Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.
1890-04-06 / 14. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 frt — kr. .Fél évre . . . . 3 „ — „ Nagyed évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Pósta-utcza 1036 ház szám, hová az előfizetési* és hirdetési dijak a szerkesztő és lapkiadó MAGYAR GYULA czimére küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósia-uicza 103G ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. §j A feltámadás ünnepén. [g& Feltámadott ! i Ezernyolczszáz óv előtt szentestilt meg az isteni igazság halhatatlansága. A sivár lelkű, buta, hitetlen néptömeg „halált" kiáltott az Isten egyszülött fiára s keresztre feszitette azt az Isten embert, ki eljött—hirdetendő az erkölcs, az emberiség, a felebaráti szeretetet, a változhatlan igazságok s az örök élet vallását. A sötét kor nem tűrte az ő szellemi fényét—s megölte. De ime, a halál után harmadnapra a szent sir ajtai feltárulnak s a meggyalázott, halálra kinzott, keresztre feszitett Isten ember feltámad! S miként ő, ugy támadt fel halottaiból az általa képviselt örök igazság is s ennek vallása, ennek szentséges hite : a keresztény vallás rövid idő alatt tért foglalt a világ minden részében s ma—ezer és nyolczszáz év múlva a föld minden népeinek millió hivei, ihletett szivvel járnak az Istenember áldó nyomdokán .. . Nagy jelentőségű nap ez a mai. Nem csak a vallás ünnepe ez, nemcsak hitünket erősiti, emeli,—de tanúságot tesz az Isten örökkévalóságáról, halhatatlanságáról is. Forgassuk a világtörténelem lapjait.Rideg tények kérlelhetlen végzetet festenek elénk. Látni fogjuk, hogy a tévtanok büszke várai egymás után dőltek romba ; százmilliókat számláló óriás nemzettestek, kiket csak rabszolgaláncz, zsarnoki önkény fűzött össze, nyomorú foszlányokká szakadtak szét s nyomtalanul tűntek el a földszínéről, látni fogjuk, hogy, amely nép csak hivalkodásnak élt—ötödik nemzedékét sem érte meg s viszont tapasztalni fogjuk, hogy a föld ama népei, kik hitük, állami életük s törvényeik alapját a szeretet vallásában keresték s arra alapiták — ime azok, küzdve bár ezer évnyi véres harczot, — élnek s erőben, számban gyarapodnak századokról-századokra. „Nyolczszor százezeren voltak a magyarok" irja az egykorú történelem mikor Őseink kijőve Ázsiából, számunkra e hont elfoglalák. Ime elmúlt ezer é év. A földnek ^számtalan népe, nemzete halt ki azóta— s e vérázott földön ma tizenöt milliónyi magyar él ! Ezer éve, hogy a magyar nemzet e földön hivatásszerű kötelmet teljesít, egykoron testével födte a kereszténységet a keleti barbarizmus betörései ellen, ma hivatása a polgárosult világ áldásait továbbitani kelet felé s a czivilizatió világával eloszlatni a tévhitüek fanatizmusát. Igaz, ma a magyar nemzet alig felel meg e hivatásának. Mert nem teheti. Lelkiismeretlen, goncsz lelkű, rosz emberek, mint akik hajdan az igazság kútfejét keresztre feszitették, — viszályt hintenek e föld népe közé, a nemzetiségeket izgatják ellenünk, el a,karják tántorítani őket a magyarnemzettől, Istenétől s ezért a jobbak aggodalommal várják a Mesiást, ki eljövend, hogy kiverje a nép közül, az eszmék templomából a lelketlen, nyomorult bűnös kufárok liadát. Ez a megváltó nap is el fog jönni. A visszaesésnek is van határa . . . S a nemzet, mely „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után* is, Isten csodájaként áll — ez a nemzet uj életet fog élni s amint ma megdermedtek tagjai, ereibe fris vér szökell — s a tetszhalálból feltámad ! Ös Pápa templomának tornyából a feltámadás ünnepére csendülnek a harangok s a nép áhítattal keresi fel egyháza felszentelt csarnokát. Az igaz nemes és jó öröktől fogva való és halhatatlan. Oly nép pedig, mint a mienk, mint ős Pápáé mely az emberiesség, jótékonyság magasztos erényeit oly nagy mérvben hordja fenkölt szivében, — ha városa, igy közvetve hazája jólétének előmozdítására A PÁPAI HÍRLAP" TÁSCZÁJA. HUSVET. ^ Langyos szellő csókolgatja A mezőnek zsenge füvét, Part mentén a patak vigan Mondja el a téli regét/ Ibolyának harmatában Fürdik meg a napsugára Csicseregve száll a madár A fák rügyező ágára. És az ember könnyebbülten Húzza tovább a lét — igát, Uj vágyakkal, uj reménnyel Fölülmúlja önnön magát. Oh Húsvétnak szent ünnepe, Anyag, szellem ébresztője . . . Mindezt Neked köszönhetjük Bűn és halál Legyőzője! Engedd, hogy e haza népe Ezer éves mult öléből Boldogan, szabadon, tisztán És mmtsm támadjon fól! Van-e Isten? Van-e Isten égben ? a ki irgalmának Áldó sugarával osztja a kegyelmet, S balzsamot csepegtet, ha feljajdul a sziv, Melyet & kinok éles nyilai vernek? Meghallja a sóhajt az esdeklő ajkán, Letörli a könnyet, mely hozzá fölreszket: Könyörül a hullám-korbácsolta sajkán; S pálmával cseréli a súlyos keresztet ? Van-e Isten égben ? erős bosszúálló; Villám jogarával törvényt szabva, osztva : Ki, nem nézi tétlen, ha vetve a háló — Mellben a gyanútlant az ármány kifosztjá, Akinek hatalmas, menydörgő gzavára .Diadalmat ül az érdeken az érdem ? tízét dult reményeim omladékin állva Van-e Isten ott fenn? kételkedve kérdem. Hányszor küldém hozzá esdeklő imámat, De süket maradt rá egész ekkoráig; Utam éjjelére egy sugár se támad, Egy osepp ir a sebre, mely után úgy állit Elleuimtől üldve, harczban kimerülten; Biztos békepartot, de seholse látok: Az élettavasznak még mitsem örültem, Csoda-e aztán, — ha feljajdul az átok 1 ? ! Lelkemen hordom a csüggedés bilincsét, Készült, a csalódás pokol műhelyében — Elrablák 3zereLnem süent és drága kincsét: Csak dalóke kisert folyton, alva íbrcu ,., Zúgva tör reám a küzdelmek viharja; Győzni nincs remény, mert nincs ki megsegítsen ,. Ha csak — látva e kint, végre megsokalja, S védő pajzsot emel reám: ha van Isten 1 Soos Lajos. / A magyar ördög. Irta: Mikszáth Kálmán. Még azt hinné valaki, hogy üresedésben van ez az állás. Ha addig mentünk a restórálásban, hogy külön „magyarok istenét" választottunk, bizonyára akad egy külön ördögünk is. Akad bizony 3 az nem más, mint nagytiszteletü Hatvani uram, a hires debreczeni kollégium még híresebb professora. Sokan leírták már életét, mindennemű viselt dolgait, a miknek ha'.latára a hivő keresztet vet s lelkét az Istennek ajánlja, sőt még a hitetlennek is fölborzálódik minden hajaszála. Mert nem Istentől való cselekedetek azok ! De hát akkor mik ? Épen ez a nagy kérdés. Igazi ördög volt-e Hatvani, vagy hogy csak nagyon tudományos ember? Ezen nem birtak sehogy eligazodni a mai debreczeni cívisek apái és nagyapái. Sok a hazudozás, sok a színezés és babona abban, amit Hatvaniról beszélnek, de valami igaznak is kell benae lenni.
