Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-11-30 / 4. szám

Még egy másik kivánni valóról óhajtok szólani. Szeretjük hangoztatni a modern nyelvek szükségességét, el is mondjuk, hogy a hány nyelvet tud valaki, annyi embert ér; azonban mi tagadás benne, nálunk bizony nagyon csekély alkalom nyilik e tekintetben a tanulni akaró előtt. Lehet ugyan önszorgalommal is szép eredményt érni el, de hiába! vezető nélkül, jó alap hiján bizonytalan a haladás. A német nyelv rendes tárgyat képez,— a franczia nyelv tanulására is van némi alkalom, azonban valljuk meg, hogy ez az alkalom nem tandíjjal s más egyebekkel is már túlterhelt szegény fiuknak való, — holott legtöbb vállalkozó tapasztalat szerint ezekből kerülne ki. — Bizony e tekintetben még nem vagyunk ott, a hol egyik másik testvér-intézet.-—Egyéb nyelv tanulásról pedig szó sincs. Adja az ég, hogy a főtiszt, egyházkerület mindezekről mielőbb gondoskodjék a jövőben ! F SZ A két Luther. Egyháztörténelmi tanulmány. — IV-ik közlemény. Dévai müveiből kiolvashatjuk, hogy: (

{> Mindent eltöröl, a mi a szentírásban nem talál támaszpontot. És az leginkább előtűnik utolsó latin nyelvű és magyar hittani kézikönyvéből. Az elsőben azt mondja pl. az ünnepekről: „A keresztyénre nézve minden nap ünnep: azonban mégis kell elkülönitett napoknak lenni az Isten igéjének hallgatására, a sacramentomokban való részesülésre és a szegények látogatására." A másodikban pedig ugyanerre azt mondja: „Lelkünk akkor nyugszik, mikor az Isten igéjét igazán halljuk és hiszünk neki." Ö tehát az ünnepeket illetőleg egyenesen szentirati alapon áll, hangsúlyozván amaz evangéliumi elvet: ünnep minden nap, mikor a testi munkától megszűnve, isteni dolgokban foglalatoskodunk. Es ez elv kifolyásául tekinthető, hogy a leghatározottabban küzd a pápaság ellen, a mint azt tette a kálvinizmus kezdettől fogva. Ezt pedig elégnek tartom igazolni azzal, hogy a lelkipásztoroknak a pápa, illetve püspök általi kinevezését határozottan rosszalja s azt a gyülekezet jogai közé tartozónak tartja.— Nem marad az önvédelem körében, hanem küzd minden erejéből a leghatározottabb támadást intézve minden ellen, a mi a szentirással ellenkezik. Igaz ugyan, hogy ez a küzdelem nem olv határozott eleinte s a Luther szerinti anyagi elv is nyer némileg Dévay müveiben kifejezést, de az mindinkább elenyészik a későbbi keletű művek folyamán. p) Az egyháznak fentebb adott s már idézett fogalmából láthatni, hogy nem az egyház szüli a hitet, hanem a hit által egyesülés alkotja az egyházat. Az egyházra vonatkozó e felfogást mindjárt nyilvános munkássága kezdetén állította föl s e tekintetben haladás nem is tapasztalható. y) Nagy súlyt fektet a tiszta, észszerű meggyőződésnek nyilatkoztatására, de nem hagyja kielégítetlen ül a lélek érzelmeit sem. S ha ezekhez vesszük még azon állatrajzi adatokat, melyek nyilván szólnak már fentebb tett állitásunk mellett, újból hangsúlyozzuk, hogy Dévay sohasem volt Luther szigorú követője, későbbi időben pedig határozottan hajlik a kálvinismus felé. S ezek után az eddig mondottakat a következőkben foglaljuk össze: Luther tartózkodó s a kimondott elvhez ragaszkodó szellemi tulajdona Dévaynál a szabadságot szerető s a tisztább s világosabb fölfogásért a régivel minden habozás nélkül szakitó természetben nyilatkozik. Ha a két Luther szelleme nagyságának mértékét feszegetni nem akarjuk; ha megelégszünk azon nézet kimondásával, hogy nekünk nagy és halhatatlan a mi Lutherünk