Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám
Felsikoltva hátra szökken: Ugy szeretne elszaladni! Arcza pirul, szive dobban: Uoy szeretne ott maradni! „,Oh ne menj el. óh maradj itt, Régi vágya e kebelnek! Ugy óhajtám ezt a perczet, Hogy megvalljam, mint szeretlek!'" A leányka mint lebűvölt Áll előtte szem lesütve Mond az ifjú: „,Oh szeretlek, Szeress te is éltem üdve!'" Ugy remeg a lányka teste: Mint tüvőn a rezgő harmat. „,Hadd ölelnem ezt a keblet! Hadd csókolnom ezt az ajkat!'" S a leányka mit csinálna?! Sziv a szivén, ajk az ajkon. — Hattyupár a vizbe' játszik, Két szerelmes künn a parton. — MEDGYASZAY VINCZE. Iskolai évet t Kegyelmes Isten, szerető édes Atyánk! öröm és hálaérzések töltik el szivünket az iskolai év ez utolsó napján, mert egy lépéssel ismét közelebb juttattál bennünket a te mélységes titkaid igaz ismeretéhez s a munkásság nehéz napjai után, megengedted látnunk törekvésünk jutalmát. Tőled származtak minden lelki s testi javaink: minden mennyei és földi áldások a te kezedben vannak; te adtál léteit és életet mindeneknek és a te örökkévaló erődet s istenségedet, hatalmadnak csudálatos munkái hirdetik. Téged ismerünk és szeretünk egyedül mint atyánkat, s már itt e földön, mint az angyalok kara az égbon, igy dicsőitünk: „Szent, szent, szent a seregeknek ura. teljes mind a menny és föld az ö dicsőségével! u Áldott legyen a te szent neved, hogy minket nemcsak teremtettél, de szivünkbe plántáltad s naponkint éleszted azon legnemesebb vágyat, mely mindenek felett tégedet és a hozzádtartozókat keresi; áldott légy hogy bölcsen gondoskodtál alkalmas helyekről és eszközökről, melyek megtanítsák és képesítsék a gyarló embert a hozzád vczstő utat föltalálni, azon haladva hozzád jutni s téged megismerni. Hálákat adunk szent felségednek kiváltképen azon különös kegyelmedért, hogy e mi szeretett főiskolánkat annyi változás és ezáró imádság. viszontagság után — ez évben is nemcsak íontartottad, de anyagi jólétéről és benne a tudomány és tiszta erkölcs növekedéséről — atyai szeretettel gondoskodtál: s a tanítókat bölcsesség és szeretet, a tanítványokat pedig 1 bizalom és engedelmesség lelkével megáldottad. Te voltál óh Uram ! mind a tanító, mind a tanítvány életének leghűségesebb társa és i vezére: meghallgattad nem csak hozzád küldött imádságunkat, de még titkos sóhajunkat is. Sokszorosan éreztük áldó kegyelmedet; naponként megdicsőítetted a te erődet a mi erőtlenségünkön: biztattál, ha csüggedtünk; bátorítottál, ha kísértetekkel harczoltunk.„Mivel fizessünk az Urnák, minden mi hozzánk való | jótéteményeiért? a szabadulásért való hálaadásnak poharát vesszük és az Urnák nevét hívjuk segítsé1 gill s a mi fogadásunkat megadjuk az Úrnak az | ö egész népe elött. u Igen atyánk, hozzád száll hálánk erőtlen nyilatkozata, hozzád innen e porhazából meny| nyei dicsőséges széked elé. Oh! bárcsak oly ! teljes lehetne tiszteletünk, mint azt tőkéi etes| séged kívánná; bárcsak oly tiszták és szívből jövök lehetnének érzelmeink mint azt tőlünk megérdemelnéd. De sokkal kisebbek vagyunk és sokkal inkább lekötnek minket a világ hiábavalóságai, hogysem a te sege
