Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-12-15 / 4. szám

t Á m ö i Jso Részlet „Az ifjú" czimü Szerelem. E láng való! Te ismersz engemet, Csak megnevezni ajkad nem mere. Mért szegném ketté vágyad ntait? Jöhetsz velem, követhet'd nyomdokom. Aki maga ajánlja fel magát, Vétek nélkül fogadhatom hivül. S nem is bánod meg ifjú jól tudom, Hogy utaimra térni vágy szived. Fényes vidék, a melyen járok én: Minden bokorban rózsák nyillanak, A levegőt illattal terhelik 8 szinükre festik át a kék eget, Melyről a nap százszor, — mint másholott, — Forróbb sugárt bocsát a földre, hol Fű és virág létet nyer perez alatt. A szellő sóhaj édes dalt regél Jövő világ ábrándos iidviről S ezer madár hang versenyez vele. Pázsit helyett bársony mező iogad Száz^ szin virágokkal himezve ki, S szúró tövis lábad nem vérzi meg. Kristály patak zengő habbal szegi, Arany halacskák úszva benn vigan, Űzetve vágyaiktól paj kosán. Apró virágok partiról hiún Fölé hajolnak tükörének és Tündér fejők mosolygva nézdelik; Igy várva apró udvarlóikat, Kik eljövendnek édes csókjukért. Felettük százados tölgyek, cserek — Lombsátoruk védöleg nyújtva ki, — nagyobb költeményből Elrejtik a bugó vadgerliczét, Mely méz szavával társáért eped . . . Ifjú (lelkesülten) Ah! mily dicső, ah! mily pompás világ! Szerelem. Leszáll az est, szét hinti fátyolát; Kél, s ámbra illatot szór a zephir. Elnémul a nappal harsány zenéje Es száll helyébe vonzó méla csend közt Távol ködéből szellő szárnyain Epedve a siró furulya szó. Feljő a hold, e mindig hű segédem, Melynek bűbáj a ellenállhatatlan Vonz és leköt, és messze elragad. Ábrándos szemmel hogyha rádtekint, Szabadulnod már többé nem lehet; Eltörhetetlen lánczra fűzi lelked. Mint porkoláb a bűnhődő rabot. Csodás világot tár szemed elé, Ha sugáriból sátort von föléd E megnevezhetlen büv varázsu fényből, Melyben a fény s az árny egygyé veszett. Homályból von körülted glóriát, Melyben halott halványra vál az élő S mozgó kisértetté lesz az, mi holt; De nem ijesztő ez, mint más kisértet, Hanem igéz és bűvkörébe von. E büv erővel összegyűjti ő, Kik hiveimmé lenni vágytanak. Egymásra lel ki összetartozik És fellelik egymásban üdvüket. — K Egy kis f é l r e é r t é s. (Vig beszély.) IV. Május 4. (Folytatás.) No ezek ép ott vannak, a hol a mádi zsidó, gondolta magában és sietett az ámuló fiatal embert üdvözölni. Ekközben Gizela újra kijött Gyulával s négyen csaptak hamarosan a folyosón olyan conferentiát, hogy a sok csacsogás és nevetéstói majd elrepült az egész épület. Gyula sétát ajánlott; de terve megbukott, mert a lányok a konyhára siettek. Mig künn ezek történtek, addig benn a terem ablakának mélyedésében Dalics Feri susogott Serceghy Gizelával. Emez egy támlásszékben foglalt helyet; az ifjú pedig az ablak keretének támaszkodott.