Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-30 / 13. szám

Ámde a tűzoltó-egylet a mult évben esak egyetlen egy kerti mulatságot rendezett s ez oly pompásan sikeríllt a pápai közönség nagyfokú lelkesedése folytán, hogy a mulatság kis hijja, hogy meg nem bukott. S ha a közönséggel szemben ily szomorú viszonyok közt folytatja szép czélu működését a pápai önkéntes tűzoltó egylet viszonya egy cseppel sem jobb a közigazgatási hatóságokkal szemben. Az egylet évekkel ezelőtt elkészítette tüzrendészeti szabályrendeletét. S ez a szabályrendelet évek során keresztül ott hever elintézetlenül a közig, hatóságok asztal fiókjában. A vármegye érdemes alispánja nem egyszer lett megsürgetve e tárgyban ós annak daczára a tűzoltó egylet életérdekét oly szorosan érintő ügy elintézve még inai napság sincs. Szomorú állapotok ezek, melyek amint egyformán jellemzik a nagyérdemű közönséget és a tek. hatóságokat, addig egy cseppet sem alkalmasak arra, hogy a tűzoltó egyesület tagjainak lelkébe a lelkesedés magvát hintsék el. De hit n. é. közönség és tekintetes hatóságok ez nem maradhat annyiben. Kell, hogy az önök lelkében is didalra jusson az erkölcsi jobbérzet s kell, hogy önök is együtt és külön tegyenek valamit a tűzoltó egylet érdekében. Erre nézve legelső sorban kívánatos és szükséges, hogy városunk előkelősége ós ifjúsága lépjen be, mintegy jó példaadásul a tűzoltó egylet kötelékébe. Szükséges, hogy tekintélyesebb férfiaink buzdítsák erre városunk ifjúságát, az egyes hivatal főnökök az alattuk szolgáló tisztviselőket és hivatalnokokat. Hogy az egylet anyagilag is gyarapodjék ez évben is fog tánczvigalmat rendezni; szükséges tehát, hogy ez évben kiköszörfiltessék az a csorba, mely a köA kis virágárus leány abban hagyja a munkáját, egyszerű kis kalapját felteszi és vár .... Szemei a szerkesztőség ablakaira irányózvák. Ott is abban hagyták a munkát, s pár perez múlva íires az iroda. A virágárus kis leány türelme fogyni kezd, az asztalon hever egy véletlenül oda tévedt ujság, unalmában olvasni kezdi: ... Ma van a közönség kedvenozének, a bájos Zengei Flórának, színtársulatunk kitűnő primadonnájának jutalomjátéka . . . Belenyúl a zsebébe, zsebkendője végén kibontja a görcsöt, s félve számolja meg megtakarított harmincz krajezárt . . . még a mai öttel harmincöt . . . egy emeleti zártszék. Még soha nem volt életében színházban. Annyi sok szépet hallott már pedig felőle .... a sok fényes csillár . . . azok a szép selyemruhás királynék . . , tánezoló angyalok .... olyan kíváncsi volna már egyszer látni. Ma a hetedik nap. Egy hét óta mindennap tett félre öt krajezárt, s ma a Zengi Flóra jutalomjátékán ott lesz a színházban. De már fél egy s a virágárus leány türelme elfogyott. . , . Hát mért nem jön, hiszen nem maradt el soha .... de talán dolga van! azzal bezárta az üzletet s egyedül iudult haza felé. Uija a szinház előtt vitte el. Nem akart hinni szemeinek, az a kit Ő Várt, ott állott a szinház előtt, zönség lelkesedésének jó hírnevén esett, az által, mert a mult évben a tűzoltó mulatságán távolmaradásával tündöklött. Hisszük, hogy ez évben a tűzoltó mulatság lesz a nyár ós tavasz leglátogatottabb tánczvigalma. És végre a hatóságok is tegyék meg a tűzoltó egylettel szemben kötelességüket. Mert ha az egylet tagjaiból az ő eljárásuk folytán kihűl a lelkesedés, akkor nem a tűzoltó-egylet, hanem ők lesznek a bűnösök, ha egy szent ügy az elbukás örvényébe sodortatik. Einöki jelentés felolvastatott a pápai önkéntes tűzoltó-egylet 1890. márczius 23-án tartott közgyűlésén. Mólyen tisztelt közgyűlés! A lefolyt óv a tűzoltó-egyletek részére a csalódások éve volt. Azon szép remény, melyet a tüzrendészeti kormány rendelet keltett fel a tüzultó-egyletekben, az év végén hajótörést szenvedett. Ezen kormány rendelet szerint ugyanis a törvényhatóságok egy óv alatt tartoztak volna tüzrendészeti szabályrendeleteiket megalkotni; s bár ezen év a m. 1889. októberben lejárt, igen sok vármegye van, a mely e tárgyban még mit sem tett. Sajnos, hogy ezen vármegyék közt van a mienk is. Nemcsak vármegyei tüzrendészeti szabályrendeletünk nincs, de a városunk által, egyletünk kezdeményezéséből már évek óta felküldött szabályrendelet is még mindig elintézetlenül hever a megyei hivatal egyik asztal fiókjában. A hatóságok késedelmes eljárásához járul még a közönség hideg közönye is. A nevezett kormányrendelet megjelenése után, azt kellett hinnünk, hogy a nagy közösség is be fogja látni a tűzoltó-egyletek szükségességét s hasznosságát ; s miután a kormányrendelet szerint a tűzoltói kötelesség is általánossá lett, remó— Lajos ! szólitá meg gyengéd hangon — hát maga ott várat engem ! — Engedjen meg, dolgom volt, lássa egyedül vagyok, beteg a másik reporter. — No jöjjön menjünk. — Itt kell várnom a szerkesztő urat Lajos elvörösödött, a szó utolsó tagja a torkán akadt, ma hazudott először ennek a leánynak. A kis Margit pedig elhitte neki s elindult egyedül haza felá. Lajos pedig ott ácsorgott még egy óra hosszat a szinház előtt. Fél kettőkor vége volt a próbáknak, a szinészek szállingóztak kifelé a szmházból, Lajos még mindig várt. Hja, a kit Ő vár, az utolsó szokott lenni sokáig öltözik. Yissza jött Í>Z is, a kit ő várt. Zengei Flóra a bájos primadonna angyali alakja tűnt fel e szinház ajtóban. A i'eporternek arczába tolult a vér, reszkető léptekkel indul ő nagysága elé, s ügyetlenül ejtett bókkal köszönti, mohón ragadja meg a csókra nyújtott kezet, alig tudja kirebegni. — Csókolom a kezét. — A gyűjtés ? — Kilenczveuöt forint. — Lesz száz ? — Lesz nagysád. -— Isten vele, siettek — s azzal ott hagyta Lajost a faképnél, a szegleten ott vár^a Palgtássy, a gazdag földbirtokos karon fogta nyünk volt, hogy igen sokan önkéntes belépés által fognak e kötelességüknek eleget tenni. Ezen reményünkben is csalóduunk kellett, mert a várt lelépések elmaradtak, s általában az intelligentia legnagyobb része meg nem magyarázható okból teljesen távol marad intézményünktől; nem csoda tehát, ha a földmives nép, a mely kevésbé képes a humanismus elveit megérteni, szintén, ugyszólva kerüli egyletünket. Csupán az iparos osztály az, a mely nagyobb számmal szolgáltatja a működő tűzoltó elemet, s ezért ez osztály méltó dicséretet érdemel. — Pedig ha József főherczegnek, gróf Cziráky Bélának s több igen sok előkelő egyénnek nem válik szégyenére az önkéntes tűzoltásiintézmény szolgálatában állnia, akkor nálunk sem válhat ez senkinek sem szégyenére. A tapasztalásból tudjuk, hogy csak a jól szervezett s erős tűzoltó-egyletek felelhetnek meg hivatásuknak s a szervezetlen, gyenge egyletek többet ártanak, mint használnak. Mert ha tűzoltó-egylet nincs, a nagy közönség kénytelen a tűzoltáshoz látni s ezt meg is teszi, ha nem is a kellő szakértelemmel, de a hol tűzoltó-egylet van, ott a nagy közönség összedugott kézzel szokta nézni ezek munkáját s magát a segítségtől távol tartja. S hogy miért teszik ezt, erre megfeleltek a paksiak, a náluk mult óv jnlius havában dühöngött óriási tűzvész alkalmával a részükről tanúsított közöny iránt hozzájuk intézett kérdésre azzal, hogy hát miért vannak a tűzoltók ? Mig tehát a nagy közönség is meg nem teszi kötelességét, s tömeges önkéntes belépés által nem szaporítja az egyletek tagjainak számát, addig a tűzoltóegyletek felvirágzásáról szó sem lehet. De szükséges még az is, hogy a s mentek ebédelni — Palotássyhoz. Lajos látta jól — s mosolygott. Ki nem álhatja ezt a tolakodó embert. Tegnapelőtt theán voltak Flóránál, mikor a •— jutalomjátékot megbeszélték, ő éjfélkor szépen távozott a mint illik, s ez a Palotássy ez a tolakodó majom, még azt mondta, hogy Ő még marad egy perezre. Tolakodó ember. Szegény fin ... azt hitte, Ő pedig egészen közbeszéd tárgyává lett a városban. — Te ez az Ujváry Lajos szerelmes Zengei Flórába. — Igen, de Flóra is ? — Nevetséges mit akar egy reperter egy primadonnával ? színésznőknek újságíróval kikötni nem lehet, töri maga me/lett, mert nem akar magának kellemetlenséget okozni. — No pedig azt el kell ismernünk, hogy ennek köszönheti a carrierét. Ki ismerte? senki, ki beszólt róla? senki, ez a reporter verte a nagydobot s primadonnát' csinált belőle. — De hát miért nem ábrándítja ki! Ez nem illik tőle. Megmondhatná neki szépen hiszen nem kell erővel kikezdeni senkivel. Nézza én színésznő vagyok és — primadonna, maga pedig egy szegény reporter, nem valók vagyunk mi egymáshoz, menjen vissza maga a kis Margithoz, feledjen el engem s legyen boldog. — Hja, uem gondolkozik ám igy mindenki, Asztán meg még szüksége h van