Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-30 / 13. szám

Előfizetési árak : ÍZ évre ... 6 frt — Ir. Fél évre . . . . 3 „ — „ Nagyed évre . . 1 „ 50 „ ! Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pajta, Pósta-utcza 1036 ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a szerkesztő és lapkiadó MAGYAR GYULA czimére küldendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen mindea vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-Uocza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. Előfizetési felhívás a j,PÁPAI HÍRLAP" 1890. (Hratit) évfolyam 2-ik évnegyedére. Ismét egy évnegyed pergett le az iclők homok óráján s mi ismét egy évnegyed tapasztalataival levénk gazdagabbak. A szokáshoz híven ez évnegyed elején ismét bekoczogtatunk hirlapunk t. olvasóihoz, barátaihoz, hogy a közeledő uj évnegyed alkalmával előfizetéseiket megújítani kegyeskedjenek. A „Pápai Hírlap" eddigi működésével beigazolta azt, hogy rá a közügyeknek és a közönségnek egyaránt szüksége van. Nem egy, de nagyon sok erkölcsi siker fűződik már hírlapunk eddigi múltjához. Nehéz, nagyon nehéz küzdelmek közt tartottuk íenn hírlapunkat, de e nehéz küzdelmek között megerősített, megedzett bennünket ama erkölcsi megnyugvás, hogy hírlapunk fenntartásával a közjónak, polgártársainknak és a szabad meggyőződésnek teszünk szolgálatot. Hogy ezt minél inkább tehessük, nem kíméltünk szellemi erőt és fáradságot s mindenkor oly hirlapot szolgáltattunk a közönség kezébe, mely gyors értesültség,. megbízhatóság s az igazságnak leplezetlen kifejezése által rövid fennállása daczára, — amint azt a fővárosi sajtó is elismerte — elsőrendű vidéki hírlappá fejlődött. ~~ I PÁPAI HÍRLAP"' TÁRC

ZÁJA, Sors . . . Puha selyempárnás bölcsőben ringatta Hajdan a hű dajka, Elaltatni sokszor dal-, meseszóval is Alig-alig tudta. Ott pihen most deszkakoporsóban, Rá senki se hajlik — Szegény Öreg ember dal, mese nélkül is Édesdeden alszik. Pósa Lajos. Áh, nnert ha járok . . . Ah, mert ha járok a tavaszban Es látom, hegy-völgy, mint virul; Szűz rózsabimbó szép hajnalban Hogyan nyilik ki, hogy pirul,: Eltörpül szégyenkedve minden Hiábavaló bölcselet ; Mint aeolhárfa, emlékemben Zendül bűbájos éneked, — A jövő képe a múltban van. A jövőben is arra fogunk törekedni, hogy függetlenül mindenkitől, bátran és legjobb meggyőződésünk szerint szolgáljuk polgártársaink érdekeit. S bár az igazságot mindenkor kimondjuk, de a személyeskedést kerülni fogjuk s az az óhajunk, hogy egy irodalmi színvonalon álló oly lapot adjunk a közönség kezébe, mely még elvi ellenfeleivel szemben is az irodalmi tisztesség hangján beszel s az érdemet elismeri ellenségben, jóbarátban egyaránt. Sok, nagyon sok megoldani való kérdés van még városunkban, amelynek megvitatására egy szabadon szerkesztett hírlap hasábjaira szükség van. S mi nem fcgunk elzárkózni a közügyek megvitatása elől, ámde mikor azt tesszük nem egyes klikkek érdeke, hanem a közjó, polgártársaink java, fog mindig előttünk vezérfonalul állani. Ö ép azért, amint mi önzetlenül felelünk meg hivatásunknak, hisszük, hogy polgártársaink sem vonják meg tőlünk szíves támogatásukat s ezzel elismerésüket. Hazafias tisztelettel: a „Pápai Hírlap" szerkesztősége és kiadóhivatala. ELŐFIZETÉSI DIJ: Éviiegyedre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt — kr. Egész évre 6 frt — kr. Tündérvilág, bezárult éden : Gyermekkor, első szerelem ! S egyszerre csak fáj, fáj a szivem, És könybe lábad a szemem . . . Vajda János. A reporter. Hideg őszi szél pergeti a fákról a sárga levelet. Nem nyilik már a virág az árnyas ligetben, nem hangos a berek a csalogany ti« tökszerii énekétől, lehulott már a fa szép koronája, mulegebb hazába költözött a vándor madár" Paszta, kihalt minden . . . Szegény Margit ! . . , mindennap kijön a kis halomhoz, megcsókolja, könnyeivel öntözi a kis íakeresztet, leborul a sírhalomra, hallgatja mit zizeg a száraz fü azon a kis siron, ki tudja mit beszél, ő talán érti. Beszélget a halottal, ki régen porrá vált, tavasszal virágot ültet a sírjára, öntözgeti, ápolgatja, hiszen ugy szerette, az is szerette Őt . . . egy kicsit; aztán ? , . . aztán ? . . . bár az lett a mi rendesen . . , . de ó' már megbocsátott . . . s fektében, keltében kéri az ég urát, bocsásson meg az is ... üiszen ő volí az oka ... ő és senki más. Vájjon megbocsát-e néki ? ki tudja. Tüzoltó-egyletiink. Pápa, 1890. márczius 30. A pápai önkéntes tűzoltó egylet állapota nem a legrózsásabb. A múlt vasárnap megtartott egyesületi közgyűlés tett tanúságot ezen állitásnak valódiságáról. Mert Pápa városában azt tapasztaljuk, hogy bár van egy tűzoltó egylet, egy nemes intézmény, melynek élén ügybuzgo férfiak, szakképzett tisztek állanak és melynek minden egyes tagja még élete önfeláldozásával is kész megvédeni polgártársa vagyonát, mégis ez a jobb sorsra érdemes egylet nem találkozik sem a közönség, sem a városi hatóság, sem a megyei hatóság kellő erkölcsi és anyagi támogatásával. Saáry Lajos tüzoltó-egyleti elnök évi jelentése nyílt vád a pápai közönség és közigazgatási hatóságaink ellen. A jelentés egyenesen rá mutat arra, hogy mig a királyi család legnepüzerübb tagja József főlierczeg büszkén vallja magát tűzoltónak, addig a pápai előkelőség, a hivatalnokok, tisztviselők teljeson elkülönzik magukat a tűzoltó-egylettől és a helyett, hogy lelkük nemesebb része megmozdulna s arra ösztönözné őket, hogy részt kérjenek a tűzoltók nemes munkálkodásából ; — mintegy röstelnek beállítani a tűzoltó-egylet tagjai közé. De igy vagyunk, a pápai lelkes közönséggel más irányban is. Ha a nő-egylet, vagy a városnak bármely egylete mulatságot rendez, a siker elmaradhatlan. Olyan hidegen fu a hideg északi szél. Ide s tova sötét lesz, szegény kis Margit még most is térdepel a sírhant mellett, pedig ulyan hideg van, szegényes, vékony kis fekete ruhája nem védi meg a szél hidegétől, nem bánja ő azt, hiszen nem érzi. Meleg a hant az ő szive felett. * * * A szerkesztőséggel szemben volt a virág üzlet. •Szép szőke kis leány kötözgette ott egész nap a kis mellcsokrokat, finom kis ujjait megvagdalta a vékony sárga drót, mit bánta ő azt, ujjacskái szorgalmasan fűztek egymás mellé az illatos virágszálakat. Ma épen sietui kellett, estére egy szép nagy csokor van megrendelve s azt neki kell elkészíteni. Dolgozó asztala mellől gyakran tekintgetett a szerkesztőség ablakára, néha ugy ott feledte a bzemét azon az ablakon, pedig hát mit láthatott ott ? íróasztalok mellett görnyedő embereket, kik a sajtóhibák korrigálásával ölték a életöket ... de ha neki jól esett ezt nézni. Aztán ijedten kapta le szemét az ablakról, s mint a ki elvesztett időt akar utána pótolni, kétszeresen igyekezett a csokor kötéssel, nagy csokor az nagyon, s estére kész kell lennie. Tizenkettőt ötött az óra.