Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-10-15 / 1. szám

PÁPÁT IFJUS VGÍ I AP zikönyv; tárgya ,,a tízparancsolatnak, a hit Ennyit tartottam szükségesnek Dévay ágazatinak, a „miatyánk"-nak és a hit pe- irodalmi munkásságáról ide igtatni, most hát csétinek röviden való magyarázata," nézzük meg, mi van azokban, mit tanulhaS végül maradt fenn egy éneke, mely tunk azokból Dévayról. a keresztyén hit főbb ágazatait adja elő. | (Folyt, köv.) JAKAB ÁRON. Győzelem. Egy ifjú merengett egykor egyedül Alján meredek hegy oromnak, S hogy néz a tetőre: — feljutni hevül; Csábit a hegy, — ormai vonnak. Még fenn magasan a nap nem ragyogott Regg pírja mosolyga elöntve .... S ím — mig amaz ifjú tervez, haboz ott: Egy agg jelenik meg előtte. „Oh ifjú! a kétség vaj' mért sziveden? — Mond ő — diadalt nyer a bátor! Csak menni elő és csábnak hidegen Kell félrevonulni utától. Nincs oly magas és mély, melyre ne tudna Eljutni, ki lángol a vágyban; lm itt ez orom, jer, hívlak az útra En az: ,.Akarat, — jer utánnam!" És mostan az ifjú felgyúlva haladt, Engedve a vágya hevének, S bár nagy vala mélység lenn lába alatt: Nem rettene utja telén meg. Itt-ott közelében érez is ragyogott — S csak ment, oda mitsem ügyelve, Majd szép hegyi rózsa csábítja amott: „Jer s tűzz leszakítva kebelre!" Nem látja az ifjú csábos mosolyát; Hisz gondja a czélja nyomán jár, — — S hogy küzdve elérte azt zord uton át „Egőbb szeme napsugaránál. Öntudata gyujtá fel a tüzet benn — És ajka imígy rebeg akkor: „Oh szent akarat légy hív te szünetlen — S mindig nyerek én e tudattól!" FÜLÖP JÓZSEF. Az én első szerelmem. — Humoreszk. — Hogy ki is hát tulajdonképen az az én? kérdi a tem alkalmazást 40 forint nyájas olvasó. — Tehát az az én senki más, mint — saját magam, ki miután 8 esztendeig koptattam az iskola padlót s faragtam a padokra olyan ékes homorú és dombor-müveket, amelyek még egy a váczi államfogházban müveszkedő rabnak is bec-iiletére válnának: a nyolezadik osztály végeztével azon az ujabbkori Torquemada által feltalált diák torturán, melyet — nem tudom miért éretlen emberek érettségi vizsgájának hivnak — szerencsésen megbuktam. Ehez járult, hogy édes apám megunva a sok költséget, melyet nem tudom micsoda hypothesisböl indulva ki, egy idő óta elköltőjével együtt haszontalannak tiltott, kije'entette, hogy iskolai pályám magaslatára, — az az végére jutottam. — De, hogy mégis ne maradjak állás nélkül, a Pali gyerek katonáskodása által megüresült kisbéresi hivatalban nyerévi fizetéssel s a hiba tétel alkalmával Palinak is rendesen kijáró mellékes dotatióval, amelynél az ostornyél szokta vinni a főszerepet. — Pedig tessék elhinni, hogy ki nem álhattam az ökröket; valószínűleg azért, mert boldogult kis és nagy diák koromban magamat is sokszor kevertek kollégiálitásba ezen fent tisztelt kétszarvuakkal bizonyos egyének, kiket akkor nagy tekintélyeknek tartottam az eféle dolgok megítélésénél; — de ezt csak ugy négyszemközt vallom be. — Ellenszenvemet éreztettem is minden tőlem kitelhető módon velük, mig egyszer édes apám rajta kapott, s daczára nyolez iskolát végzett voltomnak, reám nézve nagyon is keserves módon világosított fel arról, hogy tagja az állatvédő egyesületnek; azonfelül hivatalos állásomtó 1 is elmozdittattam. Igy mindenféle foglalkozás nélkül megélnem nem