Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-23 / 12. szám

ugyanis oldalt homokkal töltöttek föl. Ha rnost ezen mesterséges homckbuczkák eltávolíttat­nak, a falak kiszabadulnak, s minthogy azok nemcsak a Duna színvonalán,de néhány lábbal az országút színvonala fölött is épültek, ki­tűnő, száraz, világos mühelyekül használha­tók, ha a gyár üzeme annyira fokozondék, hogy a mostani helyiségek nem volnának ele­gendők. Hogy az olvasó magának fogalmat képezhessen ezen ritkanagyságu helyiségek ter­jedelme felől, felemlítem, hogy ezen 14 ed­dig igénybe nem vett helyiség kerülete 500 lépésnél, azaz mórtföldnél hosszabb, vagyis szakszerű kiszámítás szerint, 1000, gyári­munkás számára eléggé terjedelmes, Napról-napra élénkül az üdvös mozga­lom a honi ipar érdekében. Bizonyos, a leg­jobbat kívánjuk ezen üdvös mozgalmaktól ; de azért, a tüzfecskendőgyártás terén máris azt merjük hangoztatni: .Egyedül akkor pártol­játok a honi ipar*, ha az jutányosabb és ol­csóbb, tartósabb és jobb tüzfecskendőket nyújt nektek, mint a külföldi gyártmányok, vagy pedig azon műhelyek már elavult berendezé­sei folytán szóba sem jöhetnek.. Nincs okunk attól félni, hogy ily merész kihivás legkisebb kárt is okozna a legelső' magyar tüzfecskeu­dogyáruak ; mert annak kitűnő gyártmányai jelenleg mind a bel-, mind a külföldön a leg­jutányosabbak, legolcsóbbak, legtartartósabbak s legjobbak, Egyébiránt, erről már mindenütt meggyőződtek, ahová Taruóczy Gusztáv tüz­feeskendo-gyárából szerezték be azon gépet, amely a leghasznosabbak egyike a 19-ik év­század poigáriasonott emberére nézve. (Vége köv.) Szabadság; szerelem. — Karczoíat. — Nem Pápán történt. Lupulus barátunk a főmameluk márczius tizenötödikén üdvözölte a szabadságot és. ki­jelentette, hogy ő sohasem tartott tulajdon­képen Tisza Kálmánual. — Egy termetes honleáuyku megsimo­gatta legyezőjével és odasúgta neki: No lássa hamis, ha maga előbb megmondja, hogy el­lenzéki hát.. . hát. . . — Nagysád, én már Lovász-Patonán is kijelentettem, hogy ellenzéki vagyok, tanú rá a kisbíró, meg a bakter, de most mióta Bis­marck lemondott, II. Vilmos császár szoczi­álistává lett, — azóta republikánus, —• nem brazilliai forodalmár, — muszka nihilista, sőt önért Robespierre is tudnék lenni, ha re . . . re ... és hangja egy repedt fuvolla trilláiba csapott át . . . — A Görbelábi Jóla ott ólálkodott a háta megett ós szepegte magába : Jaj, vájh, ha most valaki ide találna nézni, majd adna az mindjárt respubbikát. Hanem a márcziusi szellő idusa erős hullámzásba hozza a kebleket, a sziv heve­sebben dobog, az ajk susogásra, majd a szív­béli gerjedelmek eresebb kifejezésére gerjed s Lupulus barátunk belenézve abba a feketén sugárzó szempárba, szavazni kezde ilyetén képen: „Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem !" De már ezt Görbelábi Jola oreság nem állhatta meg szó nélkül, hanem odasúgta : Tekintetüs or, csillapodja mogo mogát, mert érzem magamat hodj mindjárt vége lesz a szobadságának ! Hanem a mi jóbarátunk oda se nézett, hanem folytatta rendületlenül: .Szerelmemért feláldozom a szivemet !" — Hanem ekkor már a Jola kétségbe esve susogta ott hátul : — Tekinthetüs ur, csak hamar, mert ott jüvi magát a nagysága a maga feleségh... — Hol? hol? had sietek elébe? És elsietett. — És a Görbelábi Jola meg mosolyogta A maga zseni talentomát és felsóhajtott: Szegény tekiuthetes or nem is lengyel mégis eldanolhatja magában: „Oda a szabadságh !" De ugy ke'l neki — gondolja magában, mért nem házasodott ugy — mint én, akkor soha se nem érnék utol ! Mert hiába nadj bennem a tholentom ! Már a Noblisnál szereztem magamnak egy nyomda, s most az özletet kibővítettem, van egy nyomda, két gép. Nadjszerö ! Erre iszunk egyet: Pinczér, hozzon egy pohár li­monádét ohne ezukker und ohne czitromszaft. Aztán donoljok el magonkat: „Igczhom, figezhom kacsa tojás, A Rebeka jaj be ruhás, Illik neki, mert van neki Nagy titokban vettem neki !" HIEEK. — Személyi hirek. Eszterházy Mór gróf főispánunkat kedves neje épen már­tius 15-én egy kedves kis honleánynyal ajándékozta meg. Véghelyi Dezső kir. tanácsos alispán, dr. K e r ón y i Károly megyei főorvos, Grünberg 19-ik gyalogezred őrnagya, Princz főhadnagy és a sorozó bizottság többi tag­jai a hét folyamán városunkba érkeznek. Fenyves s. y Ferencz az ugodi vál. kerület képviselője városunkban tartóz­kodik. — Eszterházy Móricz gróf, Veszprém ­megye főispánja Szapáry Gyula gróf minisz­terelnök ós belügyminiszternek főispáni állását a hét folyamán rendelkezésére bocsájtotta. Az uj belügyminiszter azonban, — tekintettel fő­ispánunk érdemeire — a lemondást nem fo­gadta el. — Esterházy Ferencz grófot, devecseri nagybirtokost a földmivelósi mi­niszter az orsz. phylloxera-védekező bizott­ság tagjául meghívta. — Meghívás ! A pápai önkéntes tűzoltó-egylet folyó évi márczius hó 23-án, d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart, melyre az egylet összes alapító, tiszteletbeli, működő tagjai ezen­nel meghivatnak. Pápa 1860 évi márczius iió 9-én. Az elnökség. — A kir. táblák decentralizáció­ját illetőleg a „Budapesti Újság* czimü fővárosi napilapban a következő hirt ol­vassuk : A decentralizált kir. táblák száma, amint biztos forrásból értesülünk, nem tiz, hanem tizenkettő lesz. Állítólag már el van döntve az is, hogy Nagyvárad nem kap kir. táblát, mert ezt helyette a sze­rencsésebb vetélytárs: Debreczen nyeri. Érdekes hir továbbá, a mi már szintén elhatározott dolog, hogy a versenyző Sop­ron és Szombathely kiesik a kombináczió­ból s a Dunántulra Győrött szerveznek kir. táblát. Végül megemlítjük, hogy a vidéki kir. táblákhoz, nagyobb gyakorlat czéljából, az aljárásbirák közül többeket behívnak tanácsjegyzői szolgálattételre. — Az ugodi körjegyzői állomás a hó végén betöltetik. Reméljük, hogy a derék ugo­giak a jelenlegi helyettes jegyzőt, Segesdy Sán­dort, ki ugy szakértelem, mint ügybuzgóság ós szorgalom tekintetben kívánni val jt nem hagy hátra, fogják bizalmukkal egyhangúlag megtisztelni. — Freystádter Vilmos halála. A tótvázsonyi nagybirtokosnak, Freystádter Antalnak fia Vilmos, mint egy hozzánk be­küldött rövidstilu családi gyászlap jelenti, Bécsben, mult] vasárnap meghalt, 37 éves korában. Az élte virágában volt ifjú em­bert, ki a császár hadseregének is becsült lovas tiszje volt, hitvallása miatti szerelmi csalódás s több sértett ambitió tette .lelké­vel meghasonlottá ugy, hogy elméje ruga­nyossága is megtörött s több év