Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-12-15 / 5. szám

Második ó v f o 1 y a m. 5. szám. Pápa, 1886. dcczember 15. PAPAI IFJUSÁ L A P. Megjelenik minden hó ío-én, október és márcziusban 31-én is. Előfizetési dij egy egész islcolai évro 1 íVt 50 lcr*. —­Az „Ifjúsági kcpzőtársulnt" pártfogása mellett. Szerkesztőség: A íniskolai uj épületben. Emlékünnep. A kegyelet szép és nemes jellemvonása az egyesnek, mennyivel inkább nemes arczu­latot kölcsönöz az az erkölcsi és vallásos testületeknek, minő az egyházkerület, köze­lebb benne egy főiskola. Mind gondolkozás-módom, mind hivatali állásom kizárja azt, hogy elhunyt kedveseink sírjai felett az év bizonyos napján lámpát gyújtsak, vagy nekik ünnepet szenteljek, ki­zárja mindazon utat és módot, mely Róma előpitvarába vezet, de attól nem zár el, hogy főiskolánk, egyházunk jóltevőiről, kegyes ala­pítóiról kegyeletesen meg ne emlékezzem, és azt ne óhajtanám, hogy azokról testületileg időnként megemlékezzünk. Ertem e főiskola alapítóit, alapítvány tevőit. Hogy e főiskola ma áll, hogy ebben ma 21 tanerő vezeti az ifjúságot, azt kegyes ala­pítóinknak köszönhetjük. Méltó azért, hogy rólok időnként testü­letileg is megemlékezzünk; neveiket, életraj­zukban körülményeiket, alapítványuk össze­gét, czélját, kezelését kimutassuk. Nincs kétségem abban, megvagyok győ­ződve, hogy az alapítványok főiskolánkban ha­gyomány-szerüleg kezeltetnek, tudom, hogy ez által van leginkább emlegetve a kegyes alapító, de kérdem: elég-e ez? megálhatunk-e itt?! S ha megállunk: nem leszünk-e kegyelet­lenek a dicsők emléke — eltekintők a jelen nemzedék iránt és felett? és megteszünk-e azzal a jövőt illetve mindent?! Ugy vélem, hogy nem. A beavatottakon kivül, ki ismeri ma csak neveiket is a dicsőül­teknek egyenként? ki az, a ki elmondhatná a mai ifjúságnak te ismered e iőiskola ala­pitóit, ha idővel körülményeid megengedik, lépj soraikba? Ugyanazért indítványozom: Tekintettel azon áldó hatásra, melyet o fő­iskola alapítvány tevői iskolánk közéletében alapitványaikkal eszközöltek; tekintettel arra, hogy igen nagy részben ezen kegyes alapí­tóknak köszönhetjük, hogy e főiskola az ab­. solut korszak követelései — s igen szigorú követelései — és az alkotmányos korszak kí­vánalmainak ma is „saját erejéből" eleget tehet, — tekintettel arra, hogy a jóltévőket tágas körben ismerni szükséges és jó, — te­kintettel arra, hogy a mai nemzedék ismerve vehet csak lelkesedést és példát az ősök tet­teiből: foganatosittassék a főtiszteletü egyház­kerületnek 1847: 61 jk. szám, mégis 1870: 36. jk szám alatti azon határozata, hogy „a főiskola alapitóinak emlékezetére minden 5-ik étben emlékünnep tarfassék u s ez ünnep 10-ed óta szünetelvén, ez évben az ifjúság előtt és rész­vételével megtartassék. SZEKERES MIHÁLY. *) Midőn e becses czikkért Nagytiszteletüségednek legőszintébb köszönetünket fejeznénk ki, egyúttal kijelentjük, hogv az ünnepély megtartásának — bizonyos puritán megszorítással azonban mi is az ifjúság nevében pártolói vagyunk s azért ezen indítványt melegen ajánljuk a Nt. és Tek. tanári kar szives figyelmébe. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents