Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-10-31 / 3. szám

tanácskoztak; meg pedig, hogy lehetőleg egyenlíteni kell mind az öt egyházkerületben. Erre nézve egv bizottság mír régebben meg is bizatott Szász Károly elnöklete alatt, mely el iá készítette a tervezetet, s az egyházi lapokban ki is nyomat tátott. A közölt tervezetet az iskolaügyi bizottság tárgyalta és csekély változtatással el is fogadta. Ezen tervezet olvastatott fel az egyetemes konvent előtt is, mely hasonlóképen nagy részben elfogadta, csupán az első alapvizsga letétele után bizonyítvány adását találta szükségtelennek. Ezen határozat alapján köteleztetnek a papnövendékek e/után a második év végén az első, a negyed év végén pedig a második alapvizsgát letenni. A lelkészi vizsgálat letevésének i — 3 év alatt a pálya végzés után okvetlen meg kell történni. A jövő konvent székhelyiül egyhangúlag Budapest tüzetett ki. —s.—• WM ) 9 I. Én nem birok zokogni, sírni! Bár keblem gyászszal van tele, Be van az ajtaja szegezve, Mint a koporsó födele. Egy-egy sóhaj szállhat ki onnan. Az is olv kínos —csendesen, Mért nem vagyok én is tenálad, Én meghalt drága kedvesem!? II. Ha látok egy sötét fátyolt Játszadozni csendem széllel: Meg- megrezzen a szivem is; Tépi a bú vad szeszélylyel. Oh, mert szivem érzi, tudja, Mit jelképez az a fátyol — Es a bánat újra megjő Kedvesemnek sirhalmától! III. Oh, hogyha ezt tehettem volna: Átadni éltemnek felét! Mily édes lett vón halni együtt • És nem így: egyikünk elébb! Mily édes lett vón átölelve. Kéz kézben és az ajkkal ajkon Lehelni ki a lelket s — aztán . Egy sirba térni szép galambom! IV. Hervadt virág, sárgult falombok Rólad beszélnek szüntelen; • í í De bár szivem' bú tépi, marja, Zokogni érted képtelen! El-elrepit sirodhoz olykor A gyorsan szálló képzelet, S ott .... ezt tudom csupán rebegni Miért nem alhatom veled?! V. Az a csokor melyet egykor Szerelemmel adtál: Olyan drága s szent előttem, Mint valami oltár. Hervatag bár s rajta nincs disz; Mégis hogyha nézem, Mintha újra azt rebegnéd, A mit akkor .... réffen! Csalfa képzet; hiszen rajta Fátyol lebeg, gyász van! Te már pihensz . . . s szivem reszket A sirató gyászban! VI. Mig éltél szőke kincsem, Egy óhaj égetett, Egy vágy lakott szivemben: Birka hú tégedet! És most .... midőn pihensz már, Hol ezrek fekszenek: Vágyam, ha meghalok majd — Melléd temessenek! FÜLÖP JÓZSEF.