Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1885-12-15 / 4. szám
lehet mondani akár tartalmát, akár külső formáját vesszük vizsgálat alá. — Igaz érzés tükröződik benne megkapó közvetlenséggel és bensőséggel külnönösen kedvessé teszi az elegiai hangulat, mely az egészen végig vonul s a rokonszenv érzését önkénytelenül felkölti a fogékony szivben. Előttem az is emeli értékét a költeménynek, hogy nem az az elcsépelt és már szinte unottá vált szerelmi busongás nyer benne kifejezést, hanem az a benső és nemes vonzódás, mely minden romlatlan keblet egy jó anyához füz, a kinek áldott körében véli feltalálhatni a költemény irója azon békét ós lelki nyugalmat, mit a hideg emberek közt elérhetni nem remél. — A nyolcz soros versszakok jambusokban vannak irva, a négy első sorban fél, a négy utolsó sorban pedig kereszt rímekkel. „Megérett az aczél buza kalásza" czimü népdal egy teljes kerekded compositio. — Minden versszak egy-gy képet tüntet fel s a szak utolsó sora kifejezi az ezen képpel öszszefüggő érzelmet. Az egy gyes versszakokban fokozatosan van feltüntetve szerelmének növekedése. — Bár tárgya népies de kifejezéseinek választékossága, az ügyes versidom s az alapul szolgáló gondolatnak kiszámított fokozatos emelkedése inkább lyrai műdal, mint népdal szinében tüntetik fel e költeményt. „Öreg honvéd" czimü festő költemény tárgya által megnyeri érdeklődésünket. Egy öreg honvéddel ismertet meg bennünket, a ki már 20 év óta áll az utcza sarkon, mások könyörületességéhez folyamodva. — Visszaemlékezve a dicső múltra, halálát óhajtja s kívánsága beteljesül. — A költemény helyesen van megalkotva, mert az öreg honvédet élénken állítja elénk, mintha csak látnánk azt. — Sőt az öregnek benső lelki állapota is meg van világítva, a mi a költeménynek csak előnyére válik. — De különösnek és nem magyarosnak találom ezt a kifejezést: „Szegény öregnek fáj a gondolatja" magyarul a gondolat lehet fájó, sőt használják igy is, fáj a gondolat, t. i. gondolat fájdalmat okoz. — De ha a gondolat mellé birtok ragot teszünk, épen olyan értelme lesz, mint ennek: fáj a feje. — Tehát nem a gondolat miatt van fájdalma, hanem maga a gondolat fáj. — Ez pedig lehetetlen. — A külső alak sem valami hibátlan, mert a méret nincs tisztán megtartva s a jámbus, trocheus és spondeusi lábak össze vannak zavarva. — De ha költeményeiben hibákat találunk is, azért mégis Csatkai Ignácz Kiss Gyulával együtt legjobban kiválik a tavasz munkatársai között s munkáik — a melyekben valódi költői tehetség csirái látszanak, — szép reményekre jogosítanak bennünket, Mindenesetre Antal Géza is ügyeimet kelt költeményeivel. Müvein a tanulmány és a műgond leginkább észrevehető, sőt feltűnik, hogy darabjait nem egyedül a szívből homályosan előtörő érzelmek hatása alatt, irta meg, mint az, az ily ifjú költőknél szokásos, hanem tudatosan, bizonyos czélok által vezetve és a műfaj szabályait szem előtt tartva. — S ezért elismerést érdemel. — De ha költeményei a műfaj szabályainak teljesen megfelelnek is, és oly sima, sőt elegáns nyelven vannak írva, hogy szinte meglepi az olvasót; más részről van egy lényeges hibája. — Bizonyos keresettség [és affectálás vehető benne észre az egyszerűség és természetesség rovására, — S ezt a hiányt nem bírja pótolni eredetiségük és szépségük által feltűnő eszmékkel.— Müvei azt a benyomást keltik, hogy bár nagyon ügyesen kezeli a nyelvet s a költői formának egészen birtokában van, de hivatottsággal inkább bír a szép próza, mint a költészet művelésére. Ott van p. o. „Hulló levelek" czimü dalciklusa. — Ez a külső forma bevégzettsége s a nyelvezet szépségére nézve a Tavasz egyetlen darabjának sem áll utánna, sőt előtte. — Tartalmatlannak sem mondható és mégsem tud valami mély rokonszenvet kelteni bennünk. — Miért? mert mondva csinált virágnak látszik, nem pedig igaz és természetes érzés kifolyásának. Igen philosophusi és tudós szerelemnek látszik előttünk az, a mely igy elmélkedik : „Fényes álmok . . . miért megsiratni? Fölösleges haszontalan . . . Már én csak igy temetem őket: Egy sóhaj, s azzal vége van" . . . Azután „Az enyém te sohasem lehetnél: — Szeress vagy gyűlölj, egyre mén." (Folyt. kö\0 e&oióoo cfotván. 4*
