Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-03-15 / 8. szám

H a r m a d i k é v f o 1 y a m. 8. szám. Pápa, 1888. márczius 15. PAPAI IFJÚSÁGI LAP. Megjelenik minden hó 16-én, okt. nov. és márez. hóna foknak régén is. • Előfizetési ^í^y egész isicol ai évre 1 frt 50 kr. Az „Ifjúsági képzótársulat" szellemi pán fogása mellett. Szerkesztőség: \ foiskolni uj épületben. A Martiusi ifjakhoz. Virágos, ámde kisded völgyben állok; Felettem égig nyúló sziklaszál , Rajt a dicsőség aranykoronája, Tündöklőbb a nap fénysugárinál! Tietek az, ti népem büszkesége! Tietek az, ti lelkem álmai! Mért nem vagyok sas ? óh, hisz úgy szeretnék Fel, oda a magasba szállani! És a magasba harsogó szavakkal Uj Tyrtaeusként ezt kiáltanám: „Félisteneknek szent emléke áll itt, Tekints reá és ünnepelj hazám! „A Kárpátoktól le az Aldnnáig Egy óriás templom legyen a hon, Melyben a népnek milliója áldoz Szabadság felszentelt oltárodon! „S a népnek milliója öszszeforrva Szent érzelemben, mint egy hü kebel: A dalt, mint egykor e lánglelkü ifjak Égő ajakkal énekelje el! „Jer, jer magyarnép! itten áll ez emlék. S minő magas: egész az égig ér! Rajt a dicsőség arany koronája: Csak tenkezedtől nincs rajt még babér! „Jer, jer magyar nép! hozz babért magaddal A sziklaszál ormát övezzük át! Hogy légyen oly szép, oly dicső, amilyent Még nem látott s csodált a nagy világ . . . !" — De nem vagyok sas, olv igen magasra, Felhők fölé nem tudok szállani, A lelkesültség bár ragadja lelkem Az ég felé, — de gyengék szárnyai. Szavam nem oly hatalmas, hogy honomnak Határait keresztül zengené. S nem gyújt, mint égi láng. hogy e hazának Minden lakóját felhevítené. És mégis: én is áldozom ti néktek, Ti oly nagyok! lelkem virágival, Miket a lelkesültség fon füzérbe S nagyságtok bérczfokára tüz e dal. MEDGYASSZAY VINCZE.