Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-30 / 13. szám

kik az egylet kötelékébe belépnek, kötelességüket hiven teljesítsék; mert annál nagyobb veszély ismét nem lehet, mint midőn a parancsnokság számit a papíron levő tagokra s ezek akár a gyakorlatoknál, akár a tüzeseteknél nem jelennek meg, s ez okból hivatásának s felvállalt kötelezettségének eleget nem tehet. Ez oly erkölcsi vereség az egyletre, mely által a bizalmat egészen elvesztheti, ez pedig nemcsak fejlődését megakadályozni, hanem teljes megsemmisülését is előidézni képes. Ugyanezért itt is azon kérést intézem az egyleti tagokhoz, hogy önként vállalt szép kumanistikus kötelességüknek iparkodjanak teljes erejökből eleget tenni. Már a mult évbm jelentettem, hogy a dunántuli kerületi szövetség feloszlott; most jelenthetem, hogy a feloszlás a minisztérium által jóváhagyatott József főherczeg ezen szövetségnél volt, 100 frt alapját az országos segélyalaphoz csatolta. Egyletünk részt vett a m. ó. aug. hóban Székesfehérvárott tartott IX. országos tüzoltó-szövetségj közgyűlésen főparancsnoka és főjegyzőie, mint megbízottjai által, a hol mindketten ismételve fel is szóllaltak s a főparancsnok az országos tüzoltó-szövelség központi választmányának tagjául megválasztatott. Az országos szövetségi közgyűlés nevezetesebb intézkedése volt, hogy a kormányhoz felterjesztést intézett a, végett, hogy ez hivja fel a törvényhatóságot a megyei tűzoltó szövetségek megalakítására, mely határozat ép egyletünk főparancsnokának azon indítványának elfogadásával toldatott meg, hogy a vármegyék tüzrendészoti ügyekben a megyei szövetség választmányát szakközegül fogadják ei. S mivel ezen kérdés még megoldatlan, a megyei szövetség megalakítása is elhalaSZtatOlit. (Vége köv.) most lesz a jutalom játéka, mely egyúttal próba a három évi szerződésre. — Szegény fiu ! ós milyen hü, mint egy jó kutya, mindenütt nyomában vau, szaladgál utánna s nem veszi észre, a gunymosolyt őnagysága ajkain, azt a lenéző tekintetet s a folytonos mellőzést. — Hát el vette az Isten az eszét ? El ám a szép asszony, egy kis kényszeritett mosoLy, melyuek fele guuy, fele tetetés, nem kerül pénzbe s egy újságíróra, ha csak annyi is mint egy babszem, mindég szüksége vau egy színésznőnek, vagy legalább jó ha van mert hanem is haszuál, de legalább — nem árt ... * Mikor Flóra a színház előtt ott hagyta Lajost, ez szaladt egyenesen a szerkesztőhöz. — Kilenczvenöt lorint, öt hijja a száznak, ennek meg kell lenni, Flóra ma száz forintot kap. Száz frtot a mit a szegény reporter, a hü kutya, a bolond szerelmes gyerek hatosonként kéregetett össze. Épen otthon találta a szerkesztőt. — Szerkesztő ur, kérek alásan öt forintot ! — Mi ez Lajos, magának még eddig mindig én tartoztam, s most a jövő hónapról kér előleget ? — Szerkesztő ur kérem édes anyám. . . — Igaz, igaz a maga édes anyja betegen fekszik, igaza van, maga Lajos becsületes derék ember, itt az őt frt. Lajos reszkető kezekkel vette át, arcza égett s mint harangzugás zsibongott fülében, Itt a tavasz. Tavaszszal uj életre ébred a természet és ujult erővel fognak munkához az emberek. A téli álom jó volt pihenésre, a tavaszi ébredésnek munkába kell találni bennünket! Földmivelő országban, minő a mienk az esztendőnek csak bizonyos részét lehet vagyonszerzésre .fordítani. Egész államháztartásunk roppant költségeit, melyek már-már naponta mintegy egy millióra rúgnak, és a magunk szükségleteinek fedezetét kilencz hónap alatt kell megszereznünk. A téli három hónap alatt a föld nőm jövedelmez. De ez a kilencz hónap sem egyforma munka és jövedelmezőség tekintetében. Az ősz a legjövedelmezőbb. Aránylag a legkevesebb munkát igényli. A tavasz a legerősebb munkakil'ejezóst köveveteli s e kor nem lesz hálátlan. A mezőgazda úgyszólván a három tavaszi hónap alatt biztosítja évi megélhetését; ha e három hónapot okosan használta ki és idejében fogott dolgához, a többi munkával már könnyebben bánhatik. Elkésni, helyrehozhatlan károkat okozni a gazdaságban csak tavaszszal lehet, s ezért a tavaszi napok kiaknazása egy földmivelő államban a legnagyobb