Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-01-15 / 6. szám
A történeti hűségnek akarok ez által szolgálni, s kérem az irodalomtörténet iróit, hogy jegyezzék ezt fel, s igazitsák ki a negyven éves tévedést. Arra, hogy az „Istenitélet"-et tartották eddig jutalmazott beszélvnek, azt hiszem az szolgáltatott okot, mert ez a társulat által 1844-bcn kiadott évkönyvben a „Tavaszban" is benfoglaltatik, mig a „Tűz és viz" cimü sem a társulat érdemkönyvében, sem levéltárában nincs meg. De persze a poros jegyzőkönyveket, melyek oly száraz dolgokkal foglalkoznak, ki forgatná ma már! Pedig azokból igen fontos dolgokat tanulhatunk; mert mint a mag a napfény melegétő], ugy csirázik ezekből minden szép, jó és nemes, finomulnak az Ízlések, fejlődnek az erős nagy jellemek, s mikor a dicső nemzedék letűnik a munkásság teréről, csak is igy tud nyomaikba lépni a dicsősségszomjas ifjú nemzedék! A fentebbi igen fontos irodalom történeti tévedés helyreigazításán kívül, összeállítottam még: Jókai Mór munkásságát, a pápai reform, főiskolai önképzőkörben. Mindenekelőtt szükségesnek tartottam megjegyezni azt, hogy a főiskolai önképzőkör az 184 V 2-dik tanévben, a mikor Jókai Pápán tanult, még csak egy évet töltött el alapittatása óta (alakult 1840-ben a rég fenálló „olvasó kör"-bői, a mely már 1830-ban létezett, mint a „tudományos" könyvtárban fenmaradt régi könyvek cím bejegyzéséből világosan látható.) Az emiitett évben (1840) a tanuló ifjúság soraiból állottak elő jelesebbnél jelesebbek (köztük Acs Károly, — Baráth József Cséri Lajos. — Eőry Szabó Antal, — Fekete János, — Kis Gábor, — Kiss János, — Kerkapoly Károly stb.), kikből később derék férfiak, a közszolgálatra, sőt minden pályára csaknem kész emberek váltak, — hogy a pápai tanuló ifjúságnak, a nemzet vérével és szellemével egyező önképzési utat és alkalmat megmutassák: megalapiták az önképzőkört, melynek főcélja a gyakorlati önképzés nemes eszméjének megvalósítása volt. Valóban a fiatal társulatnak olyan tagokra vala szüksége mint az alapítók s utánunk a következő évek munkásai, hogy lankadatlan munkálkodásukkal a virágzás felé vigyék a kisded társulat életfáját, a mit ők meg is tettek, s ezen „Ifjúsági Lap" is azt mutatja, hogy a hálás utókor méltó akar lenni nagy őseihez. Bocsánat a kitérésért! 1841-ben, mindjárt a társulat alakulása utánni gyűlésen, vagyis november 10-én adott be Jókai önként egy lyrai költeményt, melynek czime: „Mi az?" s a november 24-én tartott gyűlésen megbírálta Jókai Lajos s azt érdemkönyvbe íratni véleményezte, mit a társulat is elfogadott. Miután Jókai említett költeménye Pápán legelső müve és a mely a Társulat eddigi kiadványaiban közölve nem volt, íme ide írom: Mi az? Szólj, mi dal ez? Ennyi zaj közepett, Ennyi büvhang s vad moraj felett? Felcsapongva égre hat zenéje, Mely keserv és tiszta éldelet. „Tán Syrén zeng méreg-édes hangon Csábajakkal csendes légen át ?" Kisszerű az ennek ellenében! Ihleteden, haliám bájdalát. „Tán a Memnon szobra dall magasztos Hajnal szülte tiszta éneket? Tán az égi bujdosók összhangja Rezgi át a kéklő mennyeket ?" Nem! Oh e dal, bús és nagyszerű dal! Mely szivet folyt és kebelbe hat, Mely keserves annak, a ki hallja S aki zengi, szive megszakad! Hattyú dal ez: túlfeszült hatalma Egy utópercz érzeményinek Melynek lelket elfogó siralmi Haldokolva szerte lengenek. Oh halál dal ez: sirhalmi ének! Egy enyésző nép hattyúdala; Egy hazának vég feljaj dúlása; Egy letűnő nép est hajnala. Aláírva: Jókai Móricz, 1842 '). *) A pápai reform, főiskolai képző társulat érdemkönyve I. kötet, 149. 1.
