Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám

tal hiúságát s egy hosszú vádiratot nyújtott be, melyben okadatolni igyekezett, hogy miért nem kelt ütközetre a törökökkel; különben is, mint állitá „a magyarok közt egy oly tudományosan mivelt hadvezér sincs, ki öt csak megítélni is képes volna." Az elbizakodott olasz állitásat Zrínyi Miklós horvát bán, ki tiszta jelleméért, hadvezéri mint írói jelességeért köztiszteletben állott, egy névtelenül kiadott röpiratban éles gúnynyal cáfolta, erdélyi hadi-sétáját nevetség tárgyává tette. Ez volt az első oka a később még tovább fejlett ellenséges indulatnak Zrínyi és Montecuccoli között. Az evangelikus rendek ezen gyűlésen is szőnyegre hozták sérelmeiket, még pedig azon kijelentéssel, hogy mig ezek jóvá nem tétetnek s különösen az 1659 óta elszedett templomok vissza nem adatnak, semminemű tárgyhoz hozza nem szólnak. Elkészítették sérelmeiknek s az azokat elkövetőknek hosszú jegyzékét is; de bár 6 — 7 izben megújították folyamodásukat s a nádor és pártja melegen ajánlotta a kiegyenlítést, kedvező választ sohasem nyertek. Porcia s utóbb egypár udvari rendelet az eddigi törvényekre utasiták őket, kijelentvén határozottan, hogy a fejedelem ennél egyéb választ nem adhat. E határozott elutasításra az evangelikus rendek elhagyták az orszaggyülést. Az ott maradt katholikus rendek folytatták a gyűlést s mellőzvén az ország sérelmeinek orvoslását, melyekre nézve a király Ígéretet tett, hogy orvoslásuk végett rövid időn újabb országgyűlést hivand öszsze, 55 törvénycikket alkottak s szentesítés után haza oszlottak. Az evangelikus rendek azonban rosz néven vet| ték, hogy a törvények ö nélkülök is megalkottattak, ! s midőn a kormány azok példányait a megyéknek : megküldte, 13 felvidéki megye azokat, mint az evangelikus rendek megegyezése nélkül készülteket s ennélfogva érvényteleneket Bécsbe visszakü'dötte. Wesselényi, mivel e megyéket a törökhöz pártolástól lehetett íélteni, hazafias aggodalomban irott levelekben inté és kéré, hogy vegyék szívökre a haza szorongatott allapotát és ne ejtsék hasonló eljárással veszélybe 1 a hazát. Igy hintettek el Magyarországban a bekövetkezett belviszályok magvai. BOROSS KÁLMÁN. Királyi (Megdicsért Rózsa arczczal kél a hajnal, Szellő lendül könnyű szárnyon ... „Hova, hova szép levente, Hova, hova hős királyom?" „,Folyó parton vár a csónak, Vár a csónak hattyú lesre Mit se' aggódj jó vitézem,[ Visszatérek még ma este! Reng a csónak a folyónak Szinezüstként tiszta habján, Partja mellett szép ligetnek, Majd füzesnek árnyas alján. Agg Boleszláv kertje mellett Hattyú fürdik a folyóban. Hattyú fürdik egymagában, Hát szegénynek párja hol van? Párja hol van, elveszett vagy Messze tájnak árva rabja? kaland. pályamű.) Künn a parton szőke fürtű Szép leányka simogatja. Agg Boleszláv szép leánya Hajnal pirja játszik arczán, Hajnal csillag ég szemében, Édes dal zeng rózsa ajkán. A levente elmerengve Titkos édes gondolatban, Lebűvölten, vágyva hallgat, Evezője mozdulatlan. „,Itt az óra most, a melyre Oly sokáig várni kellett!'" — Már a csónak a folyónak Van kikötve partja mellett. Folyó szélén leng a csónak, Künn a parton a levente, A leányka, mintha várná, Vágyva, félve feltekinte.