Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-02-15 / 7. szám

Második é v f o 1 y a m. 7. szám. Pápa, 1887. február 15. PÁPAI IFJUSÁ Íj A. 3?. Megjelenik minden hó lo-én, október és márcziusban Sí-én is. - - - Előfizetési <1 i.i egy egész iskolai évre 1 frt SO k r. — Az Ifjúsági képzótársulíit" pártfogása melleit. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. A magyar irodalom megújhodása korában a két legkiválóbb grammatikus Révay és Verseghy bár egymásnak ellenlábasaik voltak, egyaránt vallották ama téves nézetet, hogy a magyar és sémi nyelvek rokonok. Révay pályája elején, mikor még a finn theoriát nem ismerte, igy nyilatkozott: „Kinin' Ol/ V 1 tatom, hogy a mi nyelvünk teljesen héber jellegű." Révay ugyan az elsők közé számitható azok sorában, kik a finn rokonságot elismerték, de sokkal nagyobb hive voltba sémi nyelv hasonlításnak, semhogy régibb nézetétől könnyen elszakadhatott volna. Sőt a török rokonságát, mint ínye szerint valóbbat, előbb ós szivesebben fogadta el — levén az szintén keleti, mint a zsidó. Mert neki sok mással együtt az a szilárd meggyőződése volt hogy a keletről való magyarnak mind nyelvi, mind ethnikai tekintetből csak keleten találhatók rokonjai, nem pedig éjszakon. Sajnovics „Demonstratió"-ja nem ingatta meg hitét és bizalmát eddig vallott nézetei iránt, sem pedig vonzalmát nem ébresztette ,fel az uj tanhoz, de Gyarmathy Sámuelnek igazi tudományos müve már hatni kezdett rá. E nyelvtudósunk egészen a finnismus embere volt és az uj elmélet iránti lelkesedésében minden mást támadott és czáfolt. Nagy ellensége volt az ugyanez időtájban keletkezett török hasonlításnak. De mig egy részről meggyőzte Révayt arról, hogy a magyar nyelv a finnel rokon, más részt nem bírta elhitetni vele, hogy a törökkel semmi közel viszonyban nincs. Sőt a semiticus elvről sem mondott le — úgy, hogy egyszerre három. u. m. a sémi, török és finn irányban kezdi és folytatja kutatásait. Midőn kiadni készül szótárát igy nyilatkozik: „A magyar szavak rokonok a keletiekkel, főkép a héber, chaldaeus, syr és arab, továbbá a török és perzsa szavakkal. Közéjök furakodtak még az északi, ugyanis lapp, finn és eszt szavak is, melyek mind a két nembeliekkel (a törökkel és sémivel) rokonok." Láttuk a héber rokonság elméletének folyamát a magyar philologiában , nézzük most a török nyelvhasonlitásét. — Régi vélemény volt íróinknál, hogy a magyar és török nemzet között rokonság van. Főkép Constantinus Porphyrogenitus (Bíborban született Constantinus) és más bizanczi historieusok nyomán támadt e feltevés, mivelhogy a magyarok náluk türk néven is szerepelnek. A török rokonság tanának első tüzetes kifejtő} e a magyar születésű és Párizsban megtelepedett Desgnignes volt, a kit a hazai könyvek „magyar Diogenes" néven emlegetnek. Ez épp oly kitartó, mint nagy képességű nyelvtudós a mult század közepén a párizsi királyi könyvtárnak volt őre és oly munkát végzett benne, melyben előtte kettő: egy sinai és egy franczia már belehalt. E nagy munka a párizsi könyvtárban összehal-: mozott sinai iratok rendezése és tanulmányozása volt. Desgnignes megtanulta a sinai nyelvet s a melyek vele rokonságban voltak és a talált iratokban philologiai és őstörténelmi kutatásokat tett. Fáradozásai eredAz eredet kérdésről.