fontosságú életkérdés. Hogy iskolákat tarthassunk fenn, hogy az országnak legyen pénze kulturális czólokra; hogy legyen pénze hadi czélokr a, a mivel sakkban tarthatja ellenségeit, hogy lehessen uj vasutakat építeni, hogy legyen jövedelmező ipaiunk és kereskedelmünk, hogy polgári jogaink élvezetében biztosítva legyünk — az ezekhez való pénzt mind ebben a három hó— Maga becsületes derék ember — de aztán csakhamar kiüti a fejéből, meg van a száz forint. Flóra meg lesz vele elégedve. * Esti G óra, Margit ott áll a színház tornáczában, félve szorongatja harminczöt krajczárját ; jókor eljött, hogy helyet kapjon, lassanként megtelik az előtornácz. Most felnyílik ez ajtó, a tornáczban állók tisztelatteljesen utat nyitnak s kíváncsian nézik a szép asszonyt s mindenik mutatni akarja, hogy ő ismeri s mindenki a nevét suttogja a másiknak : Zengei Flóra. Margit kíváncsian nézi azt a szép aszszonyt, kiről már oly sok szépet olvasott s a kinek ma ő kötötte a csokrát. Szeme előtt összefut az ember tómeg, feje szédül, nem lát Ő senkit csak egyet, csak Lajost, a ki Flórát kiséri fel a lépcsőn alázatosan után kullogva. Ott Flóra im naki, hogy vissza mehet, szegény fiu kezet csókol s boldogan megy a szerkesztők páholya felé, jaj mennyien látták, hogy ő kisérte Zengei Flórát. — Boldog. Az öltöző ajtajánál áll Palotássy, után mosolyg a szegény bolond reporternek s bekiseri Flórát az öltözőbe. * Szegény Margit! alig tud kivánszorogni az előcsarnokból. Zsebébe tette a harmincöt krt s elindult szépen hazafelé, nem megy ő a színházba, nem neki való az. Ez hát az oka . , . ő irta azt a sok szépet . . ő . . ö. * napban szerzik meg ebben a hazában, ott a szántóföldeken. Azért tisztelet a földmives embernek ! és tisztelet az ő munkásságuknak ! De a földmivelő osztály valójában csak akkor érdemli meg a tiszteletet, ha kötelességeit a haza iránt okos szorgalommal végzi. Okos szorgalommal, azaz észszerű gazdálkodást követ ós honosít meg a maga földjén, ami nagyobb jövedelmezőséget biztosit neki és még hozzá kevesebb munkájába is kerül. Egyképpen illik e megjegyzés a kisbirtokosokra és a nagybirtokosokra. A kisbirtokosok segíthetnek magukon az által, ha a kerti művelést honosítják meg földeiken, mint a franczia és olaszországi parasztok, a nagybirtokosok pedig, ha a mezőgazdasági ipar különböző ágaival megbarátkoznak, beletanulnak és jövedelmeik fölöslegét ezek üzéséhez szükséges befektetésekre fordítják, a helyett, hogy külföldi fürdőkben vagy külföldi gyepeken elköltsék. Máról holnapra természetesen nem lehet változásokat előidézni, sem újításokat létre hozni. Elmélkedni azonban e dolgok föiött igy tavaszszal, az uj gazdasági év kezdetével a legalkalmasabb — és ez mindenesetre megér annyit, mint a politizálás ; a mit gyakoroljon minden értelmes honpolgár, mert hisz ez képezi az alkotmányosság alapját, de gyakoroljuk azt csak módjával és csak annak idejében. Tavaszszal dolgozni kell, különben a politikus uraknak a politizálókkal egyetemben felkopik az álluk. Tehát munkára föl! mert meg vagyon irva, hogy: „aki nem dolgozik, ne is egyék!" A jutalomjáték fényesen kikerült, Lajos ott járt a deák-helyen s tapsoltatott erősen, Flórát harminczszor hívták ki.. A szerződést Flóra megkapta három évre. Másnap Lajos egy levelet kapott. Uram ! A mi ismeretségünknek semmi czélja nincsen. Mi nem vagyunk egymáshoz valók, sajnáluám önt, ha boldogtalanná tenném, azért ideje korán figyelmeztetem, kerülje az én társaságomat, nehogy a sok együttlét folytán nélkülözhetlcn legyek Önnek. Én ismerem a fiatal embereket s óva intem jöakaratulag. Isten önnel Flóra. A színészek mind egy helyre jártak étkezni. Nagy Jóska a kórista, Lajos jó barátja, kisirt szemekkel állott esfcve a vacsoránál Flóra elé. — Nagysád, Újvári Lajos ma délután szíven lőtte magát s öt perez múlva meghalt . . . —- Szegény fiu . . nézze itt egy forint, gyűjtsenek neki egy koszomra , . Ő nagysága csakugyankivette a forintot. Ennyit érdemelt meg. * * * Szegény Margit ! mindennap kimegy a sirhoz, virágot ültet rá, öntözgeti s helyet néz magának a sir mellet. ifj. Hajdú István.