Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-23 / 12. szám

Mert, ha bár Ígéretekkel biztatni valakit szavazásra, nem szép és nem correct dolog; de ha már igér valaki vajamit, azt tartsa erkölcsi kötelességének be is váltani. Már pedig Pápa város választó polgárságának egy tagja sincs, aki ne emlékeznék arra, liogy Láng Lajos főkortese, Horváth Lajos főszolgabíró, — az előbbi nevében mi mindenféle kecsegtető Ígéretekkel töltötte be a polgári kebleket. — „Lesz kir. tábla, lesz dohánygyár, czukorgyár

r posztógyár, kaszárnya, visszahozzák a kir. törvényszéket, lesznek vicinális vasutaink. — Csak el ne szalaszszák az alkalmat, csak éljen egyhangúlag Láng Lajos És Pápa város polgársága hitt ez ígéretekben és élt egyhangúlag Láng Lajos ! Sőt annyira hitt, hogy később a kir. tábla, a posztógyár, s egyéb dolgok kieszközlésére még petitióban is felkérte Láng Lajost. És Pápa város képviselője e város érdekében, daczára nagy befolyásának, hosszú képviselősködése alatt, daczára a hozzá intézett kérelmeknek, nem tett semmit egész a mai napig. Minek is tegyen ? Hisz nincs neki erre szüksége. A pápai polgárság megelégedhetik azzal a büszkeséggel, hogy 0t Láng Lajos képviseli. S a város, pusztul erkölcsileg, -"anyagilag. Erkölcsileg, mert azokkal az Ígéretekkel elősször meggyőződésének szabad gyakorlásától fosztják meg a polgárt s azok be nem tartásával a kaputos emberek iránti gyűlölet magvát hintik el a nép között. Anyagilag, mert bizunk a bizalmunkkal megtisztelt hatalmas tényező adott szavában, —- s közügyeink felMátyás királynak sok érzéke volt a szép asszonyok iránt. Igaz-e vagy nem igaz, ki tudhatná, de annyi tény, hogy Toldi Miklós gyanakodott a királyra, egész az ő füléig eljutván valamely gonosz pletyka. Mert pletyka már akkor is volt. (Hja, az is régi családból való.) Az ugyan jem volt bizonyos, hogy az asszony-é a bűnös, vagy a király kazdte-é a azemjátékot az udvari dáridókon, (mert hiszen a szemjátéknál nem jutott tovább hálaistennek), de annyi áll, hogy Toldi a királyra lett ingerölt s mikor ez egyik lakája éppen Magdolna napján virágbokrétát hozott Toldinénak, fogta magát Miklós s olyat lapított buzogányával a lakájon, hogy az menten meghalt. Ingerölt lett a király szerfelett, nem tudott mit csinálni a haragjával s nyomban paraucsolá, hogy Toldi, összes méltóságaitól megfosztva, hagyja el az udvart, hogy oda többé lábát be ne tegye, mert a fejét veszti. Miklós elbusultan haza ment ekkor Alsó-Toldra s ott ólt sok esztendőn át harczoktól, udvari fénytől messze. Egyébb öröme se volt csak kis fia, a kit Péternek kereszteltek. Noha a böszke Toldi soha sem tett lépést a király szivét meglágyítani, barátjai mident elkövettek s végre is csillapult a nemesszivü király haragja. Egy nap fárad vitéz érkezett Toldihoz, tajtékos lovon. A király csatlósa volt, SzentiUfip Mihály, Levelet hozott éa a levélben virágoztatására való törekvéseinkkel, minden más ut elkerülésével hozzáfordulunk. És csalódunk. Igaz, a csalódás fáj, a csalódás keserű. De talán majd gyógy erő vei fog ránk hatni a jövőben ? ! És az itt elmondott keserű igazságok után e város felvirágoztatására tesz-e majd Láng Lajos valamit ? Mi szeretnők, hogy legalább is belátná, hogy illik -tennie valamit. De hát tegyen, vagy ne tegyen, Pápa város polgársága immár meggyőződhetett arról, hogy a maga élet érdekét illetőleg nem bizhatik sem a valódi, sem a talmi nagyságokban,— hogy azok a Horváth Lajos-féle Ígéretek üres szappanbuborékok — s hogy ha boldogulni akar, belátja annak a közmondásnak az igazságát: „Segíts magadon s az Isten is megsegít!" Mert Tisza Kálmán már nem segit! Mert Láng Lajot sem segit. De még a pápai mintajárás minta főbírája Horváth Lajos sem segit. Mert se kir. tábla ! Se törvényszék! Se posztógyár, se czukorgyár, se dohánygyár: Semmi sincs. „Eloszlott, miit a buborék S maradt mi volt a puszta lég !" Ebből pedig harapni nem lehet ! Egy sző az izr. hitoktatő es anyakönyvvezető választásának kérdéséhez. A pápai izr. hitközség dr. Breuer Salamon lemondása következtében a rabbi választás előtt áll. Azonban tekintve azon kellemetlenkegyelmet. De a kegyelemnek különös színe volt. „Jöjj el udvaromba, Toldi Miklós, de el 11

