Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-03-15 / 8. szám
hajlandók a szomszédba tekintgetni: valószinii, hogy az öreg uraknak kell megtenni a furcsa felfedezést, amely Mátyás urnák minden számítására keresztet vont. Nem is történt az másképen. Beérvén a kertbe, Jónás ur nem állhatta meg, * hogy a magáéba is át ne pillantson, s az ott látottak felett való meglepetését eltitkolnia semmi módon. nem ' sikerült, hanem bizonyos hangot hallatott, amely ugy közép uton áll a köhögés és morgás között. Mátyás ur hallá a hangot, hanem értelmét nem vehette ki és ezen szókkal fordult szomszédjahoz: — Mit mondott szomszéd uram? -— Én ugyan semmit sem, — hanem nézzen csak át szomszéd uram az én kertembe. Mit szól hozzá? Mátyás ur oda nézett és hogy amit látott nem igen tetszett neki, mutatják fiához intézett első szavai. — Mit csinálsz ott te gazember? Pista e váratlan megszólításra nem tudta hamarjában mit feleljen, Klárika pedig elpirulva bujt volna I'ista háta mögé, ha ijedtében megtudta volna különböztetni Pista hátát keblétől, amiért is piruló arczát oda rejtette. Jónás ur rögtön átlátott a szitán. — Hm! biz ez furcsa história, de hát ki hitte volna. — Az akasztófára való! no megállj! -— Baj biz az, mikor az embernek házasulandó fia van. — Te gyerek jöjj ide! Pista ugyan nem ment oda, hanem inkább távolról világosította fel az öregeket, hogy ők Klárikával már rég szeretik egymást és bizony bolondul tennék, ha boldogságuk útjában megakadályoznák őket. És Klárika is olyan szépen nézett apjára,, hogy az különben is meggondolván a dolgot, nagy hajlandóságot érzett magában az ügynek ilyeténképen való elintézésére. Csak Mátyás ur dohogott, hogy ö ezt nem igy gondolta, egészen más tervei voltak, — mig Jónás ur oda nem súgta neki: — Ha már az apa meg a fiu között kell választanom, én inkább a fiút választanám. — Ha mást nem lehet tenni, én se bánom. Csak az maradjon titok, hogy magamnak akartam. — Meg a Judith asszonyról ne szóljunk. Ezzel a két oreg egészen megnyugodott, hogy jobb is lesz igy, szép pár lesz belőlük. Hogy pedig csakugyan egy pár lett belőlük, bizonyítja azon körülmény, hogy nemzetes Dorombozy István még ma is boldog házasságban él, a kis, azaz a nagy Klárikával, mert a kis Klárika ott játszadozik édes anyja ölében, mig a két öreg mosolyogva gondolja magában: de százszor jobb, hogy igy történt! Nemzetes Orbánczay Jónásné asszonyom pedig már 35 éves hűséges veszekedő társa Jónás urnák, valamint Mátyás ur is megtartotta magánál Judith asszonyt azon feltétel alatt, hogy a látottakról soha egy szót sem szól. Még eddig nem is mondta el senkinek, de hogy ezután , nem mondja-e el, arról nem állok jót. MEDGYASZAY VINCZE. mosás — Tisztelettel felkérjük mindazokat, a kik lapunk eddigi számait megtartották s ezzel mintegy pártolásukat jelentették ki, hogy az előfizetési dijat szerkesztőségünkhöz mielőbb megküldeni sziveskedjenek. A szerkesztőség. — Márczius 15-ének emlékét ez évben is megünnepelte az »ifjúsági képzőtársulat.s Márczius 13-án délután 3 órakor a főiskola nagyterme zsúfolásig tele volt, mely körülmény élő tanúbizonysága az ifjúság hazaszeretetének s nemes ügy iránt való lelkesülésének. — A nt. és tek. tanárikar szép számmal volt képviselve. Jelen voltak a helybeli ev. ref. és ág. hitv. lelkész urak és vendégek többen. Az ünnepélyt a főiskolai zenekar kezdte meg a Kossuth indulóval, ezután Fülöp József társulati alelnök fejtegette emlékbeszédében a márczius 15-nek fontosságát.— A sNemzeti dalt« Nagy János 8. oszt. tanuló szavalta.— Ezt követte Kölcsey Hymnusza az énekkar által előadva. Medgyaszay Vincze I. év. pn. alkalmi ódáját Boross Kálmán II. év. pn. szavalta el. — Még egy felolvasás volt: Freystadt Dezső 8. oszt. tanuló forradalmi rajzát olvasta fel Róka Lajos 8. oszt. t. A programm utolsó pontját Csekő Gusztáv énektanár Király-hymnusza képezte az énekkar által előadva. — Az ifjúság a Kossuth dalok lelkesült éneklése között oszlott szét. — Főiskolánk közkedveltségü derék tanára nt. Antal Gábor akadémiai tanár úr az ácsi (Komárom m.) nagy gyülekezet lelkészéül választatott meg. Mig egyrészről üdvözletünket fejezzük ki e megválasztatásért; másrészről őszinte sajnálatunknak adunk kifejezést, a mennyiben a főiskola egy kitűnő erőtől fosztatik meg, az ifjúság pedig egyik forrón szeretett tanárát veszti. Felelős szerkesztő: Fülöp József. Szerkesztő társak: Boross Kálmán, Medgyaszay Vincze
