Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-15 / 8. szám

kedik, vagy pedig ő, aki vén létére olyan dolgokon töri fejét, amelyek csak fiataloknak valók? »De hát olyan öreg volnék én? Nem, százszor is nem!« Ekkor azután megharagudott magára, a miért tükrét a falhoz vágta, s biztatta magát a reménynyel: hátha mégis! Vagy ha nem, akkor megboszulja magát! Jónás ur hasonlatost pen nem a legderültebb hangulatban volt. Ha ezt a felesége megtudja, vége van. Bárcsak sohase látta volna azt a Judith asszonyt! Vagy minek is szólt felöle Mátyásnak! . . . Mit csináljon ilyen veszedelemben? . . . Klári még boldog lehet, majd megszokja . . . Ugy van! Elmegy Mátyás úrhoz, mielőtt valami baj lenne. Valóban vette kalapját és ment Mátyás úrhoz nagy alázatosan, akit is épen abban a kedélyes foglalatosságban talált, hogy szoros csizmáit, melyeket csakis nagy ünnepélyes alkalmakkor szokott felhúzni, valahogy lerángatván zsibbadozó lábairól, teljes dühvel vagdalta a földhöz. Es e foglalatosságban annyira el volt merülve, hogy a belépő Jónás urat csak akkor vette észre, midőn az a legmegtöröttebb hangon ismételve mo: da: — Kedves szomszéd uram! Hát . . . izé . . . meggondoltam a dolgot. — Mátyás ur mérget és boszut feledve, mosolyra gömbölyödött ábrázattal, de mégis [kétkedve, ha helyesen halotta-e? kérdezte: — Oda adja a Klárikát? — Oda adom, ha nem szól Judithról a feleségemnek. De már erre nem volt mit tennie Mátyás urnák, mint felugorva, úgy ahogy volt: mezítláb nyakába borulni az öreg Jónásnak és e szókat rebegni: — Kedves apám! — Edes fiam! — Boldoggá tett egészen! — Ugy-e nem szól? — Hallgatok, kedves apám! — Edes fiam! Boldogságukban még azt sem vették észre, hogy Judith asszony, kit rettenetesképen bántott a kíváncsiság, hogy a két 20 esztendős ellenség mit csinálhat, kinyitá az ajtót, a nyíláson bedugá fejét és a szokatlan látványon elbámulva először csak nézett, de azután eldőlt benne az indulat és olyan rengeteg hahotába tört ki, hogy még a konyhaajtóban pihenő kuvasz is elrémülve szokott hátra és ha igos ugatásban adott kifejezést megrettenésének. A két ölelkező rokon lélek pedig, mintha csak hideg vizzel öntötték volna nyakon, ugrott szélylyel, reá bámulva a zavart okozóra és mindenik szavakat keresett, hogy illetékes támadást intézhessen ellene. Végre is Mátyás ur jutott előbb szóhoz. — Mit nevetsz itt? De már erre Jónás ur is megszólalt. — Mit bámulsz itt? Ki hitt ide? Rögtön elverlek. —• Te szemtelen! Judith asszony pedig a sok megszólításra úgy sem tudván egyszerre megfelelni, nem is iparkodott szohoz jutni, hanem még éktelenebb hahotára gyújtott. — De mikor az utolsó titulus fülébe jutott, rögtön megváltoztatta álláspontját. — Az ajtót sarkáig kitárva, csípőre tett kézzel szemközt állt a két dühöngőnek, s hangját a legmagasabb skálába csapván fel, ugy leteremtettézte őket, hogy azok csak bámulni tudtak; és miután a »szemtelen« szó miatt felháborodott epéjét illendőképen kiöntötte, sarkon fordult, bevágta az ajtót, hegy még a vakolat is hullott és még az ajtón keresztül is hallott végkifejezésképen: »két bolond egy par.« A kibékülés útjára tért és rokoni kötelet fonni készülő két urat iszonyúan felháboritá Judith asszonynak ezen nem várt közbelépte. Egy darabig mitse szólva néztek az eltávozott után, azután Mátyás ur hallgatagon keresé elő viselő csizmáit, s miután azokat rendeltetésük helyére húzta, megszólitá a még mindig bibliai asszonyként álló Jónást. — Mit csináljunk szomszéd uram? — Ezt nem lehet büntetés nélkül hagynunk. — Rögtön elkergetném, — de hat szomszéd uram mit szól hozzá? — Én? — Hiszen szomszéd uram megakarja fogadni! — Én?! — Az imént mondta. — Én?!! Nem én! Hú! Még ezt is a feleségem mellé ! — Hát nem kell ? Nem nekem! •— De azért a Klárikát nekem adja. — Hiszen ha tőlem függne . . . De az anyja mit szól hozzá, — vagy maga . . .? — Az asszonynak engedelmeskedni kell, a leány meg fogadjon szot apjának! De tudja mit szomszéd uram! Menjünk le a kertbe, majd ott aztán megbeszélhetjük a dolgot. És a két szomszéd elindult és ment le a kertbe. Az udvaron keresztül haladva Mátyás gazda, ki kezdte i észre venni, hogy a dolog nincs egészen rendén, azon tűnődött, hogyan lehetne Jónás urat egészen részére nyerni? Viszont Jónás gazda is azon tűnődött, hogyan mondhatna le szép szerivel annélkül, hogy Mátyást meg ne sértse és az egész ügy titokban maradjon ? Mig ezek így gondolkodva ballagtak a kert felé, addig Jónás ur kertjében Pista a kis Klapkával nem egészen leendő mostoha anya és fiúhoz illő dologgal valának elfoglalva. Klárika csokrot kötött Pistának, s Pista minden egyes virágot csókkal tartott illő dolognak megköszönni. A két kert között nem volt akkora kerítés, hogy azon keresztül egyik ember a másikat meg ne láthatta volna; s mivel a szerelmesek nem voltak