Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-02-15 / 7. szám

képvisel egy szintén fennkölt szellemű nő személyében. Éva a hitves, annyira elfogult a nép irányában, hogy midőn férje haza tér. nem örül a viszontlátásnak; mert férje megakarja büntetni a népet igazságtalan vádjáért, — De midőn bebizonyul ártatlansága, hevesen védi a nép előtt, csak megmentésére gondol s midőn mindez hasztalan: átkot mond a gyilkosokra „a közleikii rideg népre," melynek nem volt olyan édes a szabadság, mint a milyen fájdalmas volt Évának. Ime a hazáját és férjét határtalanul szerető nő eszményképe. A következő átalakulás, a Yl-ik szin, a feslett erkölcsű Róma. — A kéj, eltompultság és kegyetlenség hazája. Ádámból a dorbézoló Sergiolus lesz; Évából pedig szeretője Júlia. — A siilyedésben is hiven követi a férfiút, mert mint mondja: „Nem ott van-e helyem, a hol te vagy?" De azért nem halt ki belőle minden nemesebb érzés, mert midőn e vétkes kor felett a keresztyénség diadalmaskodni készül Júlia igy sóhajt fel: „Ah, Sergiolus vajh mi sok nemes Érzést találtál volna e kebelben Hol csak mulandó kéj után kutattál." S Ádám lelkesülten kiált fel: „Fel tehát csatázni Alkotni uj világot Melynek virága a lovag-erény lesz Költészete az oltár .oldalán A felmagasztalt női ideál." Ez a kép azt bizonyítja, hogyha süly ed a íérfiu, vele bukik a nő is; de bár gyenge teremtés is a nő, mégis ő van hivatva, hogy az erős férfit buktából felemelje. A VH-ik színben Ádámból a lovagokeszményképe, a szüzbecsületü Tankréd; Évából pedig apácza, Izaura lesz. Megszeretik egymást, de az eskü, a fogadalom, a szent hit vakbuzgósága elszakítja őket egymástól. Ádám e miatt —s az eretnekek égetéseit is látván, kétségbe esik: „Csatára szálltam szent eszmék után, S találtam átkot hitvány felfogásban, Nemesbbé vágytam tenni élveink;—• S bűn bélyegét süték az élvezetre; Lovag erényt álliték s ez döfött Szivembe tőrt. El innét uj világba, Ne lelkesítsen többé semmi is, Mozogjon a világ, a mint akar: Kifáradtam, pihenni akarok! (Vége köv.) FÜLÖP JÓZSEF. Vá&OUL Költő barátomnak. (Válasz Medgyaszay Köszönöm a dalt: jól esett szivemnek; Mint hervadó lombnak az üde harmat, Mint a viharban kifáradt sirálynak Az árbocz, melyen vitorlák dagadnak. S szállok pihenni hajód árboczára, Mely bánatom tengerét fel kereste, — Szállok, mint a borongó őszi ködből Tavaszt keresni száll a vándor fecske. És fellelem az uj virányt szivedben : Találok ott nem egy kedves virágot. Letűnt koromnak varázsfátyla lebben: Rám mosolygnak újból a csába álmok Vincze költői levelére.) Megifjulok: hogy át Ölel a lelkem .... Keresztül fut rajtam egy delej-áram, Hogy nyiló rózsa berkét a reménynek Szived kertjében végig sorba járom. Őrizd ez édent, — hervadás ne érje ! Könyelmün ajtót bárkinek ne nyiss rajt: Mert felkeres a kísértés sziréné. S érzed — a csalódás kínját te is majd. . Az én szivem is volt ilyen virágos; Mint a kikelet Himétósz vidékin: Ilol az ábrándok pillangója szálldos .,.. S most csak könyetn hull szétdúlt omladékin l