Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-04-30 / 10. szám

Horatius: Mit szólsz akkor, ha visszatér Vénásunk S érez bilincscsel egybeköt, kik elváltunk? Ha a hűtlen szőke Chloet otthagyja: A megvetett Lydiának Felnyilik-e ajtaja? Lydia : Ámbár ő szebb ragyogóbb a csillagnál, Mely estén kint a kék, dérült égen áll; Bár haragosb vagy néha, mint Hadria Mily nagy öröm a szivemnek Yeled élni s halnia! VARGHA ISTVÁN. ——t-yőpsfas- '' I. Megérkezett a szép május ' Virul a fa és virág; Az égnek kék boltozatján Rózsás felhők úsznak át. Lombos fákon, zöld ágak közt, Fülemilék zengenek; Puha fiiben, zöld pázsiton Legel lió-bárány sereg. Bágyadtan a fűben fekszem Dal nem kél már ajkamon: Horatius: De most engem a thrák Chloe igazgat, Ki kedveli a lantot s szép dalokat, A kiért a haláltól sem félek én. Oh csak a sors könyörüljön Az ő kedves életén. Lydia : Én bennem meg szép Calois szerelme, Az enyém is viszont lángol ő benne, Erte százszor a halálba mennék én, Oh csak a sors könyörüljön A szép ifjú életén! Dalok. Heine után. Távol hangok jutnak hozzám Azt gondolom: álmodom. II. Ha nefelejcs szemeiddel Rám tekintesz kedvesem; Ábrándozni kezdek mindjárt A szavakat keresem. Kék szemeid foglalják el • Mindörökre eszemet; — Egy tenger az, mely boritja Egész valóm, létemet. m T & ' TAUSZ JAKAB. A százszorszép asszony. —- Beszély. — Történt pedig, az üdv 1600 és egynéhányadik esztendejében, hogy Nagyvárad kereskedő negyedében három deli török ifjú járkált fel- s alá gondtalanul nézegetve a felhalmozott áruezikkeket s rá se hallgatva a görög kereskedők unszolásaira, kik arannyal kivert kardjaikat, drága köves bogiáraikat, skófiummal kivarrt, arannyal áttört kelméiket éktelen kiabálás közt kinálgaták a jövc-menöknek. De egyszerre az egyik megállt, mintha gyökeret vertek volna lábai s meglepetve tekintett, egy sátor belsejébe, honnan csengő női hang hallatszott füleibe. — Mit nézel oly merően Juszuf? kérdé egyik társa tőle. Talán valami szép kardkötőt fedeztél fel? jer; vedd meg! — Nézzétek mily gyönyörű nö! felelt a megszolitott. — Sohasem láttam még hozzá hasonlót! Mindketten oda tekintettek, azután meglepetve kiáltottak fel. — Jertek, vásároljunk valamit, — szólt a harmadik iíju — s nézzük meg közelebbről: vájjon oly szép-e e nö, mint messziről látszik ? . . Azzal .mindhárman beléptek a sátorba, melynek tulajdonosa meglátva az előkelő ifjakat, hangos köszöntéssel üdvözlé őket s elhagyá az ismeretlen nöt^ ki egy férfiú karján az elérakott kelmék közül váló-