Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-10-15 / 2. szám

Erdő, berek, liget íelett Zeng a madár búséneket. Tanulná csak tőlem a dalt, Sokkal búsabban zengne majd. Szivemben ég a szerelem, — S kiért lobog: játszik velem. T'ü üCZÁ. Az én dalom. Játszik, de a játék alatt Fájó szivem majd meg hasad. Ha meg hasad, meg is pihen A föld alatt sir mélyiben. Elalszik ott az érzelem, Mely itt szúró tövist terem. BALIKÓ GYULA. A Hajdanában, — réges-régen Még a méli-kiráJyi széken Nem királyné, — férje trónolt Hatalomban, dicsbe', fénybe'. S neki hódolt A kis méh-kas fürge népe. Gőgös volt az és kegyetlen. Otthon ült henyélve, tétlen, Nem volt dolga soha semmi; Megmondá, hogy mit kell tenni, S ki parancsát szegni merte: Jaj volt annak úgy megverte! Féltek tőle a kis méhek, Hordták neki a sok mézet méh királyné, (Mese.) Minden reggel, minden délbe. Elrepültek aztán félve, Mert a kié nem sok volt: Kegyet lenül m eglak ol t. Mikor aztán jött az este: Kapuba állt, ottan leste, Haza jönnek-e mind szépen, Nem maradt-e egy a réten'? Mert, ha egy is kinn maradt: Volt akkor nagy hadd-el-hadd! Igy történt, hogy egyszer épen Haza jöttek rendben, szépen Mind köszöntek szép jó estét. relt ágyért 4 tallért fizettem; majd vettem egyet 7 tallérért, s azt most ugyanannyiért eladtam." Különös viszonyok ! Strassburgtól Wittenbergig 4 tallér elegendő az útra, egy ágy ára azonban csaknem kétannyi! Mielőtt végleg hazatért volna az ifjú, Collinus Theodor nevű barátja — és honfitár­sával egjüitt nagy körutat tettek. Witten­bergből az északi tenger felé szerettek volna menni, a nagy kereskedő városok megszem­lélése végett, de az akkori harczizavarok miatt nem valósíthatták e tervüket. Drezdán, Szi­lezián, Cseh és Morvaországon keresztül, te­hát Ausztriát látogatták meg. Igen jellemző az akkori viszonyokra, hogy a különben épen nem félénk ifjú jónak látta Bécsben nem a saját, hanem az anyja vezetéknevét (Adlisch­weiler) használni, tartván a Bullinger név — iránti nagy ellenszenvtől, Bécsből kiindulva. Karinthiának, s az olaszföld nevezetesebb vá rosainak megszemlélése után, tapasztalattal és tudománynyal gazdagon, örömmel igye­kezett az ifjú rég nem látott hazája, — rég nem ölelt kedvesei felé. * Vallásosság, jó erkölcs, szorgalom, taka­rékosság és mértékletesség: ezeket köti a gon­dos apa már nem épen gyermek fia szivére, több mint háromszáz évvel ezelőtt. Ugyan­ezen erények kell, hogy most is, kell hogy mindig meglegyenek különösen az ifjú nem­zedék birtokában. Bullinger jó tanácsai nem feleslegesek ma sem; a kinek füle vagyon a hallásra, hallja. RÉVÉSZ KÁLMÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents