Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-23 / 12. szám

Ismeretesek az annyira zajos jegyzőválasztások, melyek fölérnek egy-egy képviselő-választással is, s megtörténik néha, hogy az arra képes, kifogástalan jellemű elbukik, s föléje kerekedik valami kétes existentia, ki megszerezte a képesítő bizonyítványt, de — szintén csak protekczió révén, A jegyző az ő községében ügyvéd, biró és tanácsos; de legyen még ezek mellett buzgó vezér is. Megkívántatik tőle, hogy hivatáskörében otthonos legyen, értse a törvényeket, tudja azokat érthetően magyarázni: tudjon mindenkinek és mindenben jó tanácsokkal szolgálni. Ha tekintetbe vesszük a községi jegyzői állásokkal egybekötött jövedelmeket, jogosan kívánhatjuk, hogy azok minél képzettebbek legyenek, ami alatt nem akarom érteni, hogy a jegyző legyen doctor jurís, de minden esetre olyan, ki jogot is hallgatott ; szeresse a rendet, mert a milyen az irodája, olyan a községe. Ha az irodában rend van, a községben is az van. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy sok helyen halomszámra fekszenek az elintézésre való iratok, minek oka egyszerűen a kényelemszeretet. Nemrég volt az, midőn még négy elemi, esetleg egy középiskolai osztályt végzett is lehetett jegyző ; — ez aztán nem állhat hivatásának kellő magaslatán; ilyeu vezér nem is fogja a község jólétét emelni, működése egyszerűen a blanketták kitöltésére terjed ki, azontúl nem határozza el magát semmire és magasabb szellemi munkára nem vállalkozik. Jogosan csak az nevezheti magát községe vezérének, ki annak vagyonosodását, jólétét ós művelődését előmozdítja. Sajnos, hogy még sok községben m^ is afrikai állapotok uralkodnak, a lakosok nem haladnak, a műveltség a legalacso— Hogyan ? Mondák a főurak. Hát már most melyiteknek van igaza. — Én mondom a valót. Egy megölt borjút gyömöszöltem a zsákba, s ő neki aztmondtam, hogy a szolga holtteste. — Hátha az is volt ? morogta a főúr, Újlaki. — Nem volt az - szólt közbe a király — mert a szolga már ezelőtt egy órával megérkezett. Helyesen jártál el Toldi Miklós. Látom a legdrágább kincsedet is elhoztad, á fiadat, ha nagyobbra nő, udyaromhoz veszem apródnak. Ember vagy a talpadon mindeneknek megfeieltél s most legalább megtanulhattad a magad emberségéből, hogy egy asszonyért nem érdemes tűzbe tenni a kezedet s királyodat gyanúsítani. Ha hiba van va lahol hidd meg Toldi Miklós, annak mindig az asszony az oka. Ugy-ó hiszed már ? — Hiszem, uram királyom, és arról gondolkodom, mit csináljak vele ? — Semmit, Miért büntetni meg ezt az egyet, mikor a többi is olyan. Bocsás3 meg neki. S maradj itt udvaromban örökké, ezennel megtesznek országbírónak. Azzá is lett aztán holta napjáig s mint a hogy fakalodája van a falusi birón&k, aranykalodát adtak az országirónak. Gyönyörű fényes aranykaloda Volt . . . Az öregapámnak a szép apja még ült is beune. Már t. i. az alsó-toldi öregapjának a szépapja, mert én csak lestenográfeztam ezt a történetet hiven, ugy, a hogy ök beszélték. nyabb fokon áll, és Őket semmiféle ember fia nem akarja n fölvilágosultság czélpontjához csak egy lépéssel is közelebb segíteni. Az a nép aztán másban nem is tanul élvezetet, mint az annyira erkölcsrontó korcsinázásban, a tivornyákban, a mik fölkeltik benne a szenvedélyeket, ezek pedig szaporítják a bünkrónikákat. Kinek legyen hivatása ezt megakadályozni ? Jegyzőnek, papnak, tanítónak. Alakítsanak még a legszegényebb községekben is olvasóköröket, világosítsák fel a népet, mutassák meg nekik a helyes irányt, szelídítsék az erkölcsöket. Ha meg akarják mutatni, hogy a népért vannak, átdozzanak annak érdekében időt, oktassák őket. De mire ós hogyan? A megalakult olvasó körökben tartson ugy a jegyző, mint a pap és tanitó minél többször népszerű felolvasásokat, ismertessék meg a gazdaságoknak okszerű kezelési módját, nyújtsanak mindenkinek kezelési élvezetet. Ha pedig ezt teszik, távol tartják a gazdát a korcsmától, a kártyázástól, hozzászoktatják az olvasáshoz, felébresztik benne a tudás vágyát. Szép példával szoktassák őket a munkára. Fáradságuk meg lesz bőven jutalmazva, a mennyiben népünk megtanulja őket tisztelni ós becsülni, amiben eddig vajmi kevésnek van része, annak a kivételszámban menő néhány buzgó embernek, kik nemesre törekvő lelkük sugallata által ösztőnöztetve mír is látható eredménnyel működnek a nép anyagi és erkölcsi javán. A tanitó küzd iskolájában sokszor 100—200 gyermekkel ; de czélját nein érheti el, mert nincs senki, ki végrehajtaná az 1868. évi XXXVIII. tcz-et, az iskolalátogatás rendetlen, halomszámra feküsznek a félhavi kimutatások a jegyzői irodában és sem jegyző, sem biró nem bünteti a rendetleneket, Igy nem csodálkozhatunk azon, ha a miniszteri jelentésből olvassuk, hogy ezer meg ezer azon tankötelesek száma, kik soha iskolát nem láttak avagy olvasni, írni ós számolni nem tanultak. És ha ily generátió a község gazdái lesznek, fog-e a község jóléte boldogsága gyarapodni ? Mily szép az, ha egy, a hivatásának magaslatán álló jegyző mint, községének vezére a népért él, annak boldogságát ós jólétét szivén hordja, teremt, alkot nemes dolgokat; nem sajnálja az időt, a fáradságot, a község polgárait mindenben ós minden alkalommal fölvilágosítani ós jóra serkenteni. — Gondoljuk meg, hogy az utókor igazságos az ő Ítéletében ós áldja azon kezeket, melyek jót és nemeset műveltek, de viszont kárhoztatja is a tótlen ősöket, kik tehettek volna s e he^ett ölbe tett kézzel, hideg közönnyel nézték mint pusztul a nép számban, vagyonában, erkölcsében s mint pusztul vele a haza is. A községek teszik a hazát, ha minden községben rend van, a hazában is rend lesz, ha minden község felvirágozik, a haza is felvirágozik, s ha minden község vezére jólétéért fáradozik, nyugodtan teheti kezét szivére és mondhatja : „ Fáradozom hazám jólétéért." (4) __ Márczius 23. Az első magyar tüzfecskendögyár. Irta : Nyári Elemér gróf. (Folytatás.) Az ügybuzgó gyártulajdonos ezen áldozatkészsége máris szép gyümölcsöket termett: az ország minden vidékéről épugy, mint számos külföldi helyről a megrendelések egymást érik, ami.annál természetesebb mert aki a legújabb technikai vívmányok ós a leghasznosabb találmányokra vett szabadalmak eredményét akarja tűzfecskendő alakjában beszerezni, annak — legyen az iliető akár külföldi — napjaikban a Tarnóczy Gusztáv-féle magyar tüzfecskendőgyárban kell vásárolnia. Az ipartelep igen nagy ; a felépitvények a gyármunkások, a kezelő-hivatalnokok, a mintarajzolók, a felügyelők ós gyárigazgató befogadására szolgálnak. És maraat még az épülettömbben alkalmas helyiség : kocsiszínek, istálók, raktárok, irodák, szép magánlakás — a gyárigazgatóé — és oly vendéglő részére, a hol a telep alkalmazottjai teljes kényelemmel erősíthetik magokat üdvös munkájokra. Érdekes a gyártelep pompás műhelyeinek és óriási raktárainak megtekintése ; kivált ha ily alkalomkor az örömest látott érdeklődött a gyárigazgató, Detrich Gyula ur, szives kalauzolni. Hát bizony egy-két óra alig elég arra, hogy ezen mintagyár működéséről saját szemeinkkel gyűjtsünk csak kisebbmérvü tapasztalatokat is; mert a szemlélni való oly rendkivől sok, miszerint annak beható méltatására nemcsak órák, hanam napok szükségesek. Ámde ha Detrich Gyula igazgató szíves az örömest látott vendéket kalauzolni a műhelyek, raktárak, festősziuek, olvasztók stb. valódi útvesztőjében, akkor 1—2 órai viszonylag rövid idő alatt is kellő betekintést nyerünk a legelső magyar tűzfecskendő gyár közhasznú müködésébo ; mert oly még a laikus által is megérthető szakavatottsággal fejtegeti magyaráza meg a látottakat, mely hónukban bizony páratlanul áll. Ez okból Tarnóczy Gusztáv gyártulajdonosnak ezen ipartelep minden látogatója szerencsét kiván, hogy ily elsőrangú szakértőt sikerült tüzfecskendőgyára igazgatójául megnyerni. A gyár helyiségeinek rendkívüli szakavatottságot bizonyító beosztása szintén a gyárigazgató sikerült munkája : minden műhely ott lett fölállítva, berendezve a hol legalkalmasabb. A szinte beláthatlan végű kovács műhelyek; a kéteme'etnyi^tórfogatot nyert lakatos műhelyek, a kézimunkához gépmunka társul oly gépek utján, melyek szinte csodásak ; a festők óriási szinei; a bodnárok hatalmas területén berendezett műhelyei stb. külön-külön époly érdekesek a megtekintésre mint együttesen. A rézöntő-kohók pedig sajátlagos különlegességei e gyárnak) A szinte megszámlálhatatlan raktárak között a szénraktárak époly nagy terjedelműek, mint a szellős padlásokon berendezett tűzfecskendőfölszerelvények raktárai, Ezekben sokat érő szerelvények vannak fölhalmozva: hosszú gumicsövek ; sárgerézcsapok; gépcsavarók, melyek egész halmokat képeznek; tömlők stb. Á festőszinbőr kikerült, teljesen kész tüzfecskendők hosszú sóiba állítva lesik az időt, mikor a váczi-körutou fekvő raktárba, vitetnek és onnét szétküldetnek. Ámde e legelső magyartüzfecskendo-gyárnak nemcsak érdemei vannak : a legjobb tüztecskendőt gyártván, hanem abban is páratlanul állkorunkban ezen iparág terén, hogy ügykezelése—magyar ! Magyar szó hallatszik a műhslyben ; magyar szellem lengi át működését. Sajnos ! ezt bizony nem tapasztaljuk azon tüzfecskendő-mühelyekben, egyikők-másikok „gyár

B-nak képzeli és híreszteli magát 1) melyek harangöntés vagy egyéb főfoglalkozás mellett ugy mellékesen tüzfecskendŐk készítését is űzik —honunkban dédelgetői lóvén a német munkavezetésnek a német könyvitelnek a német szónak és a germán szellemnek: És ezen gyártelep majdnem a végtelenig fejleszthető, a mennyiben a főépitmény alatt gyönyörű helyiségek nyúlnak el, amelyek ezelőtt mesterséges pinczékn«k hatználtattak