Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-01-15 / 6. szám
és lia az „Ifjúsági Lap" tárcájában ilyen iro- íog az időknek végéig! Amit engedjen az dalom-történeti érdekes dolgok napvilágot Isten! látnak: a nemes ifjúság csak ősei ernlé- Magamat jóindulatukba ajánlottan, kiváló két becsüli meg vele; és ha ezt teszi, az az tisztelettel vagyok, Sopron, 1887. jan. hó 2. önképzőkör, mely mindig dicsőséggel te- THÚM ETELE kinthet vissza a maga mnltjára: él és élni ev. reform, lelkész. Az eredek (Tol; Béla király névtelen jegyzője és a többi krónika-író olyan] genealógiát csinált, minek egyrészt a nemzeti hiúság, másrészt középkori tudatlanság volt tényezője. Hanem abban megegyeztek a későbbi tudományos történészekkel, hogy a magyarok azon kiterjedt törzsnek voltak egy ága, melyet a görög írók scythának neveztek. Micsoda sajátos nép jellegük van, milyen a nyelvük, minő szokásaik vannak — arról igen keveset, vagy éppen semmit nem szólnak. A puszta scytha néven kivül alig emlitenek valamit s leginkább festik még hareziasságukat, minél csak vadságukat és míiveletlenségüket színezik ki jobban. A scytha név valóságos panaceává vált a régi historikusoknál, kik mindazon ismeretlen népeket, melyek a Kaspi tó, Fekete tenger és a Kaukazus hegylánctól északra és keletre laktak, e nevezet alá csoportosították. Az igazi nyelvhasonlitáson alapuló néprokonitás csak a reformatio korszakában, a tudományok fellendülése után, a szabad vizsgálódás és gondolkodás idejében kezdődött. Az a krónikái hagyomány, hogy a magyar nemzet Ménrótnak maradéka, némileg hozzájárulhatotott azon tan keletkezéséhez és megerősödéséhez, mely a magyar nyelvet a zsidóval rokonitotta. Egyébiránt ama századokban, melyeknek a hit, a vallás volt mozgatója, a biblia mindenható befolyást gyakorolt még a tudományokra is: a szentírás minden kérdésben tekintélynek örvendett: nem csoda hát, ha ethnologiai dolgokban is ez a kezdete és vége a legtöbb okoskodásnak. Ez elmélet egyik hive, Gelei Katona Ist ván. lG24ben megjelent „Magyar Gramatiká"-ja elején azt mondja: „A Magyar nyelv egy az Orientális lingvák közül, mely megtetszik mind f kérdésről ,-tatás.) I ebből, hogy az igen kiváltképpen való és | semmi egyéb nyelvekvei az egy sidón küvől j (hogy tudjam) rokoniága nincsen (szóllok a 1 tisztán magyar szókról) hanem mind azok i közül magának külön vált: mind továbbá ebből, hogy ő neki tulajdon saját régi bötüi vágynák." Ez elméletnek már kezdetben kiváló művelője akadt Komáromi Csipkés Györgyben, I ki magyar nyelvtana ') bevezetésében nemzete eredetéről és nyelve keletkezéséről egyaránt értekezik. 0 ugyanis a nyelveket a közszokás szerint két csoportra osztja, úgymint keletiekre és nyugotiakra. A magyart a keletiek (azaz sémiek) közé sorozza mind az Írásmód mind a beszéd alapján. Az írás — úgymond — egy és ugyanaz, mint a melyet a többi keleti nyelvek használnak 2). A nyelvhasonlóságot illetőleg igy szól: a magyar nyelv az ég alatt egy nyelvhez sem hasonlít ugy, mint a héberhez : i). Legfőbb érve ez állítására nézve, hogy egyenlő gazdagok az ige-alakok képzéj seben. A liéber-magyar rokonságnak legnagyobb müvelője Otrokocsi Fóris Ferencz volt, ki mint hittudós és nyelvész egyaránt hírnevet i szerzett. 1695-ben kiadott nagy munkája 4) azon kérdés megoldásával foglalkozik, milyen | eredetű a magyar nyelv és nép. Ö a magyart mind nyelv, mind pedig nemzetiség tekintetében a zsidóval állítja rokonnak. Ö emelte a héber-magyar rokonság elméletét azon színvonalra, melyen még a tudós Bél Mátyás is | elfogadta. Bél Mátyásra mind Komáromi Csipkés ') Czime: Hungaria illustrata 1655. 2i L. Hungária illustrata 4. 3) L. Hung. i 11. 11. Origeues Hungarieae.
