Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-06 / 14. szám

tömörül, — akkor már e feltevésben is egy boldogabbjövőnek zálogát birja. Haladjunk ezután is az erény tiszta ösvényein nyugodt öntudattal rendithetlenül, s az örök igazság Istene beváltandja drága zálogát. Ez a mi imánk, Ez a mi szent Hozsannánk ! Tüntetés Dr. Breuer Salamon ellen. A pápai izr. hitközség volt rabbija a hét elején elhagyta városunkat és ezzel elhagyta örökre a hazát, ahol született. Örömmel vettünk hirt dr.Breuer Salamon távozásáról, — örömmel, mert ezáltal megszabadult városunk egy egyéntől, aki nyelvben, szellemben minden volt csak nem magyar, aki ügynöke volt a német szellemnek, a „Schulí'ereinak" s aki daczára, hogy beszélte nyelvünket, 14 évi itt tartózkodása alatt csak egyetlenegyszer beszélt magyarul, bucsuzása pillanatában, akkor is csak azért, mert kényszerítve lett rá. És ennek az egyénnek akart a pápai orthodoxok egy része fényes ovátiót, fáklyás zenét rendezni. Midőn ez tudomásunkra esett óva intettük azokat, kik ezt az óvatio rendezését tervezték, nogy álljanak el e szándékuktól, mert sokan nagyon sokan vannak városunkban, akik e tüntetést a magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar genius elleni tüntetésnek tekintenék és méltó megbotránkozásuknak egy zajos ellentüntetésben adnának kifejezést. Neui hallgattak ránk, megtörént az ovátió, melyet azonban tönkre tett az ellentüntetés. Dr. Breuer Salamon is elmondhatta erre a tiszteletadásra, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Nem volt ez antisemita tüntetés, sőt Válogassa ki mindenki a saját esze szerint; mi az igaz, mi a nem igaz. A dolog ugy történt, hogy Hatvani uram is csak olyan magunk forma ember volt, mikor a debreczeni kollégiumba megválasztották segédtanárnak. Ott lakott a kollégium épületében egy czellában, midőn egy nyári éjjel nyitva hagyta ablakát, hogy hüs levegője járja át a szobát. Hát egyszer czak csattogtatva szárnyait, odarepül az ablakpárkányra egy hollo és egy seregély s elKezdenek emberi hangon beszélgetni. — Hol vagyunk, seregély öcsém? — kérdő a holló. — A debreczeni kollégium egyik ablaka ez bátyám uram. Hej öcsém — mond a holló — van ám ennek a kollégiumnak a padlásán egy könyv, ugy hívják, hogy „Mágyika." Többet ér ez a könyv egymaga, mint kilencz ilyen város, amekkora Debreczen. A professorok nem ösmerik, sokszor kotorácznak körülte, de még csak szemökbe sem ötlik a hitvány táblája miatt. Pedig akié ez a könyv lesz, az uralkodni fog a szellemek fölött s azok engedelmesen végezik el minden kívánságát. Hatvani felült ágyában, ugy hallgatta lélekzetfojtva, hogy egy szót se veszítsen a madarak discurzusából. — Csakhogy nehéz ám hozzá férni — folytatá a holló — mert ugy oda van ragasztva három asszonyi hajszállal a téglához, fcogy nincs az anyaszülte ember aki felemelje. örömmel vettük tudomásul, hogy városunk felvilágosodott polgárságában az antisemitismusnak nyoma sincs. Tüntetés volt ez magyar nemzeti mivoltunk mellett, s tüntetés az ellen, aki ezen nemzeti érzületünk ellen tizennégy évig szakadatlan működött. Az események lefolyásáról a következőket írhatjuk : Az előkészületek : A helybeli orthodoxság egy része, (azok, akik minden alkalmat megragadnak, hogy német nyelven adjanak kifejezést érzelmeiknek) elhatározta, hogy Dr. Breuer Salamon tiszteletére fáklyás zenét rendez s e czélra nyilvános gyűjtés utján szerezték be a költséget. Ugyanekkor hire futamodott városunkban, hogy egy hatalmas ellentüntetés is készül Dr. Breuer Salamon ellen. Nehogy ezen két tüntetésből utczai zavargás sőt talán véres verekedés támadjon lapunk szerkesztője tudomására hozta a városi rendőrkapitányságnak a készülőben lévő eseményeket és odahatni törekedett, hogy a köznyugalom érdekében a dr. Breuer melletti demonstrátió elmaradjon. A rendőrkapitány maga elé hivatta Lőwenstein nevü demonstrátió rendezőt és részéről is kifejezést adott annak, hogy czélszerünek tartaná ha a fáklyás zene elmaiadna, mert egy esetleges nagyobb mérvű utczai zavargás esetében a rend fenttartására a 8 szál városi rendőr elégtelen. . * Lőwenstein azonban ragaszkodott a fáklyás zene megtartásához, 50 frtot ajánlott fel 50 önkéntes rendőr felfogadására, sőt kérte, hogy katonaság is rendeltessék ki becses személye megvédésére. A rkapitány azonban kijelentette, hogy ha a zavargásról tudomására jut valami, kénytelen lesz a fáklyás tüntetést betiltani. Ezzel