Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-03-15 / 8. szám

Emlékbeszéd *). Nagy tiszteletű és tekintetes tanári kar! Nagyérdemű Közönség! Nemzeti ünnepre jöttünk össze, hogy meghozzuk tiszta áldozatunkat a hazafiúi lelkesedés oltárára, melyen ma ezerek áldoznak egy oly nap emlékére, melynek már említése is lelkesedés szent érzelmével tölti el a hazáért igazán dobogó kebelt. Üdvözlégy Martius Idusa, pirospünkösdje nemzeti újjászületésünknek ! A mi tavasznak az első ibolya, reggelnek az első hajnalsugár, viharban hányatott hajósnak a világító torony, sötét börtönből kiszabadult igazságemberének a napfény, szerelmes ifjúnak az első igen, az valál te sokat hányatott nemzetünknek : Szabadság kinyilt virága, munkára ébresztő hajnal, megmenekülést hirdető fény, igazság napja, hazáért lelkesülők szerelme. Üdvözlégy Martius i 5, közlelkesedés szent napja! Emlékeden felmelegül ma az egykor tégedet ifjan köszöntő öregnek kebele, szent áhítattal áldozik ünnepet a férfi, ki mint gyermek még nem értette, csak meglepetve csodálta mosolygásodat, tetőled tanul hazát szeretni, érette lelkesülni az ifiu, áhítattal hallgatja dicsőséged emlegetését a gyermek. Te mutatod példában a honleánynak, mily szép hivatása lehet a haza oltára körül, — hogy első felderülésed reggelén lelkesült nők tűzték a küzdök kebelére az első kokárdát, azok szegezték ablakaikba s mutatták lobogóikon a „szabadság , egyenlőség, testvériség" szent igéit. Üdvözlégy Martius 15., 40 éves örömünnepünk Oh, ragyogjon át dicsőséged a jövő ezredekbe is, hogy tanítson a hazáért mindig lelkesülni , azt forrón szeretni, érette, ha kell, életet és vért is áldozni, hogy igy lehessen drága hazánk nagy, boldog és szabad! * * Martius 15-nek eseményeit, ha teljesen érteni akarjuk, úgy szükséges az előzményekkel, ha csak vázlatosan is megismerkednünk; mert ezek korábbi törekvések eredményei, fáradhatatlan munkálkodásnak kifeslő virágai valának. Hazánkban, mint Európa több államában, az alkotmányos élet a reactio bilincseit csörgeté. — Állami, társadalmi életnek reformokra volt szükségeMinden téren nagy volt a hátramaradás, különösen sok a visszaélés, melynek fanyar gyümölcse többnyire egy nagy osztálynak, a szabadtalan jobbágy népnek jutott. A költök lantja fájdalmasan zengé az életre hivó igéket : „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban ? Hallgatva áll Rákosnak szent határa, ah régen hallgat immár a magyar. Balsors a kit régen tép, hozz rá vig esztendőt, Haza csak ott van, hol jog is van s *) Felolvastatott márczius 15-iki ünnepélyen. Nemes tanuló Ifjúság! a népnek nincs joga!" — Azonban a szigorúbb jogos követeléseket mérsékelte a czensura, a sajtón bilincsek valának. Méltán mondhatá a szabadság ihletett dalnoka, hogy — ha írna is — „mi lenne sikere? El kéne tenni az asztalfiókba, sinlődík a nyelv terhes rabbilincsen." E mellett nem hiányzottak isteni gondviselés által rendelt próféták sem, kik igyekeztek a nemzetet szunynyadásából felrázni; a jobbak tömörültek is és már az 1830-iki országgyűlésen erősen sürgették a magyar nyelv használását, a hadseregnek nemzeti alapon való szervezését, — majd feltűnnek Deák Ferencz és Kossuth Lajos az ellenzékiek sorában s utóbbi „Országgyűlési tudósítások" czimü irott lapjával ezerek szivét, a megyék nagy részét nyeri meg az ellenzék eszméinek. De a reactio sem .'maradt tétlenül s egyidőre képes vala akadályt gördíteni a haladók útjába. 1847. november 5-én nyílt meg az örökké emlékezetes 1847—8-iki országgyűlés Pozsonyban. Kossuth mellett eme jelszóval: „Haladni akarunk, de míg a conservativ párt Bécsnek tart, mi Budapest felé kívánunk haladni" az ellenzék harczkészen állott. — Az alsóház a trón elé terjesztendő válaszfeliratban teljes reformálást sürgetett, azonban a felsőház, bár az ellenzék ott is lelkesülten fogadta, a javaslatot elvetette. — Erre kijelenté Kossuth : „Legyen tehát harcz és lesz harcz az utolsó perczig". Az ellenzék és conservativ párt eme küzelmeinek közepette tört ki február havában a párisi forradalom. A szabadság meleg szellője a szomszéd országokba s igy hozzánk is átjött; de mig ez a hatalmasok szemében orkán volt, mely villámokkal terhes fellegeket hajt, addig az utána epedőknek tavaszi fuvallat, mely a tél után új tenyészetet hoz elő. Márczius 3-án egybegyűlt országgyűlésen tartotta Kossuth Lajos azon híres beszédét, mely a haza es trón iránt érzett szeretetének, valamint szónoki tehetségének és láng elméjének legfényesebb bizonysága. „A nép — úgymond — örök és örökre kívánjuk e nép hazaját s öröknek ama dynastia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk. Dynastia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből hü csak szabad ember lehet; a kit nyomnak, az csak szolgálni fog, a mint kénytelen." — E beszéd hatása alatt készítette el az alsóház azon reform javaslatot, mely a szomorú állapotok megszüntetése végett mindenek felett magyar független minisztériumot kiván. Mint villám csapott ez be a felső házba s tagjainak egy része azonnal haza sietett, má> része futott Metternichez Bécsbe s csak egy töredék maradt Pozsonyban.