Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1886-12-15 / 5. szám
Azt hiszem, nem végzek hiábavaló munkát, ha megismertetem ama kérdést, mely a tudós elméket ez idő szerint oly élénken foglalkoztatja. A magyar nyelvészetben jelenleg nagy harcz folyik; tere csak könyv és felolvasó-asztal ugyan, de azért kisérjük olyan érdekkel, mint holmi áfrikai ügyet. Nyelvészetünk e mozgalmának for rasa az a kérdés: milyen eredetű a magyar nemzet? Nagy rejtély, melynek megoldásával együgyü barát-krónikás, mély értelmű történetíró, csélcsap tudákoskodó és lángeszű nyelvész egyaránt megpróbálkozott. Már századokkal ez előtt fel volt téve a kérdés, s egyszer ez, másszor az a felelet jött rá; de a végérvényeset még alig kaptuk meg. Nyelvészetünk most azon van, hogy őstörténelmünk e sötét pontját felderítse. Valamikor a történelem csupán évkönyvekből, oklevelekből, feliratokból és más feljegyzésekből táplálkozott: ma napság ezeket elégteleneknek, sőt néha megbízhatatlanoknak tartjuk. A történelemnek segítségére van több más önálló tudomány; és némelykor nemcsak segédjei, hanem ellenőrei is. Ilyenek a nyelvészet, régiségtan, olykor még a föld- és őslénytan is. Ha megszűnik valamel} r kor írásban beszélni, átveszik a szót kőés egyéb emlékei: a hol nincsenek emberkéz alkotta jelek, ott előáll tanukép a nyelv; és tűi századokon ezredeken a geologia és palaeontologia igarkodik azt a rejtélyt kibetűzni, mely a föld rétegei közé van irva. Főkép a nyelvészet az, melynek az űjabb idők történet-irodalmában oly nagy szerepe van; kísérője minden nehéz kérdésben, elválhatatlan tőle, mert nélküle egy biztos lépést sem tehet. Hány oklevelet javit meg, hány kételyt oszlat el, hány valónak hitt adatot hazudtol meg, hány hamis véleményt Az eredet kérdésről,') helyettesit igazzal! A nyelvészet —• ha nem is nap, de mécs amaz idők éjjelében, melyet nem történetinek szoktak nevezni azon korral szemben, melyre írott emlékek vetnek Azon kérdés vitatásában, milyen eredetű a magyar nemzet — jelenleg két irány van képviselve: az egyik a török-, a másik az ugorrokonság. A legújabb időkig a finn-ugor nézet volt uralkodó a magyar összehasonlító nyelvtudományban. E nézetnek két európai hírű nyelvbuvár, Hunfalvy Pál és Budenz József a vezére, kettőjük közé csoportosul afinnismus minden liive és barátja. De néhány évvel ezelőtt hatalmas ellenfele támadt ez elméletnek Vámbéryben, a török-tatár philologusban, a ki a török rokonság mellett szállott sikra. Érdekes ez a tollliarcz, melyben egy ember van egész tábor ellen. Ityen kevés volt irodalmunkban; csak a Révay és Verseghy, továbbá a Kazinczy és az ósdiak közt folyt vita fogható hozzá. Nyelvösszeliasonlitás dolgában már Hévay is a finnismus alapján állott, mely akkoriban még jóformán újdonság volt. E felfedezést Sajnovics János jezsuita tette a mult század második felében. Egyébiránt nem is volt egészen nj már ekkor ezen elmélet, mert valami Rudbeck Claudius nevű upsalai tanár már 1717-ben kijelentette egy nyelvészeti müvében, hogy a magyar és finn nyelv közt hasonlóság van. 2) És az európai tudományosság ez állítást tudomásul is vette, bár a a mi tudósainknak sejtelmük is alig volt e dologról. Sajnovics északon utaztában megismerkedett az ez irányú irodalommal; alkalma levén rá, megtanulta a finnel rokon lapp nyelvet és egybevette egy könyvben 3) a magyarral. Az egybevetés eredményekép kimondotta, hogy a magyar és lapp nyelv azonos. x) Legnagyobb örömmel fejezzük ki őszinte köszönetünket Telt. tanár úrnak ezen érdekes fejtegetés átengedéseért; mert míg egy részről úgy nézzük ezt, mint szerény lapunk iránt való érdeklődésének legfényesebb jelét, más részről megvagyunk,győződve, liogy benne mind az ifjúságnak mind lapunk többi mélyen tisztelt olvasóinak tanulságos és élvezetes olvasmánynyal kedveskedünk. Szerk. ") Művének czime : Specimen Usus linguae G-othicaein eruendis S. Scripturae locis obscurissimis, addita analógia linguae Gfothicae cura Siniea, ree non Finnonicae cum Ungarica, Upsalis, 1717. 3) Czime: Demon^tratio idioma Hungarorum et Lapponum idem esse. Tyrnaviae, 1770.
