a bűvös bájos pillantások után, hogy néhány nap múlva Ismét Bárdoson termett. Serczeghyéknél is megváltozott minden. Serczeghynek ezentúl hallgatás lett a helye. Serczeghyné álig várta, hogy magukra maradván kiönthette férje előtt szive indulatjai. Lásd kedves atyusom ilyen a világ: egyszer sujt, máskor felemel. Te mar kétségbe voltál esve, sötét színben látta az egész világot : akkor jönnek az egyik leányunkért. Tudtam én, hogy az en leányaim nem marádhatnak itthon egy perczig sem. — Nem olyan nevelést adtam nekik, hogy egy férjet megne érdemelnének. Ugy-e atyuskám te is ki vagy már békülve ? Tudom az a gyámoltalan Dalics is majd jő, mihelyt meghallja az uj hírt; hanem tudom Istenem kap is olyan kosarat, hogy nem dicsekszik el vele senkinek ! Serczeghy ímmel-ámmal mondott valamit, azutánfelkelt helyéről s távozni készült. — No majd a vége koronáz mindennek. A menyasszonyi öltözéket sietett a mama megrendelni. Nem kiméit semmit, hogy az minél fényessebben legyen kiállítva, mert egy Serceghy leányt sokan megnéznek. Mikor választas végett a különböző kelméket meghozták, Almai Gizela is ép a szobában volt, láttukra szive elszorult, lélekzete elakadt, s észrevétlenül kisurrant. — Mikor már egyedül volt, megeredtek könnyei s töredezett hangon egyre susogta: — Géza megbocsátok! Szerettelek! Imádtalak! Légy boldog!. . A mint Serczeghy Gizela a legnagyobb kéjjellegelteti szemeit a gyönyörűbbnél gyönyörűbb kelméken, díszítésnek valókor, a kapu nyílása hallatszik s utána Serceghynének az öröm és élégültség hangján kiejtett szavai: — Megjött Csengey. Lett sürgés-forgás, futkozás, sikoltozás erre a nők között. Serceghyné iparkodott meglepetésében még leányait is felülmúlni. — Hamar el kell rakni mindent, hogy meg ne láthasson semmit! Istenem még azt sem tudja hozzá megyek-e! —

1 Oda a másik szobába, a salonba, az