Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-10-15 / 1. szám

solyognak, feledve, hogy ők is éltek abban a korban, hogy ők se lettek egyszerre azzá, a mik s hogy az elvetett jó magvak meghozzák gyümölcseiket. — Azonban az ily elfogultak, félszegnézetüek s tán gúnyoló k épen nem riasztanak vissza a komoly törekvésben, tudva, hogy a nagyobb józan rész—tekintélyes férfiakkal egyetemben — nekünk ad igazat. És most épen ezekhez, ifjuságunk igaz barátaihoz fordulunk, hogy részesítsenek szives támogatásukban. Lapunk alakja marad Czeglédi István A hazai reformáczio történetében a leggyászosabb időszakot a 17-ik század második fele képezi. Pázmány Péter 1613-ban megjelent /f«/awz-ának s mellette a mindennemű szorongattatás- és kegyetlenkedésnek nem maradt el következménye. Az ellenfél sikerében elbizakodva, megkezdi véres üldözését, mely a hitükhöz híven ragaszkodó, ártatlan prot. lelkészeknek gályákra Ítélésében érte el tetőpontját. E mellett a szellemi téren is folyt a harcz s egymást érték az epésnél epésebb támadások, úgy hogy e kornak vallási irodalmát tulaj donképen vitázó müvek alkotják. E szomorú időszaknak volt egyik fáradhatatlan munkása a széles ismerettel, éles elmével bíró s vallásához testestől, lelkestől odaadással ragaszkodó Czeglédi István is. Életrajzát Köleséri Sámuel debreczeni lelkipásztor irta meg Sioti vára czimű művének — melyet Czeglédi halála után ő adott ki 1.675ben s Apaffy Mihály erdélyi fejedelemnek ajánlott — előljáró beszédében. Ez életrajz megírásával czélja a kiadónak: „Hogy a Posteritas rnegtudgya, kicsoda és minémü hasznos edénye lett légyen Istennek,, Idvezült Czeglédi István, jóllehet az ő megbecsülhetetlen sok szép munkái, eléggé megmutatják; mindazáltal — úgymond —* azokon kivül is méltónak itíltem lenni, (más tudós nemzeteknek dicsíretes szokása szerént) Életének és Halálának rövid summáját (a mennyire én végére mehettem s nagy részének szema régebbi, vagyis tartalmát alkalmi vagy közérdekű vezérczikk, komoly értekezések, a tárczában költenjény, beszél}-, vagy karczolatféle s végül különfélék fogják képezni. Előfizetési ára is ugyanaz lesz. Minden törekvésünket oda irányozzuk, hogy válogatott s érdekes és értékes munkák közlése által a jó véleményt és elismerést ifjuságunk részére kivívhassuk, A FELELŐS SZERKESZTŐ. s egy vitázó müve. mel látott tanúja is voltam) jó lelkiismérettel leirni s örök emlékezetben hadni; Annyival is inkább, hogy a mi nemzetünknek nagy restsége és gondviseletlensége miatt sok Tudós Embereinknek, érdemes szép híre, neve, haló földökkel edgyütt temettetik a sírban." Született— mint irja tovább —1620. András havában, Erzsébeth napján, vagyis nov. 19én. Születéshelye, melyet Köleséri nem emlit, Perény, Abaujmegye.— Atyja Czeglédi István, ki a matólcsi, misztót-új falusi, tarpai s több gyülekezetnek volt buzgó lelkésze. Megjegyzi róla, hogy bár külföldi eg}^etemeken nem tanult, mégis szép tudománynyal birt. Ennek atyja is lelkész volt, sőt •— mint Czeglédi szavai nyomán felemlíti Köleséri — tized izig felvihető e hivatal a Czeglédi családban. Czeglédiben már korán felismerte atyja a szép tehetséget s miután maga is szorgalmasan tanította s erkölcsös jó nevelésben részesítette, majd egyes kisebb iskolákban taníttatta, —-végre 1640-ben felsőbb tanulmányok végett az akkor híres nagyváradi, debreczeni s végül a s.-pataki iskolába vitte. Ez az iskola volt — Köleséri szerint •— ezen időben leghíresebb a theologiában „Tholnai János alatt, ki sok jó Prédikátorokat szüle és az Practica Theologiát virágzóvá tette vala a Magyar hazában." Sáros-Patakról Ujhelyre ment iskola tanítónak, de innen rövid idő múlva egy Harthai András nevű úri egyén segélyezése folytán 1644-ben ápril hó 27-én