Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-15 / 8. szám

Szűnni íog-e valahára A te vészes haragod? Szivemet tovább is ölni, Bútelt lelkemet gyötörni Vájjon meddig akarod? . . . Avagy talán kedved telik Te kegyetlen abba', hogy Napról-napra látod vesztem, Hogy emésztő búba estem S életerőm egyre fogy? Sujtna bár az ég karával Bármi módon engemet, Azt talán csak elviselném, Engesztelödés. De ellened harczra kelvén, Nékem élni . . . nem lehet! Vagy ha adna fényt, szerencsét S a mit ember csak keres, Bárha mindent... mindent nyertem: Hasztalan!... mert szivem, lelkem Te nélküled csak üres .... Ajkaidról egy rövid szó Teljes boldoggá tehet, Ez bánt engem, mint egy átok, Es ez a szó: „megbocsátok! . . ." Oh, ez egy szót ne feledd! . . . REITER LAJOS. Apj ja-e, vagy a fia. Humoreszk. (Folytatás és vége.) — Talán nem illem én be násznagynak? — Nem ám, mert . . . — De hát miért, ha megtudhatnám kedves szomszéd uramtól? — Mert a kis Klárikát szeretném, ha . . . — Az én leányomat! Félre beszél maga Dofombozy Mátyás uram! — De micsoda kifogása lehet ellenem? — Micsoda kifogásom? . . . Nem kopik a foga benne, vagy már talán nincs is! — Nekem nincs fogam? — Hát ezért van a kibékülés! Soha sem kapja meg ilyen vén . . . ! — De bizony nekem adja kedves szomszéd uram Már szeretném tudni miért, ha meg nem sérteném? — Csak azért, mert a Judith gazdaasszony . . . ugy-e takaros? — Azután mit akar azzal a Judith gazdaaszszonnyal? — Bizony, ha nemzetes Orbánczay Jónásné aszszonyom megtudja, hogy kedves férje ura . . . — De hát mit tud meg a feleségem? Azután, ha megtud is valamit, nem én vagyok ur a háznál? — Bizony nem egészen. — Ki mondja ezt? — Én. — Maga? — Amint hallja. — Nekem? — Valóban. Itt? — Nem különben. — Az én házamnál? — Azonképen. -— Még ide mer szemtelenkedni! — Becsületes szándékkal jöttem! ... Jó volna a Judith asszony ugy-e? Majd hiszen ád a vén kecskének Orbánczay Jónásné asszonyom sót, csak nyaljaí Ez utóbbi szavakat már menet közben mondta Mátyás ur, s haragosan becsapva maga után az ajtót, boszu-szomjas szivvel várta a pillanatot, melyben Jónásné asszonyom előtt mindent felfedezvén, az méltó elégtételt veend férjén hűtlenségéért. Haza menvén, első dolga volt gazdaasszonyát jól összeszidni égy soha el nem követett hibáért, amelyért azonban Judith asszony nem maradt adós előreláthatólag; második dolga volt bemenni szobájába, ahol is a vallott kudarcz felett elmélkedvén, boszüságábsn kalapját a sarokba, tükrét pedig, amelynek biztatására határozta el magát a nagy és veszedelmes kísérletre — a falhoz vágta. Mindezek megtörténte után gondolkodni kezdett, hogy voltaképen Jónás nagyobb bolond-e, aki saját hitvestársa mellett a más gazdaasszonya körül legyes-