óta élő­halott volt. Nem segített az egykor annyi jót-tett szegény ifjú emberen sem a tudo­mány, sem a sok hideg millió. Nem hoz­hattak sziveróbe, agyába ujabb égi mele­get. Meghalt. Ki sirassa ? Majd az örök igazság trónusánál számba fogják venni a szegény-gazdag által egykor letörölt nyo­mor könyeit ! — Kir. tábla. A kir. táblák kihe­lyezése ügyóben a tanácskozmányok köze­lebb meg fognak indíttatni. A bizottság e czélra már ki van nevezve. Azon kö­rülmény, hogy Mosonymegyében nincs tör­vényszék és igazságszolgáltatási tekintet­ben Győrhöz tartozik, valószínűvé teszi, hogy a Sopron, Győr, Veszprém, Vas és Zalamegyékből alakítandó táblai kerülethez fog beosztatni Mosonymegye is. -- A „Veszprémmegyei kör" megalaku­lása óta minden szombaton este érdekes fel­olvasások, előadások és szavallatokkal mulat­tatja a mindenkor szép számmal egybegyűlt tagokat és azok vendégeit. Az elmúlt szom­baton pedig — e napra esvén épen márczius 15-ike — szép emlékünnepéllyel rótta le a kör a kegyelet adóját 1848 márczius 15 iránt A kör helyiségét zsúfolásig megtöltötték a tagok és azok vendégei. Az ünnepély fényét emelték Hock János és Kopácsy Árpád or­szággyűlési képviselők, kik ez alkalommal lá­togatásukkal tisztelteltók meg körünket. Az ünnepély műsora a köveikező volt: 1. „Talpra magyar" Petőfitől elszavalta : H e r z Dezső, 2. „Mártius 15-ének emlékezete" előadta: Mihályfy Józseí. 3. „Mártius 15" költe­mény irta Bíró Istyác, felolvasta : Schreiber Jenő- 4. „Alkalmi beszéd" tartotta ; Tausz Jakab. 5. „Előre" költemény Tóth Kálmántól elszavalta : K 1 e t z á r Miksa. 6. Történelmi rajz" felolvasta: Herz Emil és 7. „Egy gondolat bánt engemet" Petőfitől elszavalta: Schreiber Jenő. Minden egyes pont élénk tetszésre talált s a műsor befejeztével álta­lános hosszantartó „halljuk"-ra Hock János orsz. képviselő lépett az emelvényre, ki haza­fias, lelkesítő beszédben figyelmeztette haza­szeretetre az ifjúságot. Beszedét azzal fejezte be, hogy a jövőbe pillantva nyugodt lélekkel teszi le a mai ifjúság kezébe a haza sorsát. Az ifjúság viharos tapsai és éljenzéssel kö­szönte meg a tűzzel elmondott beszédet. Ae. ünnepélyt az István íoherczeg szállodában táv­sas vacsora követte, melyen mintegy 50-en vettek részt. A banketten Eötvös Bálint el­nök, Hock Jánosra emelte poharát, mire Hock János ismét egy hatásos beszédben a kör tagjait köszönté fel. Szavait igy fejezé be ; „Én ugy érzem most magam, mint a bérezi sas, mely széttekint a csodás magasban, a végtelenben s magát teljesen szabadnak kép­zett. A lelkesedés adott nekem szárnyat fel­emelkedésemben, mert látom foldieimet, lá­tom a nemzet jövőjét, látom azt az ifjúságot, a melynek kezébe a nemzet jövője, a nemzet élete le van téve. Erre az ifjúságra emelvén poharamat, hogy ha jön egy második már­czius 15-ike, hogy szivében a lelkesedés és a hazafiúi szeretet tudjon helyet foglalni és tud­jon vért ontani a hazáért, ha kell. Éljen az ifjúsági" Felköszöntőt mondtak még: Vég­helyi Kálmán az ünnepélyen közreműködőkre, Iglauer István a távozó két munkás tisztvise­lőre. Spitzer Lajos főtitkárra és Billitz Antal főjegyzőre, Hercz Emil, Eötvös Bálintra, a kör elnökére, Kletzár Miksa a körre, Ányos

Next

/
Thumbnails
Contents