Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-15 / 8. szám

nem egyéb, mint az ugor nevezet, közben n mássalhangzóval megtoldva. A rokonság kérdésénél azonban a nyelv a leghitelesebb bizonyság; abban is íokép a számnevek, melyek legmélyebben vésődnek a köztudatba és legnehezebben mosódnak ki belőle. Fontosságra nézve megközelitik azon szavakat, melyek az emberi test részeit, az életfentartás legáltalánosabb szükségletét és a természet közönséges tüneményeit jelelik. Mindezen szavaink pedig többé-kevésbé megegyeznek mind az ugor népekéivel. A szó egyeztetésben legnagyobb eredményt ért el eddigelé Budenz József egyetemi tanár. Öszszehasonlitó szótára, mely az 1873—83-ig terjedő években jelent meg, e nemben a legkiválóbb munkálatok egyike. ') Budenz és Hunfalvy egy elvet vallanak a hasonlítás törvényeiben, ha a nyelv-eredet és elágazás tekintetében némi eltérés van is köztük. Budenz elmélete világosabb, természetesebb, igazoltabb. O ugyanis egy ugor alap-nyelvet vesz fel, mely az altai nyelv ős ivadékaival, a szamojéd, török-tatár, mongol tunguz-mandzsu ág apáival egy testvér. Az ugorság még a történet előtti időben két felé szakadt u. m. északi és déli félre. A déli oldalból először a finn vált kí, majd a mordvin és cseremisz. Az ugorság északi csoportjából csakhamar kibontakozott a lapp, a megmaradt rész majdnem egy időben három felé ment, igy származott a szürjén nyelv a votják tájszólással, a vogul az osztják váladékkal és e kettő között jobban az utóbbihoz vonzódva: a magyar. Nyelvünk tehát az ugor családban legközelebb esik a vogul-osztjákhoz, azután a szűrj én-votjákhoz, mert legtovább élt velük együtt; kissé távolabb áll a lapptól, mert ezzel való közössége hamarabb megszűnt. A déli ágból a finn mutat hozzá legnagyobb hasonlóságot, s valamint ez oldalon úgy az egész családban legmesszebb szakadt tőle a cseremisz és mordvin íz. ') Megírta azonkívül több ugor nyelv grammatikáját Most írja az ugor összehasonlító nyelvtant. Egyéb nyelvészeti művei is vannak. Az altaiságnak két jellemző tulajdona van, mely világosan elkülöníti mind az árja mind a sémi, mind pedig más nyelvektől; ezek: a nem (genus) és a magánhangzó illeszkedés (Vocal-Har monie). Ez utóbbi abban nyilatkozik, hogy alhangu szóhoz csak alhangú, felhangúhoz csak fel hangú rag vagy képző járulhat; de vannak oly természetű magánhangzók, melyek mindkét nembeliekkel összeférnek. Az ugorságnak azonban oly sajátsága is van, mely a többi altai nyelvek egyikében sem lelhető és ez — a tárgyas igeragozás, minélfogva az ige maga magán jelzi a tárgyat is. Hanem ez a különösség itt is csak a vogul-osztják, mordvin és magyar nyelvben létezik még. Minthogy e különös sajátság alapján továbbá a számnevek és más szavak tekintetében a magyar legtöbb egyezést mutat a vogul-osztjákkal, azért ehhez áll legközelebb. Azonban az egyezés nemcsak a mondottakban nyilvánúl, hanem egyes hangtani jellemzetességben is. Igy például a magyar főnevek szó-záró r-jének a rokon nyelvekben m felel meg. E szó név a vogulban nim. osztjákban nem, finnben nimi; nyelv a vogulban nyelim. Szív a vogulban sím. Hogy az ily csekélységnek látszó hangtani sajátság milyen nagy fontosságú a nyelvész előtt, mutatja egy eset. Budenz tisztán szótani okok alapján már régebben felállította az ugorság elágazására vonatkozó elméletet és ime igazolta egy a magyar,ugor összehasonlító szótár szerkesztése közben tett hangtani felfedezés. Észrevette, hogy ny-en kezdődő szó csak az ugorság egy részében van, ugyanis az északiban; mig a déliben csak helylyel-kőzzel található. Budenz ebből azt következteti, hogy a kezdő ny akkor fejlődhetett ki, mikor az ugor ősnyelv már ketté vált és mig az északi fél létre hozta, addig a déli nélkülözi. Az erre a jelenségre alapított elágazás-tant még az is erősiti, hogy a lapp, vogul-osztják, szűrjén-votják és magyar nyelvekben ugyanazon szavak kezdődnek ny-nyel (Vége köv.) ÚJLAKI KÁLMÁN. —eíVII^—