Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-02-15 / 7. szám

ményét több rendbeli müvében*) rakta le, melyeknek ío czéljuk kimutatni, hogy a sinai iratokban emlegetett hiongnu és az Európába költözött hun nép egy. E hiongnuk ugyanis Sina északi határszélein laktak és Desguignes szerint a hunok, majd a törökök, mongolok, magyarok, tatárok neve alatt lettek ismeretesek. Pray volt az első, ki e föltevést Magyarországon népszerüsitette és történelmi müveiben tovább fejlesztette. Csakhogy mig Révay tisztán nyelvészeti szempontból, addig ő történeti alapon volt eclécticus. Valamint amaz a régibb héber és az ujabb török és finn rokonság theoriáját egyesitette, [úgy ez Desguignes és Sajnovics ethnologiai nézeteit egyaránt érvényesítette a magyar nemzet ős történelmében. Jól esett tudósainknak, hogy végre a hun-magyar rokonság elméletére, mely eddigelé a kevésbé hiszékenyek előtt csak képzeitnek vagy megbizhatlan mondákon ép ültnek tetszett, immár ráüthető az okszerű igazság hiteles pecsétje. Pray nyomán általános és megingathatatlan meggyőződéssé vált, hogy a magyar egy tőről származik a hun, sőt a mi több a mongol, tatár, török népekkel. A történeti könyvek, melyek a múlt századnak utolsó negyedében és a'most folyónak első felében megjelentek, jobbára *) Főművének czime: Histoire Générale des Huns, des Turcs, cles Mongols et des autres Tartares occidentaux etc. Paris 1756—1758. 4 kötetben. ily alapon tárgyalják a magyar nemzetnek őskorát. Desguignes müvei alapján Pray a magyar, illetőleg hunn nép történetét Krisztus előtt 2207 évvel kezdi. Megirja, hogy a hiongnuk vagy hunnok 1116-ban Kr. e. Sina hatalma alá kerültek, de 910-ben ismét felszabadultak. Desguignes a Krisztus előtti három századnál korábban, nem akadt hiongnu uralkodó nevére. Az első valami Teuman nevű volt. kiről Szekér Joachim „Magyarok Eredeté"-nek, czimzett ós Pray után irt történetében azt mondja, hogy derék fejedelem volt, s hogy a mennyei birodalom ellen viselt háborújában „Hoang vizén általtévén hadierejét, a nyirett fejű sinaiakat magj^arosan megöklözte." Desguignes a hiongu vagy hunn fejedelmeket nyomon követi harmadtél századon keresztül egész a Krisztus előtti 49. évig, a mikor a nemzet ketté vált. Pray szerint az egyik részből a török, másikból az Európában feltűnt hunn — avar— magyar nép lett Három iránya volt tehát a magyar nyelv — és nép — rokonításnak. Az egyik, a semiticus elég hatalmas pártolókkal rendelkezett; a második, a finn elmélet mind jobban előtérbe nyomult; de a harmadik, a török rokonság elve sem maradt hátra. Eme hármas irány útvesztőjében hagyta a magyar nyelvészetet az 1807-ben elhunyt Révay. (Folyt, köv.) ÚJLAKI KÁLMÁN. (Az Czélom levén szerény fejtegetésemben Az ember tragoedidja nyomán csupán a nő hivatását kimutatni, azért mellőzöm a mű értékének kimeritőbb tárgy alasat, műfaji méltatását és csakis a tartalom előadására szoritkozom, mint a melyből a tételem megvilágításához szükséges bizonyítékokat legkönyebben levonhatom s a melyhez helyenként a tételre vonatkozó megjegyzéseket is csatolhatom. A nö hivatása, „Ember tragoediúja" alapján.) Madáchnak e remek munkájában, mely egyedül is biztosítja írójának első rangú költőink között a helyet, az egész emberiség sorsa játszódik le előttünk. Főszereplői: Ádám az örök ember s annak örök társa a nő, Éva személyében. — Elválhatlanul vannak egymáshoz csatolva; még pedig a paradicsomi eset után nem a boldogság rózsalánczaival, hanem a folytonos viszontagságok békóival.