Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-04-30 / 10. szám

Harmadik é v f olya m. 10. szám. Pápa, 1888. április 80. PAPAI IFJÚSÁGI LAP. Megjelenik minden hó io-én, oki. nor. és márcz. hónapoknak régén is. Előfizetési cli.j egy egész islcolai évre 1 i'r*t .">0 kr. ZZS-Z A7. „Ifjúsági képzófíirsnliil" szellemi pártíojajása melleit. Szerkesztőségi: A fóiskul.ii uj epiiletbni. Egy kis körültekintés a Azt mondja a mese: „Volt egyszer egy czigány, akinek elfogyván a fűteni- vagy talán a sütni-valója, kiment az erdőre, hogy fát vágjon. — Ott felmászott egy fara, melynek egyik ága különösen megtetszett neki s ráülve ez ágra, fogta fejszéjét s leakarta azt vágni." — Csakhogy -— ezt már nem a mese mondja -— az az ág olyan különös természetű volt, hogy bármint erőlködött is, még csak meg sem sérthette rozsdás szerszámával, a min felmérgedve, midőn eresebb csapásokat kezdett volna mérni reá, az ág ugyan nem sérült meg, legfeljebb a rozsda nyomai látszottak meg rajta: hanem igen is a czigány elvesztette az egyensúlyt s leesett az ágról, csak úgy nyekkent belé. De ne meséljünk; vagy ha mesélünk mondjuk meg egyszersmind annak értelmét A pápai „Ifj. Lapok" harmadik évfolyamának kilenczedik számában épen nem nagy körültekintésre valló „körültekintés" jelent meg Jakab Áron tollából, mely theologiai ifjúságunk fájának egyik szép ágát, a jellemet iparkodik levágni a megfontolatlanság rozsdás fegyverével. Már maga a czél sem valami magasztos, különösen attól, aki annak a fának árnyékában nyugszik; az eszköz pedig, melyet használ, ha vágni nem képes is, de piszkol,— hanem csakis azok előtt, kik örvendenek rajta? ha valami szépen foltot vehetnek észre. — Az egész czikk arról tanúskodik, hogy szerzője szörnyű módon pessimista, hogy szemein zöld szemüveget hordoz, melyen keresztül mindent zöldnek lát, s a látottakból, mint képzetekből ,, körültekintés'' felett. Motto: „Bolondozol te . . . Ay. esel. 2<»: '24. alkotott fogalmai is nagyon zöldek,— Ennyit általánosságban az egészre. — Lássuk most a czikket részeiben. Czikke első részében igen helyes s általam is követendőnek, jónak elismert elvet állit fel és fejteget az ifjúságra nézve, mely mig egyrészről munkára serkent, másrészről szerzőjét is dicséri. — Mert ki ne ismerné el közülünk azt, hogy az ifjúkor az élet tavasza, melynek termékenyítő, áldó napja a munkakedv! Ez növeszt az élőfára lombos ágakat, melyeknek árnyékában majd megpihenhetünk s tán mások is enyhet találhatnak. — Az is igaz, hogy a theologusok életfájának — nem kellene*—, hanem kell a leglombosabb ágakat hajtani, hogy szép és nehéz pályájuknak megfelelhessenek. — Eddig tökéletesen egyet értek szerzővel. De fájdalom! ami ezután következik, annak olvasásánál szerzővel együtt Jézus urunk eme szavai jutnak eszembe: „nem tudja, hogy mit cselekszik!" — Nem vérbe — mint szerző mondja — hanem igenis sárba mártott tollal van ez írva. Mindenek előtt azért támad meg bennünket, hogy munkálkodásunk czélja nem pusztán a tökéletesedés után A

Taló vágy, hanem az is, hogy magunkat fenti arthassuk!—-Elismeri, hogy fejtünk ki annyi szorgalmat, mint bármely más testvérintézet, de szorgalmunk csak olyan, mint a napszámosé, ki „bérért dolgozik," s munkálkodásunk díját szeretnők készpénzbon azonnal felszedni.— „Az egyik 3 O