Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám

természetesség, őszinteség, szivélyesség e patriarchalis zománcza a léleknek. Mintha csak a bibliai Rebekát látnók a kútnál, ki szívesen hivja házukhoz Izsáknak küldöttét, midőn Piroska is hasonlót tesz a királylyal. Mint kedves egyszerű teremtés jelenik meg előttünk, midőn az ismeretlen vendég Lajos körül forgolódik, mintha látnók mosolygó ajkát, piros arczát s hallanók kedves csengésű hangját. Szerelmének három fokát jelölhetjük meg: midőn reménykedik, mikor szenved reménye megtörésén s végre bánatos lemondásában. Toldit egy „vitézi tornán látta s ha felejtő is egy időre: „Z)e a sok felejtést mind hiába tette Mert csak a reménynek egy sugara kellett S az egyszer látott kép újra eleven lett. Ott lebeg előtte vizben, égen, napban Bármi tárgyra néz is Toldi képe abban" S ime a reménynek az az egy sugára feltűnt, mert bajvivás lesz náluk, mint a király rendelte s ő a legbajnokabbnak lesz felesége. Kit tartott volna pedig bajnokabbnak Toldinál? De vájjon — gondolá — »Fog-e \ vini értem a büszke, kiért a leányok hiába epednek." Nézi is az érte vívókat, köztük van-e Toldi. íme a folyton reménykedő szerelem. És Toldi ott volt, látta, mert: „— a vak szerelem mindeneken állát" de nem a maga részéről vivott érte, hanem másnak. „— — — — odadobd csúfra Mint egy leszakított virágot az útra" Itt kezdődik Piroska kinos szenvedése: „Sikolt nagyot egyet valamint a héja S összeroskad szegény, lerogy elalélva" T. [s-s. II. ének. De e szenvedésnek mindjárt kezdeténél egy szép jellemvonásával találkozunk, mely végig kiséri hervadásában, t. i. erős lelkével Csak pillanatra veri le őt teljesen a kinos érzés. Midőn az ifjak látják, hogy érdemetlen nyerte el őt, újra vivni akarnak; „De Piroska törté könyeit és szóla Gilicze nyögését erőlteti szóra: Köszönöm, köszönöm, nincs panaszom semmi. Akarok Tar Lörincz felesége lenni." T. sz. II. é. Es ezen elhatározásához hiv marad: „— — — — föltette magában, llogy megtöri szivét fájdalmas igában, Ketté szakad ámbár és ha könyez vért is Feleségül mégyen Lőrinczhez azért is Toldi bosz-ujára, maga bosz-ujára" T. sz. V. é. Bár másrészről mégis mindig vonzódott Toldihoz, siettetó a Budára menetelt: „Ott van, ki sz-eresse, olt az ki gyűlölje Száz mérföld,njiröl is is maga felé vonja Csak elölte haljon, a lelkire haljon." T. sz. V. é. Midőn azért a király serege megérkezett Csehországból és Toldit mégsem láthatta, erőt vesz az érzés szivén s reszketve, pirulva kérdezi Örzsikétől, ha látta-e ő? Még mindig remélvén, hogy a bajnok megbánta tettét s bocsánatot kér tőle; mert ő maga épen nem állt volna el elhatározásától. E reménység és szenvedés közötti egyszerre hányatás a lehető legkinosabb érzés. Majd reményének végső sugara is kialudván, szenvedésének súlya a menyekző elérkezésekor nehezedik reá: „Piroska kicsinybe, hogy holtra nem ájul Erejét kölcsönzi ősz atyja hajárul" T. sz. V. é. tetőpontját pedig akkor éri el, midőn Toldi a sirboltban felkeresi és Piroska mind öt, mind magát elátkozza: „Fuss tőlem örökre, gyilkosa férjemnek Nevét te ne említsd gyilkos szerelemnek Vér van mi közöttünk a sir fenekén is Átkozott légy Toldi és az leyyek én is. T. sz. | VI. ének. Ettől fogva bánatos lemondással, mint liliom hervadva viselte szerelmi szenvedését, sőt átkát is kiengesztelve látjuk, midőn a királytól — miután mngtudta, hogy Toldi nem gyilkosa férjének, de az ő védelmére kelt — bocsánatot kér Toldi számára: „ Óli ne érje utol ne soha ez átok Visszavonom s mindent neki megbocsátok: Érsek is az átkot leveszi ígéri, Felséged' is árva szolgálója kéri." E tény kiengesztelővé teszi előttünk a sötét tragikumot. Jellemének kiegészitö vonását képezik még a gyermeki szeretet, mély becsületérzés és barátnő iránti meleg vonzalom. Midőn küzködik szerelmében s már-már hajlandó