Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-04-30 / 10. szám

helyem, mert hátha pokolgépet teltek oda; tanáraink esak rendőri fedezet alatt tarthatnak előadásokat! Lássa szerző úr: ezt még maga sem hiszi el, pedig ez czikke szerint tényleg ujij vau. Azt kérdem tehát: meg van-e győződve ez állításának valóságáról? Nem várok feleletet, mert úgy is tudom, hogy az tagadó lenne. Mi súgta ezt tolla alá? A józan ész? Az ily badarságra nem képes! A sziv? Lehetetlen, hogy czivilizált államban müveit embernek ily kannibáJi érzelmei lehessenek pályatársai iránt! Hát micsoda? én nem tudom, dc szerző sem tudja. Vérbe mártotta tollát s tolla irt olyanokat, melyeket maga ís képtelenségnek tart s talán már is pirulva tekint reájuk. De menjünk tovább.— Mi a mi barátságunk? Eszköz, hogy általa kicsikarjuk egymásnak titkát, felismerjük hibáját s követ dobjunk azután nyiltan fejére." Hát szerző ur csak ilyen barátságot tapasztalt körünkben? Ennek kifejezését látja naponkénti összejöveteleinkben; ezt látja abban, hogy egymást gyámolitjük segítjük „bér" nélkül, önzetlenül? Bizony, bizony nagyon „zöldek" látomásai! Vájjon hol és kiken tapasztalta ezt? Igen is: ha valaki, úgy mi tapasztalhattuk volna jelen czikkéből, melyben fogyatkozásainkat— mert ki az a töldi ember, aki tökéletes? toronynyá felfújva, rikító színekkel felékesítve s bemeszelve a mocsár iszapjával akarja felmutatni épen az, aki velünk él, naponkint velünk társalog és barátságunkban osztozik:— de mi nem akarunk ily nemű tapasztalatokat gyűjteni, még kevésbbé azokat nyilvánosságra hozni! Ha szerző egy sóhajjal nyugtatja meg lelkét, mi megnyugtatjuk egy -— mosolylyal. Mert mí is tulajdonképen „körültekintése?" Komoly?— annak nevetséges. Áprilisi tréfa? annak meg vastag.— Es ne akarja látni azt, aki mogczálblja állításait: megczáfoJják azok Önmagukat, minden idegen segedelem nélkül. — Sokkal jobb lesz, ha czikkét olyannak tekinti, mint amely sohasem látott napvilágot, — én legalább olyannak tekintem! Béke velünk! EGY THÍKOlogus. A farizeus és a publikánus. Közönséges egyházi beszéd. A, i. Lukács XVIII: 9 — 14. versei. Soha, semmi sem ártott a vallásnak a világ szemei előtt jobban annál, hogy igen sokan és igen sokszor, — részben tudatlansagból , részben kiszámított rosszakaratból visszaéltek vele. Az istenkáromló és vallásgunyoló sohasem tudta és nem is fogja a vallást gondolkozó emberek előtt annyira lealacsonyítani, mint az álszenteskedö és képmutató, mert hiszeu a nyilvános ellenség sohasem oly veszélyes, mint az alattomos; amaz szemben jő leánk, védhetjük magunkat ellene, mig a titkos ellenség lesből, váratlanul rohan reánk s ugy forgatja meg gyilkos fegyverét szivünkben. Volt a zsidó népnek egy megvetett osztálya, a publikánusok, vagy vámszedők osztálya. A rómaiak szolgálatában állva sokszor olyasmit is kénytelenek voltak nemzetük fiaival, hitsorsosaikkal szemben véghezvinni, a mi ezek érdekével sehogysem fért össze s a mi ezek szemében épen nem volt ajánlólevél számukra. Azon kívül a pogány romaiakkal való folytonos érintkezésük szintén nem tette őket a zsidó nép kedvenczeivé, sőt ellenkezőleg oly gyűlöletesekké lettek előtte, hogy a nép a publikánusnal alabbvalo embert még képzelni sem igen tudott. Annál nagyobb népszerűségnek örvendett a farizeusok osztálya. Mint a törvény őreit s a nép érdekeinek védelmezőit vallásos és bon szerető férfiak gyanánt tisztelte őket Izrael ifja örege egyaránt. S mivel a farizeus vallásosságát és honfiúi szeretetét boldog, boldogtalan előtt ragyogtatta s a tömeg csupán a felszin, a külső után ítélt, mi volna természetesebb annál . ha legtöbbek szemében az erkölcsi tökéletesség netovábbja volt. Jól tudta ezt minden farizeus és a hol csak teheté igyekezett azt saját czéljaira kizsákmányolni. Igazi értéküket csak Jézus ismerte. Sokszor lerántá az álarezot róluk , hogy egész meztelenségében állithassa az elvakított nép elé egyik vagy másik tettüket. Ezért mondja el az alapigénket képező példabeszédet is, hogy a népet azon tévutról, melyre a farizeusok vezették, a vallásosság és erkölcsiség, helyes érvényére térítse. Ha figyelmesen nézzük meg alapigénket, lehe10*