Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-01-15 / 5. szám

ebédlőbe! Jaj! Ida! Ilonka! "Kéllek csak hamaí, mert már rögtön idebenn lesz. S csakugyan sikerült néhány darab kivételével mindent elrakni szem elöl mikorra Géza belépett. Gizela ép azon törte eszét, nem volna-e tanácsos egyet hallkan sikoltani: mikor Géza mosolygó arccal beszélő szemekkel betoppan s körültekintve a teremben a szerelem legédesebb hangján kérdezi: — Hát Gizim hol van? — Hogy meg van lepetve! — súgja Serceghyné férjének. — Milyen nagyon szeret! — Sóhajtja Ilonka Gizela mellett. De Géza csak nem akarta meglátni az öt tekintetével majd elnyelő Gizelát; — hanem mint mikor valami hirtelen villanik meg eszében, Serceghynéhez fordulva újból kérdezé: —- Almay Gizela hol van? No 'iszen kijózanította ez a néhány szó az egész családot; s tudták rögtön hányadán van a dolog. Serceghy egy gúnyos pillantast vetett ájuldozó nejére, kit különben is dühében és szégyenében majd a guta környékezett. Gizela ajkai körül újra megjelent az a sokat mondó gúnyos mosol}-, meiylyel most csalatkozása feletti szégyenét akarta palástolni; — Ilonka néma s fehér lett, mint a fal. A modesztin meg tanácsosnak tartotta a zavar közepette kiillani s a kapufélfától venni bucsut. E pillanatban lép be az ajtón kisirt szemekkel, szenvedő arccal Almay Gizela s a mint meglátja Gézát zizegve kap szivéhez. Géza keblére szorítja a halvány arcú remegő lányt s töredezett hangon susogja: Boldog vagyok! a minő csak ember lehet!!! Serceghyné és Ilonka eme szivemeló jelenet elöl a szomszéd szobába sompolyogtak, hol az anya kezeit tördelve és jajveszékelve egytámlásszékbe rogyott. — Ilyen szégyen! Ilyen szégyen! De tán meg is őrülök! Csak az a modesztin ne lett volna itt! Es Serceghyné sejtelme nem hazudott. Mert a ! divatárusnő alig lépett ki a kapun, mindjárt a legel! sőnek, kivel találkozott, az uj hirt hadarta el, kiszinezve természetesen ugy, a mint a női phantasia és szóböség engedi. Minek következtében egy óra múlva oly tarka hirek keringtek Serceghy Gizela otthagyásáról, melyek a valónak még csak árnyékát sem közelitették meg. Géza Serceghy elé vezette eszmélni kezdő ked| vesét. — Kedves Bátyám! esdeklék térdre hulva, adja : reánk apánk helyet áldását, legalább legyen valami, I mi utunkon kisérjen! Azonban alig ejté ki az utolsó szavakat, a mi! kor hirtelen a szobában terem Gyula, ki meglátva a térpedlö párt, a szerelmesek mögött az igaz örömtől és boldogságtól mosolygó Idát karjára ölté és az apához fordult: ? — Urambátyám! legyen áldása igazi apai áldás, j foglaljon bele minket is. Serceghy könnyezve terjeszté ki karjait a szerelmesek felett. — Legyetek boldogok! Legyen veletek az égnek minden aldása ! Serceghyné, ki mindent hallott, szinte elősietett és könnyei közül a legnagyobb anyai szejetett sugárzott ki, mikor leányát áldás helyet keblére szoritá; és ez vonta rá zománcát a legelső szavaira is, melyeket az öröm és boszuság saját vegyületével kiejteni tudott. — Csak az a modesztin ne lett volna itt!!! . . * * Ez eseménnyel egészen uj fordulat állt be a Serceghy család életében. A két idősebb lány a társaságtól visszavonult. Ilonka ugyan rövid idő múlva férjhez ment egy gazdag kereskedőhöz, de Gizela csak lány maradt ; — végre ő is boszut forralva az egész férfivilág ellen, felment Bécsbe egy mágnás családhoz nevelőnőnek. Arany János „Fiamnak'' c; Arany János költészete az eszméknek, gondolatoknak és szebnél szebb kifejezéseknek kimeríthetetlen bányája, melybe behatolván a szorgalmas vizsgáló, folyton uj kincseket hozhat napvilágra. E szellemi kincsek közül egész koszorút tudnánk fűzni olyan müvekből, melyek didacticai tartalommal, sőt a legtisztább és legmélyebb érzés kifejezéseivel birnak. Arany tisztában van az élettel, annak küzdelmeivel; épen ezért természethüen fest; de ismeri az ember érzelmeit is, be lát a sziv legtitkosabb rejtekébe: ezért tud szívhez szólni. Az életnek tehát küzdelmei vannak; Arany is azt mondja: »>Előtted a küzdés, előtted a pályát, de hozzá teszi azon szép alap igazságot is: *As erőtlen csügged, az erős megálljai.Valóban igy áll a do:im költeményének fejtegetése. log, elismeri a gondolkodó ész. Azonban a küzdelem valódi ismeretére csak a tapasztalat tanit meg. De milyen is az élet!! A gyermek, midőn gondolkozni kezd, és a körülötte tortént eseményeket érti, főleg ha a nagyobbak munkásságát szemléli: jövőt alkot magának. Minden meglepő és fényes iránt lelkesül, azt elérni törekszik, a remény a legnagyobb mértékben megerősödik | benne, rohamosan sietne eljutni a képzeletben megalkotott^csillogó képhez, mint Aranynak ama ábrándos kékszemű, de szüghaju« gyermeke a szivárványhoz, • habár: ^ Útfélen száz kis virág int: — eÜlj le közénk szép gyermek« •—-