Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-06-15 / 12. szám

Részlet a „Tinódi, Erdélyi Czuczor Arany Szondijának összehasonlítása" cz. jut. nyert értekezésből. IV. A drégelyi katasztrófának kiemelkedő momentumai: Márton követsége, a dalnok ifjakról való gondoskodás, a kincsek elégetése, Szondy végső halál harcza, és végül eltemettetése. Mindezek a történelemben feljegyezvék 's költőink sem hagyják ezek egyikét sem említés nélkül. Ezek körül csoportosulnak a mellékesemények, melyek a költői átalakítás szerint több vagy kevesebb számban fordulnak elő. Az iíjak Szondy részéről történt megbízatásának előadásában Tinódyval Erdélyi és Czuczor egyeznek

: Aranynál ezt a dalnokok, kik mint az ellenség gyűlölői vannak feltüntetve, elhallgatják. A várban levő kincseknek elégetését Tinódy hasonlóképen egyszerűen felemlíti, Erdélyi majdnem ugyanilyen szárazon irja le pár sorban; Czuczornál ellenben ez is hatalmas vonásokban festőileg van előadva, mig Arany drámai rövidséggel néhány szóval is sokat mondva, rajzolja le. Az oroszfalvi pap követségére mily nagy súlyt fektetnek, kitűnik abból, hogy Erdélyi úgyszólván ezzel kezdi költeményét, Arany az éneklő dalnokok szájába ezt adja először, Czuczor hasonlókép nagyobb tért szentel e jelenetnek. Hogy Tinódy ezt is, mint egyebet, egyszerűen krónikailag csak felemlíti, úgy hiszem, felesleges említenem. Ugyanez áll a dalnok ifjakat illető feljegyzéséről is, mely jelenet még Erdélyinél sem emelkedik ki az egyszerű elbeszélés köréből 's érzelemre hatás takintetében sem valami sikerült kivitelű, addig Czuczornál, ki két jelenetben is szerepelteti Szondyt dalnokaival, az érzelemnek elég táplálék jut; Arany pedig épenséggel a dalnok ifjaknak juttatja a főszerepet költeményében, a mennyiben művészi czéljainak megfelelően általuk mondja el a hős sírjánál az eseményeket. Tekintve tovább az eldöntő harcz körülményeit, úgy látjuk, hogy ezzel költőink részletesebben foglalkoznak. Előkészületről azonban csupán Czuczor ir terjedelmesebben, értve a díszbe öltözést és a társakhoz intézett buzdító beszédet: Arany erről csak anyn}

Tit mond, hogy nem hagyta cselédit vele halni meg ócska ruhában; mig Tinody után Erdélyi róla teljesen hallgat. De már Szondy elkeseredett harczát illetőleg, melyet térdre esve is folytatott, megegyeznek. Eltérés van azonban megint halálára nézve. Tinódy szerint romlott torony alatt lőtték át s fejét alávetették, — ezt irja majdnem szószerint Erdélyi; Czuczor annyit mond, hogy a véres munkában kimerülve lerog3

r, Aranytól pedig csak annyit tudunk meg röviden a dalnokok átkából, hogy lelőtték és lefejezték. A temetésre vonatkozó előadások egyeznak úgy a történettel, mint egymással. A mennyiben egyezőleg úgy adják, hogy Ali Szondy kívánságát teljesítve, a Drégelylyel szemközt levő dombon temettette el tisztességesen 's maga tűzött tisztelete jeléül zászlót s kopját, Czuczor szerint dárdát sirja fölé. A mi a mellékeseményeket illeti, ilyenekül tekinthetjük Tinódynál a Szondy társáról Békefalusy Gergelyről adott tudósítást, ki a megszállás ellőtt kikérezkedett, s akkor nem juthatott be; továbbá a vár első ágyúzását, s ez alkalommal egy szolga, Zoltai Jánosnak halálát. Ugyanilyen az első valódi ostrom is, mint a melynél már elhatározta Szondy a hős halált. Mellékesemény végre a két török fogolynak előhívása és a nekik adott utasítás. Erdélyi ezek közül csak a legutóbbit említi; a főeseményeknél pedig hűen követi több helyen Tinódy előadási modorát, másszóval nem tud erőt önteni leírásaiba. Legjobban kiterjeszkedik Czuczor s a mellett mégis erő és hév nyilatkozik előadá-