0 jöjj gyalog, se pedig semmiféleu alkalmatosságon. hozd el magaddal a legdiágább kincsedet, el ne felejtsd otthon legjobb barátodat s kíséretedben legyen a legnagyobb ellenséged is." Töri fejét ezen híres Toldi Miklós. Hiszen lehetetlen dolgokat kiván tőle a király ! Se gyalog ne menjen, se pedig semmiféle alkalmatosságon. Hát akkor hogyan menjen ? Aztán ha a legjebb barátját elő tudná is keresni, hogy magával vitfye, de honnan vegy

e elo a legnagyobb ellenségét s mikép kényszerítse a vele menetelre? — Ejh, a király bolondot űz belőlem ! — mormogá, mialatt a csatlóst egy belső szobába lefekteti. Azután bemegyen a maga kamrájába, hol töprengve okoskodik vala a király izenetén : ha netalán valamely titkos értelme lenne anaak. A mint igy meghányná-vetné a dolgokat, valaki az ablakon kopogtat. — Ki az, mi az ? — Én vagyok — szólt egy nyöszörgő, vén asszonyi hang. - - Én vagyok, Czifra Marcsa a faluvégrő). — Mit akarsz te boszorkány ? (Mert boszorkány volt Ü2ifra Marcsa, meg is égették" később a varsányi határban.) — Nagyon furcsa álmom volt az éjjel. Nyisd ki az ablakot, ségeket, melyeket nemzietlen viselkedésével dr. Breuer alkotott magának, amelyben akarva, nem akarva, a hitközség túlzó orthodox része is osztozott — a rabbi választást illetőleg ^dilemmában vannak, mert maguk a fanatikus orthodoxok sem mernék immár megkoczkáztatni azt, hogy egy pajeszokkal ékes, a magyar nemzet érzelmeivel és nyelvével nem rokonszenvező rabbit állítsanak a hitközség élére — s mert másodszor — mivel a rabbi választásnál a hitközségnek minden egyes hitközségiadófizetésre kötelezett tagja szavazóképes -- azzal sincsenek az orthodoxok tisztában, hogy esetleg a rabbi választásnál többséget kép'e^hetnénok-e ? Ez okból legczélszerübbnek látják a rabbi választásnak egy időre való elhalasztását, hogy azonban a hitközségi teendők teljesítése akadályba ne ütközzék, elhatározták egy hitoktatói és anyakönyvvezetői állás szervezését, illet betöltését. Ez ellen a terv ellen a hitközség egy tagjának sem volna kifogása. Ámde ennél a kérdésnél, a hitoktatai és anyakönyvvezetői állás kivel leendő betöltésénél, ismét egyesek, nem az erkölcsi nemes czélt, hanem egész mezítelen vakmerőséggel saját önző czéljaikat akarják diadalra juttatni. Á hitközóg jelenlegi elnöke LŐAvenstein, polgári foglalkozására nézve liszt kereskedő. Ez az ur dr. Breuer teremtménye s igy feje a helybeli orthodoxiának. Ennek a hitközségi elnöknek van egy Marton I. nevü liszt ügynöke. No, most Lőwenstein uram ugy gondolkodik, hogy a kecske is jólakjék, meg a káposzta is megmaradjon, hogy liszt ügynöke is legyen ós mégis kevesebbet keljen neki a jövőben fizetnie, hát jó lesz ezt a Marton I. nevü urat megválasztatni a pápai izr. hitközség anyakönyv vezetőjének és hitoktatójának, ammellett pedig — Bánom is én te vén sziportyó. Nem nyitom biz én. — De bizony elmondom neked, Toldi Miklós, igy is. Azt álmodtam, he he he, hogy a király elé mentél s a kutya hátára tetted fel az egyik lábad, a másikkal pedig egyet ugrattál mellette. Szép volt ez nagyon ós mulatságos. Megteszem biz isten, hogy magam is igy megyek fel majd egyszer a Gellértre. Megörölt erre Toldi Miklós s bezzeg nyitotta nemcsak az ablakot, hanem az ajt<$t s hitta be nyájasan. — Gyere be no, öreg néni, beszéld a többit is, Czifra Marcsa bement ós elbeszélte az egész bevonulását, ki volt ott, hogy volt ott, mikép látta Ő azt az álmában. Ebből aztán legott okos lett Toldi s megajándékozta a bíibájos asszonyt ; körülbelül éjfélkor bemégyen az ő hites társához, Laczffi Magdolnához s felkölti őt, ekképen kérdezősködve : — Láttad-e azt a vitézt, Magdolna, a ki ma én hozzám jött ? — Láttam, kedves férjem. Magát király cselédének mondotta. — Az ő valóban. Drága ajándékokkal, lánczokkal, gyűrűkkel mégyen király szeretőjéhez, