Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-15 / 8. szám

puszta gépek gyanánt szerepelnek s hasznos- j ságuk lelketlenségüktől függ. — Mig a gondolkodás és akarat törekvései, a sziv érzelmei puszta őrüléseknek tartatnak s büntetés a következményük, mint Luther, Plató és Michel Angelo büntetései igazolják. Luther, kit az általa gyújtott tűznek a reformatió tüzének is ezer nyelvei vettek körül, de a melyeknek bátran állt ellenébe: most a rábizott kazán mértéktelen fűtéséért, mert gyönyörködött a szikrázó vadult elem varázsában, koplalással büntettetik. A bölcs Platónak, ki a phalanstérei aggastyán szerint úgy elmerült álomképeiben, hogy a rábizott marha kárba ment: borsón kell térdepelni. Michel Angelo, a lánglelkü festő, kinek csak széklábakat szabad csinálni, de disziteni nem; mert szellemének lenyügözésén elkeseredve, műhelyét rendetlenül hagyta el: szobafogságra Ítéltetik. De megjelenik a gyógyítás eszméjének képviselője is Éva, az örök nő. — Megfosztják gyermekétől, hogy az is annak a nagy gépezetnek egy része legyen, hogy elvesszék a tömegben. — Azután elszakítják választottjától Ádámtól, mert a tudós véleménye az, hogy: ő ideg beteg, Ádám pedig rajongó férfiú. — Nem illenek egymáshoz. — S mert az emberek csak számot tesznek, más józanabb számhoz akarják erőltetni. — Éva tiltakozik ellene. Hiába! Sőt kórházba akarják őket küldeni. Ádám megunva a sok csalódást, kibontakozik e salakból s fel a magasba szárnyal. (XIII. szín) De e légkört, e tiszta, szellemi életet meg üresnek és hidegnek találja; mert Éva nincs ott, nélküle pedig rideg az élet. Visszakívánkozik tehát a földre, hogy hadd lássa, miért fog ismét küzdeni. Uj csalódás éri. — A nap kihűlt, a föld fagyos, az ember eszkimóvá törpült, — Maga Ádám is megtörött aggastyán. — A rideg világnak egyetlen nyájas tüneménye a szinte elnyomorodott Éva, az Eszkimó neje. Ádám kétségbe esvén hasztalan küzdésein és gyászos sorsán, végre fölébred. Újra a Ill-ik szín áll előttünk, azon szép pálmafás vidék, midőn Ádám és Éva elszunynyadtak. — Mindketten ifjak, de Ádám szivét megsebezték álomképei s hogy az utódokat megmentse az ádáz sorstól, egy szikláról le akar ugrani, hogy igy a gonosz Luczifer zsákmánya legyen; de most elébe áll Éva s jelenti, hogy anya, tehát hasztalan volna már az öngyilkosság. -—- Ádám térdre rogy az Ur előtt: Uram legyőztél ím porban vagyok, Nélküled ellened hiába vivők Emelj, vagy sújts kitárom keblemet!" Az Ur ismét kegyelmébe fogadja Ádámot, munkára bocsátja, felmutatja vezércsillagát : Karod erős — szived emelkedett Végetlen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd.-—S ha tett-dús életed Zajában elnémul az égi szó: E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt és szivérén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldaladnál Balsors s szerencse közt mind egyaránt, Vigasztaló, mosolygó genius. A nő tehát a férfiúnak őrangyala. Követi őt dicsőségében úgy mint bukásában, s egyik szélsőségnél mint a másiknál gyógyitólag hat a férfiura. — A hatalom dicsőségének magaslatán kigyógyítja zsarnok szenvedélyeiből, mint Pharaót a rabszolga nő Éva. — Felébreszti a sülyedés álmából, mint Sergiolust Júlia. — Szereti férjét s hazáját, mint Miltiades neje, — gyermekét, mint a phalanstére nője. — Vele örül, vele szenved, szóval mindig vigasztaló, mosolygó őrangyal. Erre a szerepre van a nő Isten által rendelve! FÜLÖP JÓZSEF. 'Őpafyj-