Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-12-15 / 5. szám

Oh barátság, fényesítő égi láng! Egj keblünkben szent oltári tüz gyanánt. És ha vőn sziv, mely neked nem ád helyet: Mérget ig}

7ék mámorító bor helyett! Pályatársak! e szó olyan isteni: Áhítattal lehet csak kiejteni! És a tiszta, hű kebel, a melyben él, Már e földön mennyországot, üdvöt ér. Hogy szikrázik, gyöngyöket hány itt e bor; Mint szivünknek égő ifjú vére forr. Forrjon is, mig életünknek napja süt, Bármi földön, bármi sorsban mindenütt! És viruljon lelkünk tündér kertiben ! Ifjúságunk szép virága: szerelem! Hadd terjessze boldogító illatát: Illatától mennyé válik a világ! Fel, koczintsunk! csengjen össze a kehely, Melyet tiszta honfiúi kéz emel. Oh szeressük ezt az árva szép hazát, Mely szült 's majdan testeinknek nyugtot ád ! Szeressük, ha békén éli napjait, De szeressük akkor is, ha könnyezik. Érted élve, érted halva drága hon: Akkor élünk, — ügy halunk meg boldogon! MEDGYASZAY VINCZE. Kénytelen Nyugvóra száll a nap. Vérpiros sugarai a lovádj kastély magas tornyára esnek, mely tömör, négyszög épület közepette emelkedik ki. A falu, a vidék, a Lovády bároké. A kastély egyik szobajában Lovády Oszkár báró nyugtalanul jár s kel. Többször meg-megáll a magas álló tükör előtt, hogy végig simitsa gyér szakálát, megnézze festett szénfekete bajuszát s elrendezze iölbodoritott hajfürteit ... az az parókáját. A báró úr kifogástalan gentelmann , koczkás nadrággal, sárga czipökkel, nyúlánk szikár termetén tobák szinü quákkerrel, csontos hosszú nyakán, száraz csúklóin vakitó fehérségű krágli s. manchettákkal. Oszkár báró ismét végig méri egynehányszor a keskeny szobát, majd toilette asztalához lép, hogy rózsavízzel benedvesített ecsetjével végig húzza gyér szemöldökét, melyek alatt | mélyen beesett apró szemek foglalnak helyet. A báró j 50—55 éves, habár a nagy néni, a jó lelkii Emerirr czia kisasszony még mindig pubikának hívja. Sziká

1 termete nem a házas élet gyönyörűségeinek élénk ki fejezője, mert hiszen Lovády Oszkár még nem nös

? "Minek is? - sso'cta m>adni a/.oi kjcsteli kérdésekre i melyeket bizalmas thea estélyek alatt tisztes mamák intéznek hozzá, — fiatalnak már elég vén ugyan, de vénnek még elég fiatal vagyok.« S hősi pozituraba vágva magát, kifeszítve beesett mellét, lépdel tova a sima parketten; csúfos fájdalmait, melyek lábszárain j végig futnak, keserű mosolylyal, hörgő köhögését affektáló kifejezéssel szenvedi el. Báró Lovády Ádám — Oszkár atyja — halála után a vagyon Oszkár báróra szállt. A terjedelmes ' birtok, melyet még Adám báró örökölt, 3 vármegyében csak a híres Lovády család nevét, fényét hangoztatta. De a rettentő birtokot megemésztette a még nagyobb fény, s ha a költségeket, melyek Ádám báró magas, megszokott igényeinek kielégítésére szolgáltak. a jövedelem, a saját kezükre dolgozó ispánok, tisztartók utján nem pótolta: örömmel nyitotta meg mindig egy Kohn egy Grün öblös erszényét, avagy tűzmentes szekrényét, hogy a „kedves" baró urat "pillanatnyi zavarából" kisegítse. Ugy hogy mikorara Ádám báró megpihenni Bécs zajos mulató helyei után hazatért : egyedül a lovádi fóllobogózott kastély, a bárgyú paraszt nép, egypár lézengő kopott egyenruhás szolga fogadta a ve.idég házigazdát. Lovády Adám báró nyugodtan hunyta le szempilláit abban a tudatban, hogy Oszkárnak nem lesz mit . . . elpazarolni, mert Lovád, a rongyos szalma fode'.ii, kunyhóju jobbágy falu, a szántatlan ugarok, az elhanyagolt épületek nem nagy reményt nyújtottak arra nézve, hogy valaki,, annál inkább élelmes ember erre kölcsönt adjon. De a sors, vagy talán a gondviselés rendező keze jól intézte mégis azt, hogy a pazarló, bőkezűek számát és helyét megfeleloleg fukar, zsugoriakkal egyenlítette ki s töltötte be. Ilyen önző volt a családban Emcrinczia kisasszony. Elunván a várakozást Olaszhonból visszatérő jegyeseért, kiről a rosz nyelvek már azt is sugdosták, hogy megnősült, csendes magányba vonult s mindenkitől elzárkózottan hü komornaja Alfredin körében töltötte a napok, hetek, hónapok, évek hosszú lassan múló-tolyását. Fekete hajfürtei közé mar ősz szál is került, karcsú termete meggörnyedt. Ritkán mozdult ki lakásából 50 év óta. Megszakított minden közlekedést a világgal akár levél, akár lap, akár szóbeszéd utján. Ezen elzárkózottságban érlelö-i dott meg Emerenczia kisasszony eszében az a helyes s nagy lelkű gondolat, hogy fivére Ádám zálogleveleit, váltóit magához váltván: nem engede csorbát ütn a Lovády bárók hírén s nevén. Az ige testté lett. S