Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-10-15 / 2. szám

máskor iparkodjék a felmutatott hibákat kikerülni, s ha mindig elhagy egy-egy hibát, akkor alkothat azután későbben olyan munkát is, mely dicséretet, elismerést és jutalmat érdemel. Es akkor használ mind magának, mind a társadalomnak! És örömmel, megelégedéssel tekint viszsza ama napokra, a melyeken át annyit fáradt, annyit dolgozott és boldog öntudattal élvezi szorgalmának gyümölcseit! Adja az ég, hogy úgy legyen! -E. Buliinger és fia. (Vége.) Kilencz nap múlva (aug. 31.) ismét ir a gondos apa „Mernem lieben Sohne Heinrich Bullinger in Stassburg oder Frankfurt" czimmel: „Ha nem maradhatnál Wittenbergben, vagy nem lenne ott jó helyed 7— amit azonban még sem gondolnék— eredj Marburgba; ha pedig Wittenbergben maradsz, Filepnél, vagy más tiszteletreméltó, becsületes gazdánál végy szállást; nézz utána, Hyperius nem venne-e fel, de Happeliushoz ne menj. (Mind kettő tanár). Rögtön ird meg, mit mondott Filep levelemre, milyen kosztot lehet kapni, s mennyiért, micsoda leczkéket hallgatsz, mit tanulsz, s kik a barátaid? írd meg továbbá, hogy viselkednek ott a tanulók egymás iránt) mit fizetsz lakás-, ágy- és kosztért? El ne felejts jegyzőkönyvet szerezni, melybe minden bevételedet és kiadásodat felird." Az akkori közlekedés lassúságát mutatja az 1556. szept. 1-én kelt levél néhány pontja: „April vége felé irtain neked, kedves Henrikem egy hosszabb levelet, te pedig julius 1-én irtál nekem, melyet én aug. közepén kaptam meg a szentgalleni kereskedőktől, s e levélben semmit sem szólsz az enyim vételéről. Azt is irod, hogy máj. 10-én küldtél nekem egy levelet a nürnbergi hírnökről, én azonban sem a hírnököt, sem a levelet nem láttam. Első leveledért a Szentgalleni Steck BerBertalannak 3 batzent, a mostaniért ismét hármat fizettem. Lásd, kis dolgok is sokba kerülnek." Az ifju Bullinger szorgalmasan tanult Wittenbergben, sőt 1556. febr. 1-én kelt levelében arra kéri apja beleegyezését, hogy a letehesse. Atvia azonban magisteri vizsgát nemcsak a sok költség miatt, hanem azért sem igen egyezett bele fia szándékába, mert — véleménye szerint — a szigorú lutheránus Wittenbergben szerzett magisteri rang nem valami nagy becsületet hozna fiára helvét honfitársai előtt. Az ifju Henrik pedig már be is szerezte a szükséges könyveket, erősen készült is a vizsgára, de Melancliton többszöri intésére, hogy édes apja akarata ellen semmit se tegyen, szomorúan bár, de mégis felhagyott egyelőre tervével. Márczius 7-én ismét ir Henrik, több értekezést és rézmetszetet küldvén ajándékba apjának, s a többi családtagoknak. Ugyanekkor irja a következőket: „Újság nem valami sok van, kósza hir annál több. Beszélik, hogy a törökök ostromolják Bécset, sőt némelyek állítják, hogy a Burgot be is vették volna. Mindez azonban bizonytalan. Körülbelül 14 nap óía észak felé egy üstökös tünt tel, seprőhöz hasonló. Nem jelenthet mást, mint fenyegető veszélyt a bűnös .emberiség fejére. Oh bár nagyobb vallásosságra, s javulásra intene bennünket !*' Az urvacsorai heves vita ismét kitört Wittengberben is. A levélváltás apa és fíu közt sokkal élénkebb. A gyöngéd s figyelmes Bullinger igy ir ez alkalomból fiának: „Ne igen emlegess engem Melancliton házánál. Nem akarom, hogy miattad kellemetlenség érje a derék embert azok részéről, kik nem jól gondolkoznak mirólunk, valamint nem akarom azt se — igy veszi át rögtön a hittudóstól a takarékos apa a szót — hogy nagy kiadásokat tégy. 1557. május 1-én irja az utolsó levelet Wittenbergből az ifju Bullinger: „Első évi itt tartózkodásom alatt — úgymond — egy bé-