Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám

a pusztaságra s bujdosni kezd, a fiúi szeretet hajtja vissza a házhoz, hogy elbúcsúzzék: „Mert elmenne könnyen el is bujdokolna Ha az édes anyja előtte nem volna, Jaj de majd ha róla hirt nem hallanának: Megrepedne szive az édes anyának'

11 Sőt bizton állíthatjuk, hog}

r midőn a kedves és az egyház átkától űzetve bujdosott, bűneiért vezekelt s a kobzos történetesen anyja nevét emlité, ez a körülmény: a j fiúi szeretet felébresztése volt sok tekintetben befolyással életirányának megváltoztatására. „Ezt az öreg asszonyt már szinte feledtem, Kinek én okoztam sok keserű perezet Ne haljon meg, a mig örömöt nem szerzek [7'. sz. IX. ének Tisztelnünk, sőt csudálnunk kell jellemének a testvéri szeretetben nyilatkozó oldalát is, különösen, ha tekintetbe vesszük azon elhanyagolást, lenézést, tőt gyűlöletet melyet bátyja részéről tapasztalnia kellett. Erezi is ezt, lelke forrongásban van, midőn otthon levő bátyjával találkozik, de: „Lelke gyülölségén erőt vesz valami, Valami nem tudom én azt kimondani. A mint látja bátyját, hirtelen váratlan Karja ölelésre nyilik akaratlanT. II. ének. Erről tanúskodik azon ténye is, hogy a király által neki ajándékozott bátyai részt el nem fogadja, sőt a magáét is oda ajándékozza ; valamint azon nyilatkozata, melyet a bajvívás után anyjának tett: „ I a la ha tán ö is hozzám édesedik.

u T. XII. é. Jellemképének kiegészítő vonása szerelmének ereje, állandósága és szűzies tisztasága. Midőn megküzd Piroskáért s megszereti, mily nehezen esik látnunk a helyre hozhatlan tévedés és lángoló szerelem miatti kinos vergődését : „Arczul vágva magát agyaras vadbőrre Megrázkódik olykor zokogó nagy teste. Vissza egy-egy nyögést csak nehezen tarta Füleit a vadnak csikorogva marta.

u T. sz. II. é Majd a csehországi útból visszatértében' midőn nem hogy elfelejtette volna, de: „Kétszeresen fájdul Piroska! Piroska! Piroska, Piroska ez az édes átkos Mindenfelé éj van ez az egy világos Ott lehet a hírnév, cserkoszoruk lombja: Rázza fejét Toldi — „de ha nem ő fonja

u Ott ez az élet s rá örök üdvösségül Másik is: az-t mondja: de ha nála nélkül.

11 Szerelmének mérhetlen nagysága n:el lett tanúskodik továbbá az, hogy bár ismeri erezi saját szenvedélyét s Tar Lőrincz iránti gyűlöletét, mégis nem tud ellenállani a csábnak, elmegy Piroska látogatására, valamint tanúsítja az ez alkalommal Tar elmenekülése után történt jelenet is: „Jer hévvel, erővel zuditja lehelre Jer velem, elviszlek paripám nyergelve Oda hol még szellő nap fénye se leljen Megvédtek egy ország — mind a világ ellen.

u Tiszta, szűzies, állandó Toldinak e szerelme; nem szennyezi be a buja Jodowna szerelmi esdeklése; nem feledtetik a kiállott szenvedések, — mint magasban tündöklő, el nem érhető esthajnal csillag kiséri őt bujdosásaiban, kiséri Piroska sírjához: „ Tiszta vagy, ott is vagy ! hiszem erős hittel, Oda vársz, meggyógyitsz boldog szeretettel Addig soha e szin asszonyt ne ösmérjen: Fogadom s megállom, Isten úgy segéljen !

u Toldi jelleme tehát a hősiesség, lovagiasság nemes önérzet és akarat erővel párosulva, honszerelem, fiúi és testvéri szeretet s kedves iránti mérhetlen szűzies szerelem; szóval erős testben erős lélek s harczias kebel telve nemesebb, gyöngéd érzelmekkel is. Rozgonyi Piroska. A trilógiának Toldi után legrokonszenvesebb alakja Piroska, kihez a költő is hervadása végső szakában igy szól: „Piroska, Piroska! szép hajnali álmom! Igy kell-e tetőled végre is megválnom? Pünkösdi virág, kit e dalomnak bájul Tűztem homlokára, igy kell hogy aláhullj?'''' És mégis le kellett hullania az egyetlen egy okért; mert végtelenül szeretett. Egy bűne volt, ha talán bűn, — egy erénye a szerelem. Ez táplálta szivét, lelkét, csakhogy ez nem éltető, hanem méreg itala volt. Jelleme egyezik Kármán Fannija és Vörösmarty Szép Ilonkájáéval; nevezetesen az egyszerű