Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1886-11-15 / 4. szám
Cromwell. (Dráma. Irta: HUGÓ VIKTOR.) — Ismertetés. — (Folytatás.) „Ah. öt asszony, öt asszony! Könnyebb öt várost, öt megyét, öt királyságot kormányozni!" válaszol Cromvell. Thurlve. Mit! Ön beszél igy, ki Európát 3 Angliát kormányozza? Cromwell. Egész sorsom egyensúlya föl van zavarva. Egyfelől Európa van, de másfelől nőm! stb. Majd Thurlve híreket olvas föl, jelentéseket terjeszt elő s az államügyeket intézi főnökével együtt. Thurlve a levelek között egy olyant talál, melyben Cromwellt közelgő vészről értesitik. Timiire. (Kezében levelet tartva s nyugtalan hangon): Uram, uram, titkon értesítenek, hogy fenségedet holnap meggyilkolni szándékoznak. Cromwell: Azután? Thurlve: A eselszövényt a köztársasági főnökök a lovagok szövetségében intézik! Cromwell: (közbevágva türelmetlenül) Azután ? Thurlve: Hát e titkos cselekről nem akar fenséged apróbb részleteket tudni? Cromwell: Ez is valami mese dolog. — Hagyjuk abba e dolgot. A kanczellár figyelmezteti urát a közelgő veszélyre, de ez nem hi^z semmiféle cselszövénvek lételében. Hiába inti őt Thurlve; Cromwell kényszeríti, hogy szakassza félbe óvintéseit s folytassa egyéb jelentéseit. Ez enged. Nemsokára egy levél akad kezébe Kölnből küldve. — Manning,— Cromwell titkos követe a Kölnben tartózkodó trónkövetelő Károly körül, —jelent urának egy furcsa dolgot Davenant Károlypárti költőt illetőleg. Ugyanis Davenant nemrég külföldre utazott. Elutazása előtt Cromwell kényszerité megesküdni , hogy II. Károly látásától tartózkodni fog. A költő mégis egyenesen Kölnbe utazott s Károlyhoz sietett, hirt és tudósítást viendő az Ango^honi állapotokról. De hogy esküjét meg ne szegje, éjjel ment el s kérte a királyt, hogy kegyeskedjék látogatása folyamán minden világot eloltani. Igy mépis besz-él a királylyal, de nem látja azt. Most pedig visszatért Angliába, kalapja bélésébe varrva tartván a trónkövetelő parancsait a Cromwell elleni összeesküvés royalista főnökei számára. Cromwell elálmélkodik s mosolyog, hallván Manning leveléből Davenant furfangos ravaszságát. Az előtte való napon a parlament arról tanácskozott, vájjon fölajánlja-e a protectornak a királyi koronát. Sokan pártolták e szándékot, sokan ellenezték. Thurlve most jelentést tesz urának a tanácskozások és vitatkozások lefolyásáról. Megelégedéssel hallja Cromwell, hogy a többség kedvez terveinek; azokat, kik ellene beszéltek, majd elcsititja hivatal-, jószág-, czim-, méltóság adományozásával. Thurlve végre jelenti: „fenségedhez ezen napon a parlament azon igen alázatos könyörgéssel fog járulni, hogy kegyeskedjék a koronát elfogadni. Cromwell ig}' kiált fel: ,,Hát véf/re valahára kezeim köz-ött tartom ezen nehezen elnyerhető jogot! Ilát lába m elvégre is fölléphetnek a homokhegy legtetejére!'' Thurlve: ., De— régóla van már kezében, milord. a főhatalom /" Cromwell: „Sem. nem, nem! A méltóság birtokom de h ányzik a nér. u S most kifejtegeti, hogy mily nagy értékű előtte a királyi czim. Bár hatalma királyi, a megfelelő czim hiányzik. S ennek elnyerése hő vágya: „Mily nehéz a szerencse, ha nem egészen teljes. Azután nem tudom, a királyokat ós időktől fogva mily dicsfény környezi, melyben az ég tükrözi magát vissza. K nevek: király. felség — varázs erejűek /" stb. Most Manassé személyében Israel lép be; egy öreg, beesett arcú, aggságtól meggörnyedt zsidó. A protectornak segítője sok mindenféle üzleti kérdésekben. Mert Cromwell ilyenekkel is foglalkozik. Igy irost a zsidó azt jelenti, liogy a Themze partján horgonyoz egy svéd