aze'őzetes tárgyalásoknak vége szakadt, időközben azonban dr. Breuer is — Akkor hát annyi az a könyv az emberekre nézve, bátyám uram, — felelt a seregély — mintha nem is lenne. — No nem épen annyi: mert, ha a Szent-György nap éjszakáján a temetőben talált gyík vérével meg kenné valaki a kezét, az elemelhetné a könyvet. De valami nagy öröme nem lenne benne. — Hogy-hogy ? — Mert a szellemektől olyan három dolgot kell először kívánni, amit azok ne teljesíthessenek . . . Hanem már eleget pihentünk, seregély öcsém, nossaa kaszmálódjunk, mert reggelre, tudod London városiba kell lennünk . , . A madarak elröpültek s mikor reggel a fiatal professor fölébredt, kidörzsölte szeméből az álmot, olyan elevenen állt előtte egyetlen szó híján a pihenő madarak éji beszélgetése, hogy szentül hitte, nem álmodta, hanem igaz volt szóról szóra. Alig, hogy megmosdott, megreggelizett, sietett fel a kollégium padlására s ott a nagy lim-lomban csakugyan volt egy kis könyvecske mely ugy oda ragadt a padláshoz, hogy nem lehetett onnan elszakítani. Vakmerő kalandos ember volt a fiatal Hatvani, várta Szent György éjszakáját, hogy kimenjen a temetőbe gyíkot keresni. Ilyenkor még nagy ritkaság a gyik. Czudar sötét éjszaka vala. Egymást érte a menydörgés ós villámcsattogás^A boszorkányok éppen akkor indultak a Gellért-hegyi gyűlésre s a debreczeui temető volt az iadóértesülve az ellentüntetésről megjelent a rendőrkapitányságnál ós kérte a fáklyás zene beszüntetését kijelentette azt is, hogy nehogy a kedélyeket még jobban maga ellen ingerelje magyar beszédet fog tartani. Tüntetés gyufával. Lővensteinék sehogysem tudtak beletörődni abba, hogy a tüntetés elmaradjon, összegyülekezének tehát az izr. hitközség házánál fáklyákkal és zászlókkal fölfegyverkezve, ugyanazon időben a Graf-féle kávéház előtt egybegyűlt egész csöndben az ellen tüntetők csapata is, kik közt tekintélyes polgárok és a fölvilágosodott zsidóság több tagja, iparos ifjak voltak. A vármegyeház elé érve esti 8 órakor rázendítettek a „Hazádnak rendületlenül" dallamára ós elindultak a piaezon át a Korvin-utcza felé Dr. Breuer Salamon lakása felé. Mire az ellen tüntetők a Korvinuteza elé értek, lehettek vagy 3—400-an és dr. Breuer lakása elé érve egetverő „abezug Breuer Sa.amon" „abezug magyar faló, "„abezug német" kiáltásokba törtek ki. A rendőrkapitány rendőrei élén a helyszínen termett ós kijelentette, hogy a fáklyás zene megtartását betiltotta. E közben Breuer lakása elé félkört képezve 8—10 nemzeti szinü zászlót hoztak ki, mire ismét megujult a zajongás s hallottunk felkiáltásokat: „magyar lobogót mernek kihozni, a magyar faló tiszteletére?" „el onnét azokkal a lobogókkal!" mire aztán ^ zászlókkal berohantak egyik szomszédepület udvarára. Lapunk szerkesztője ekkor fölkérte az ott levő ellentüntetőket, hogy miután már fáklyás zene úgysem lesz, vonuljanak vissza, a mi mégis történt volna, ha ép ekkor nem érkeznek oda Dr. Breuer tüntetői, akik mivel fáklyáikat meg nem gyújthatták, három pakli meggyújtott színes gyufát dobáltak föl a levegőbe, ezzel fejezték ki lelkesedésüket. házuk, ott nyergeltek, ott szerszámoztak. — Nagy István uram egy íekete kecskebakon lovagolt, Bujdosó Mihály, a városi hadnagy,egy szúnyogra ült rá, Kartalyiné asazouyom lapáton, a szép Kun Borbála (Ni, hová keveredett az is !) seprőn, a vén Igaliné pemetén. Érdekes egy karaván volt az igy. Hatvani nem ijedt meg ettől a látványtól, oda sem nézett neki, hiszen egyéb dolga volt most, hidegen, rendületlenül járt-kelt a sirok között nézdelődve nem suhan-ti elő valahonnan egy kis gyik. Hát amint ott botorkál, egyszer csak reá süt a holdvilág a mult héten elhalt Csapóné sírjára s annak a rögei közül előmászik egy gyik s apró szemével reá néz Hatvanira. — Enyim vagy ! kiá-ltá a professor és reá taposott. Lába alatt megrázkódott á föld, fele a síroknak behorpadt, de a gyik is halva maradt. Fölvette, reá kente vérét a kezére és hazament azaz, hogy még előbb, ugyanabban az éji órában, fölmászott a kollégium padlására s lohozta onnan a könyvet. Az könnyen engedett, a három asszonyi hajszál most már nem volt erősebb, mint bármely más közönséges női hajszálak. (Az igaz, hogy azok is elég erősek.) Elérte, ami után tudományszomjas lelke áhítozott. Behatolhatni a földfeletti és földalatti titkokba. Ott volt hóna alatt „Mágyika" a minden tudományok tudománya. Örömress* ketYe vitte lefelé a lépcsőkön a szobájába.