Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-03-15 / 8. szám

így a tárgyalás megakadt volna, ha a nádor a párisi újabb hirek, a német és olasz, államokban lefolyt események hatása alatt az országgyűlést mart. 14-én össze nem bivja. — A felirati javaslat, már csak azért is, hogy elfogadását maga a nádor javasolta, akadály nélkül ment át a felső táblán. Erre küldöttség választatott, hogy a feliratot ö felsége elé terjeszsze s a küldöttség másnap csakugyan felment Bécsbe De lássuk, mik történnek ez alatt Budapesten. Az országgyűlés roppant mozgalmait az egész ország figyelemmel kisérte. De legnagyobb volt az érdeklődés és lelkesülés Pesten, az ország fővárosában. Az ifjúság gyülhelyeí politikai vitatkozások színhelyeivé változtak; de vágyaik természetesen túlszárnyalták az országgyűlés reform, terveit. Ok gyökeres átalakítást ohajtottak. Vezéreik - Petőfi, Jókai, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula és IJ inyi Józseffel élükön heves mozgalmakat idéztek elő. Népgyüléseket tartottak, petitiót szerkesztettek az országgyűlés elé terjesztés végett. Martius 14-én este a 13-iki bécsi forradalom híre a fővárosban is altalános lett. Az ifjúság vezérei már délután 12 pontba foglalták a nemzet követeléseit; a hirek hallatára pedig az egész éjet tanácskozással töltötték a teendők felöl. Ily előzmények után virradt fel március 15-ike. Nem volt derült az ég, komor felhők rohantak a magasban , hullott a zápor, mintha örömkönyeket sirt volna az ég is, hogy osztozzék egy nemzet örömében. De azért a nép sűrűen járt-kelt az utczákon s kíváncsian olvasta a sarkokon a 12 pontot tartalmazó írott falragaszokat. — Nem gátolta az eső a hullámzó sokaságot, hisz lelki szemei előtt fényes nap ragyogott, egyesülve a „szabadság, egyenlőség, testvériség" csillagaiból. Az ifjúság vezérei sorban járták az ifjúság gyülhelyeit, azután az egyetem egyes szakosztályait. A lelkesedő sokaság egyre nőtt. Az egyetem téren felolvasta Jókai proclamátióját és a !2*pontot: „Sajtószabadság, felelős minisztérium Budapesten, évenkénti országgyűlés Pesten, törvényelőtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben, nemzeti örsereg, közös teherviselés, esküdtszék és népképviselet, úrbéri viszonyok megszüntetése; nemzeti bank; a katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre a külföldieket vigyék el tőlünk, végül unió Erdélylyel. Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bízva önerejében s az igaz ügy Istenében." Jókaí után Petőfi lépett az emelvényre s elszavalta Nemzeti dalát. Oly jelenet volt ez, melyet leirni lehetetlen. Képzeljük el: ott forr a nagy tömeg, Szivük magas örömtől úgy dobog ! Az arczokon a szent lelkesültség És honszeretet fénye felragyog. Köztük feláll egy ifjú lelkesen, Miként prófétának dörög szava , Szivekbe hat a hang, mint beszél Egy ideálról — és ez a haza ! Dörög tovább rabságról szenvedésről, Szabad apákról, kiktől szarmazank, Dicső jövőről, melyben általuk Szabad lehet, boldog lehet hazánk. Most lelkesít, majd égen függ szeme Es esküszik — majd elnémul szava , Mint háifáé, mely hős dalt zenge el. S razúg az eskü s éljen a haza ! Oh mily szent, mily igaz s szívből jövő lehetett ama lelkesülés ! Nem érezheti, nem értheti, nem foghatja fel azt teljesen közülünk ma senkisem A lelkesült tömeg innen Landerer nyomdája elé vonult s egy bizottság a nép nevében a sajtót lefoglalván, a proclamatio, a 12 pont s a nemzeti dal azonnal kinyomatott s ezerenként osztatott ki a sokasag között. Délután a főváros lakosságának minden oszt; lyaból nagy néptömeg gyűlt a városház elé s annak termeibe. A tanács gyűlést tartott, — a beterjesztett 12 pont egyhangúlag elfogadtatott s midőn a polgármester az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta, óriási lelkesedésben tört ki, — majd kiáltások hangzottak a nép közül: Budára! a helytartó tanácshoz,— nyittassuk meg Stancsics börtönét! A nép kívánatára azonnal bizottság neveztetett ki a helytartó tanacs felszólítására , hogy a censurát rögtön törölje el s így a sajtószabadságot mondja ki; Stancsicsot pedig bocsássa szabadon. E választmány mintegy 20 ezer ember kíséretében ment fel Budára, mely Mátyás óta nem látott hasonló lelkesült tömeget s a helytartó tanács rövid habozás után mindenbe beleegyezett. A rabiró Stancsicsot diadallal vitte át a sereg Pestre. A napi eseményeknek méltó koronája volt az est. A színművészet templomában Bánkbánt adták elő, a szereplők nemzeti kokárdával jelentek meg a színpadon, a zenekar a Rákóczytj és Marseillaist játszotta, Egressv elszavalta Petőfi Nemzeti dalát s végül az egész személyzet elénekelte a Szózatot. Ezek voltak március 15-nek eseményei, ilyen volt március idusa : az öröm és lelkesültség hullámjátéka. S épen ez által különbözik a magyar forradalom a többi nemzetekétől. A magyar nem ront, zuz, hanem lelkesül; nem ont vért, ha nincs reá kényszerítve. És most szólhatnék még trombita harsogásról, dob pergésröl, kardok csattogásáról, diadalkoszoruzta csatákról és cserkoszorus vitézekről kiket a hősiesség félistenekké tett; de fajó, hogy elbeszélésemben hirtelen oda jutnék, hogy rút árulásról, ázabadság vértanúiról, rab oroszlánról s egy végtelen nemzeti fájdalomés gyászról kellene szólanom. Azért hagyjuk e sötét