Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-10-31 / 2. szám

•dráma terén, 'de sem az előző, sem pedig az utána következett művei nem állják ki vele a versenyt; ugy a • Cseleikvény egysége, mint jellémfestés, különösen pedig compositio dol­gában, sőt kimondhatjuk, hogy a német vig­játékirodalom legfigy elemre méltóbb termé­keivel is bizvást összehasonlítható, a nélkül, hogy ez összehasonlítás valami nagy, hátrá­nyára ütne ki. Ez állítás bizonyítása czéljá­ból .lássuk először a mű cselekvényét — tar­talmát—, vegyük továbbá szemügyre com­p'ós i ti óját J és ] ellemfes tését, ha vájjon megfe­lelnek-e — és mennyiben — a dramaturgia által felállított kívánalmaknak. «} „Egy februáriusi nap" Adam. Huisum németalföldi község birája. reggeli toiletteje közben sérült lábának bekötözésével bíbelő­dik, midőn belép hozzá Licht írnok s szána­kozva kérdezi; mi lelte ballábát (mely mel­lesleg megjegyezve fejletlensége miatt lóláb­hoz hasonlít), nemkülönben arczát és fejét. Adam látható zavarral a szobában való el­estét hozza fel a sérülések okául s hogy a szűnni nem akaró faggatást elkerülje, újság után tudakozódik. A kapott felelet azonban épen nem inye szerint való. Arról értesül ugyanis, hogy Walter törvényszéki-tanácsos körútja alkalmából az előző napon már a szomszéd faluban volt, hol a bírót — a pénz­tár—, valamint az irattárban észrevett za­varok miatt hivatalától felfüggesztő. Nagyon valószínű tehát,, sőt egy paraszt jelentése sze­rint bizonyos, hogy még az nap Huisumba érkezik; s e hírt rögtön megerősíti Walter inasa,- kit ura látogatása bejelentése ezéljából előre küldött. Adam nyakíá-főre siet mindent rendbehozatni, s hogy maga. is állásához illőén' öltözködve jelenhessen meg a vizsgáló biró előtt,: parókája után kérdezősködik. Színlelt, Csodálkozással hallja, hogy'előző nap éjjeli M óra után paróka nélkül jött haza s erő­sen. bizonyozza az írnok előtt, hogy 'a csélé­dek fecsegés.éből egy ; sző, sem. igaz, hanem ^ most ötlik fejébe— a macska kölykezett bele épen az nap virradóra (no. de hiszen el is pusztítja a gonosz párát!-).--Miután másik parókája' Ctrechtben Van javítás végett, bírói habitusa pedig paróka nélkül' nem: tel­jes: sebtiben elküld az egyházfíhoz, hogy az kölcsönözze a magáét. Míg a cseléd küldeté­sében (fájdalom eredménytelenül) eljárt, az­alattbelép Walter, mentegetve magát a talán kellemetlen meglepetésért. Mint kötelesség­szerető embert felette megörvendezteti Wal­tert, hogy épen panasznapra érkezett s azon 'Óhajának ad kifejezést, hogy mielőtt a pénz­es irattár megvizsgálásához fogna — szeretné látni szabályszerűen megy-e végbe a peres­felek kihallgatása és az i télét hozás.Kívá­natára megnyílik az itélő-terem ajtaja s belép mint felperes Hull Mártha leányával Évával és egy korsó romjaival. Mint a féle beszédes asszony nem sokat kéreti magát panasza előadására, hanem elbeszéli siralmas hangon — de azért pergő nyelvvel — hogy milyen nevezetes jószág volt a „boldogult" korsó s mily hallatlanul istentelen ember az a Rup­recht, ki összetörte, mert napnál világosabb, hogy ő törte össze. A mint ugyanis előző nap épen nyugodalomra készült, lábdobogást és szóváltást hallott lánya szobájából s oda sietvén az ajtót betörve, a korsót összezúzva, lányát sirva találja, mig Ruprécht a szoba közepén állva gyalázó szavakkal illeti Évát. Riípreclit kérdőre vonatván tagadja, hogy ő törte volna el a korsót — mert Mártha asz­szony panaszában ezt hangsúlyozza legjob­ban — s ártatlansága bizonyítása végett el­mondja, hogyan jutott azon helyzetbe, mely­ben Mártha találta. Mint Éva vőlegénye esti 10 óra után szokása szerint jegyeséhez sie­tett, hogy vele egy pár perczig beszélgessen. A találka helyére érve, Évát nagy csodálko­zása. s egyúttal hoszuságára egy a söfétség miatt fel nem ismert férfi társaságában látja á ház f'elé sietni* 0 sem rest, utánuk "ered s midőn Éva szobaajtaját zárva találja, fél­tékenységétől tüzelve, betöri azt. Az isme­retlen abban a pillanatban kiugrik az abla­kon, de a sűrít szőlőindák közt rövid időre fennakad. Ruprécht boszuja tüzét némileg oltandó a kezében maradt ajtókilincscsel két súlyos csapást mért vetélytársa tejére, mire az lezuhan, majd feltápászkodván egérutat akár venni. Hogy át e szándékában megaka­dályozza, utána akaiv ugrani, de a szemekőzé

Next

/
Thumbnails
Contents