Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-06-15 / 12. szám

H a r m a d i k é vfoly a m. 12. számPápa, 1888. június 15. PAPAI IFJÚSÁGI LAP Megjelenik minden hó ló-én. okt. nov. és már ez. hónapoknak végén is. ..-^

xElőfizetési dij egy egész isltolai évre 1 frt 50 Ívr. ^^^^ Az „Ifjúsági képzőtársulat" szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. Ismét egy tanév merült az idő végtelen tengerébe. Ismét bejártunk egy kies mezőt s szedtünk munkálkodásunk gyümölcseiből; sőt az irántunk érdeklődőknek is nyújtottunk időközönként mutatványt virágainkból. A tanév bezártával lapunknak utolsó számát adjuk s ezzel a IH-ik évfolyam bezárul. Ha visszatekintünk munkálkodásunkra, nem találunk okot, a miért pirulnunk kellene. Sokat nem Ígértünk, csupán annyit, a menynyi ifjú erőnktől telik. S ha az, a mit nyújtottunk, nem több is igéretünknél; de bizonyára kevesebb sem. Iparkodtunk lapunk egyes számait minél változatosabbakká tenni, nagyobb helyet engedvén igy is a komolyabb irányú dolgozatoknak. Épen nem vindikálunk azonban ezek számára különös értéket: de hisszük, hogy kedves olvasóink a buzgó törekvés, szorgalom jeleit láthatták bennük — s ennek elismerése nekünk elég. S ha tovább a Végszó. tesüljenek. Azonkívül mig egyes vezérczikkeinkben ragaszkodtunk az alkalmisághoz., másfelől hozzá szóltunk az ifjúság beléletére tartozó dolgokhoz is: egyszóval iparkodtunk valódi közvetítő orgánum lenni az ifjúság s az őt becsülők és iránta érdeklődők között. De nem szándékozunk ezekkel összefüggésben annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy e lap fennállása jogosult és szükséges, anynyival inkább nem, mert hiszen első számunk előszavában erre bővebben utaltunk; csak annyit jegyzünk meg, hogy az ifjúság önmagát tagadná meg, ha nem csoportosulna ezen — egyéb tanintézetek növendékeinél is lobogó s tekintélyek által is magasztalt — zászló körül. Ezúttal egy bevégzett munka végén állunk s a múlt szemlélésével óhajtunk a jövőbe is tekinteni. Szeretjük remélni, hogy az itjuság jövőben is hű marad a buzgó törekvéshez, szem előtt tartván a nagy költő Aranynak arany-szavait: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged az erős megállja" s hozzá járul e lap fentartásához úgy különösen szellemi, mint anyagi erejével. De másrészről — mivel existentiáját anyagi tekintetben mégsem biztosíthatja eléggé — reméljük azt is, hogy az ifjúság barátai sem vonják meg tőle támogatásukat. Adja Isten, hogy óhajtásunk teljesüljön! a szerkesztőség nevében FÜLÖP JÓZSEF.