Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-31 / 9. szám

Második évfolyam. 9 szám. Pápa, 1887. márczius 31. PAPAI Megjelenik minden hó t-'í-cn. október és márcziusban Sí-én is. Előfizetési tli.i egy egósz íslcolai évre 1 ii*t 50 ki*. — Az Ifjúsági képzőtársulal" pártfogása mellett. Szerkesztőség: \ fóiskol/ii uj quilethrn. Győzedelem! Győzedelem! A feltámadás hitének s az igazság diadalának emlékünnepei közelednek! Hozsánna! Nem örök a halál, -— felnyílnak a koporsók zárai, — a rontsolt test újra felépül, — a tört cserép ép edény leend még egyszer, — uj eget látunk az újra megnyílt szemekkel! Hozsánna neked remény! Az igazság letiporta a gazt. kilépett börtönéből. lerázta bilincseit, felhágott a dicsőség hegyére buzdítani a nemes eszmékért lelkesülőket s az igazság bajnokait. Hozsánna néked diadalmat nyert eszme! Az éjt biboros korány váltotta fel, — a sötétség elmúlt, s helyét a világosság országa foglalta el, a vakok szemei megnjilatkozának és láttak. Hozsánna néked világosság:! O O Az Ur megbékéllett velünk, fiaival. — kegyelmébe fogadott újra. — egyetlene által megmutatta az utat, melyen a dicsőség templomába bejuthatunk. Erős boszuálló Jehovából szerető édes atyja lett az egész emberiségnek. Hozsánna a hivők Istenének! Oh, mily dicső lehetett a Megváltó feltámadásának hajnala! A halottak országában a sirok között fény csillámla fel, •— a fény egyre növekedők s egy tündöklő csillaggá változék. Micsoda csillag vala ez? Egy sir felett az enyészet szele zászlót lobogtata, a remény zöld színében ragyogót Micsoda zászló volt ez? S ott a zászló mellett nyitott sírban üresen állt a koporsó, csupán a véres lepel vala látható. Körüle szerető szivek állának s kérdezve tekintenek egymásra: hol van a hulla? De megszólal egy harsány hang, mint túlvilági zengzet: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott!" Kinek a sírja az? A csillag a föltámadás csillaga, a zászló a győzelem lobogója, s a sír a Megváltó sírja. S mily lényeges átalakulásoknak volt forrása ama feltámadás és annak hite!! Az emberi elme kibontakozott a földi légkörből, lerázta magáról mindazt, a mi salak volt s kezdett szárnyalni fel ahhoz, a ki mindeneknek teremtője. Nem a földre nézett többé, hanem a magasba, — nem földi, hanem mennyei kincsek szerzésére vágyott. A szívben a szeretet emelt magának templomot. Azon hit, hogy az elválás nem örök. de az egymást szeretők újra találkoznak. újra ölelhetik egymást s hogy ez majdan minő boldogság lehet : bő forrásává lett az egymás iránti önzetlen szeretetnek. De szabályozója lett a feltámadás s igy a halhatatlanság hite az ember cselekedeteinek is. Egy más életnek reménye, melyben a bünt büntetés, az erényt jutalom követendi s a hol nem lesznek • könyhullatások: mennyire megvigasztalhatja és buzdíthatja a jóra e föld küzdő vándorait!