Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-30 / 4. szám

v.A r \ i iF.ir.sii; 1 lap. Nem bírta tovább otthon, vette a tarisznyát, indult ki a szóllőhegy felé. Lassan lépegetett s a mint belép a sz ollók közé, szemközt látja jöni Bordás Gyurit apjával együtt. — Nem-kerülte ki. — Adjon Isten jó napot,— köszön nagy búsan, a mint összeér velők s elállja

1 elöttök a keskeny ütat. —Haragszol Gyuri öcsém? Szól az ifjúhoz. Nem szol az semmit, csak arczán látszik a fájdalom. —• Nyújtsd kezedet, — -szól kéroleg Balázs-uram..' Béküljünk ki s eredj, gyógyítsd meg azt a lányt — magadnak. * T ' Természetes, hogy lett erre nagy öröm. Nem mult el a farsang s Balázs uram már meg^ tartotta lanya lakodalmát. Ekkor aztán bevallotta, a mit régen érzett upyan, de még magának sem mert megvallani, hogy—-mégis derek fiu a Gyuri ! BORSOS ISTVÁN, papnövendék. Kleist Henrik és „Der zerbrochene Krug" cz. vígjátéka. (Vége. Nagy kő esik le Adam szivéről, midőn Licht kinyilatkoztatja, hogy, esze ágában sincs a "bírói szék s egész megnyugvással, mondja: ,;ugy hát aktákat' rendezek ! Hja- biz azok ugy állnak, mint á bábeli torony." E szavai ismét egy másik oldalát világítják meg, hogy t. i. nem tartja valami nagyon lelkiismeretbe vágó dolognak, ha egyszer-másszor a reá ruházott hivataltól követelt pontosságot mellőzi s igy a közbizalommal visszaél. Biz ezek nem valami ékes tulajdonok, de az a vonás jellemébén, mely őt a társadalmi renddel összeütközósba' hozza, 'következéskép a vígjáték hősévé teszi — az élvezetvágy. Adam agglegény; mint ilyenről azt tételezné fel az ember, hogy. a női nemnek esküdt ellensége, már t. i. a szerelmet illetőleg. De tényleg nem igy áll a dolog; az ö agglegényi szive még fiatalnak érzi magát, vére még sebesen lüktet ereiben, különösen ha Rull Évát meglátja. Tudja, hogy egyenes utón járva nem férhet Évához, nem ugyan mintha külsejével, megjelenésével nem tudna kellő hatást tenni a lányra., hanem egyszerűen azért, mert Éva már mást szeret, jegyese Rupreehtnek. Oktalan, nevetséges szenvedélyétől sarkalva épen Éva hű szerelméből alkotja gaz tervét az ártatlan lányka behálózására. Azzal állit a gyanútól ment szerető elé, hogy jegyesét az Indiába küldendő csapatba sorozzák be katonának s ez állítását egy koholt levéllel bizonyítja; de ő sokkal inkább jóakarója, minthogy ezt ha mindjárt egy

: kis?.lelkiismeretellenes csalással is —• • meg ne akadályozza. Ha Éva óhajtja jegyese szabadulását, azonnal m egíbgal m az hat ja a fel mentés t., eszközlő iratot. Éva örömtől repesve vezeti őt szobájába, égve a. vágytól, hogy vőlegényén és saját szivén is könnyithessen. A bagoly tehát igy szépen bejut a galamb fészkébe s hogy gaz tervét nem viheti ki nem rajta múlik.. A féltékenységtől elvakított jegyes elől kénytelen megugrani, miközben összetöri Mártha asszony korsóját. A vádat,- mely a korsóösszezuzója ellen emeltetett, minden utón s módon igyekszik más nyakába varrni, ez azonban minden igyekezete mellett sem sikerül neki s jól esik kaczagnunk a liiu kötelességmulasztó kéjencz meglakolásán. Évát nagyon szép világításban mutatja be Kleist. — A gyermek ártatlansága párosul tenne a szerető sziv hűségével, vonzalmává]. — Ártatlanságában mit sem gyanítva vezeti be A dámot szobájába , szerelme pedig még akkor sem hidegül meg, midőn jegyese méltatlan szavakkal támad ellene. Bocsánatra készen nyújtja kezét a „peccavi" szóval hozzáfordulónak s szent közöttük a béke. HuprecM leghatározottabb jellemvonása a féltékenység. Már az, hogy kedvesét mással látja, megingatja a lány „igen" szavába vetett bizalmát s a féltés ördögével szivében töri az ajtót Évára; ki ekkor épen az;- ő javát holdozza-szivén. természetesen á szerelem önzésétől sarkalva. — Ugyancsák a féltés ad ajkaira olyan szavakat, melyeket csak egy elvakult s a mellett kissé durva természetű, szerelmestől lehet várni. E hibája okvetlenül