Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám

delmed nélkül a legkisebb jónak véghezvitelére is képesek lehetnénk. Benned bizunk azért egyedül jó Atyánk! s tőled várjuk a segítséget mindenkor és mindenekben. Te légy a mi támaszunk és erősségünk most és minden időben. Tőled kérjük az áldást a tudományok e megszentelt csarnokára, — főiskolánkra; áldd meg ennek fentartóit, kormányzóit, pártfogóit, hogy áldozataikkal és fáradozásaikkal ne szűnjenek meg ezután is előbbre vinni szentegyházunk legszentebb érdekeit. Adj a sokat fáradott tanároknak — nemes munkájuk után — benső nyugalmat, megelégedést azon hitben, hogy „aki a Krisztusnak szolgál megtiszteli azt az atya," A tanulókat, kiket a szülői kedves karoknak visszaadsz, — vezesse és oltalmazza a te jobb kezed addig is, mig a nyugalom napja után, liivó szódra — ismét összegyülekeznek dicsőitésedre e szent helyen. Azokat pedig, kiket nagy irgalmasságod e nappal immár elszólit munkálkodásuk eddigi köréből a kedves anya tápláló kebeléről az élet bizonytalan tengerére.: kétszeresen pánczélpzd fel a hitnek ama szilárd és áthatlan paizsával, melyen még a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Szent fiad példája s szent lelked őrködő szelleme legyen vezérük és utitársuk az élet minden körülményei között; s ha a kevesen — mit rájuk bízol — hivekI nek találtatnak, bizd őket többre ott fenn az egekben. Legyen a te áldásod és kegyelmed az egész anyaszentegyházon, közelebb e mi egyházkerületünkön, ennek kormányzó és vezérlő fórfiain, intézetein egyházain és ezeknek egyes tagjain, hogy az igaz hit és valóságos szent élet mind jobban növekedvén, mihamarabb eljöhessen a te országod. Védd és áldd meg végre közös anyánkat e sokat szenvedett hazát; áldd meg koronás királyát, kormányzóit. Tartsd távol határaitól az ellenséges népek pusztító fegy| verőit s ne engedd, hogy a csapások és szerencsétlenségek semmivé tegyék — benned bízó gyermekeid — ártatlan reményeit. Ölelj körül mindnyájunkat atyai szerető karjaiddal: légy őrzője és oltalmazója életünknek, segítője igyekezetünknek, hogy a nemes harczot megharczolván — lakosaivá lehessünk ama mennyei hajlékoknak, melyeket szent fiad készített számunkra ott fenn az egekben Ámen. MÁTÉ LAJOS. Visszaemlékezés. Mikor kicsi gyerek voltál És szeretted a lepkét; Mikor még a kert ösvényén Szerte-széjjel kergeted: Rejtekhelyed volt gyakorta Egy kinyillott rózsátő. Onnan lested — hogy rászedjed — A kis lepkét majd ha jő Reá tetted kis kezedet A virágra csendesen, Elhallgatott a szellő is, Nem mozdult meg semmi sem. Jött a lepke ... s a mint téged Elfödött a rózsaág, Ö rászállott kis kezedre: Azt gondolta, hogy — virág ... REITEE LAJOS.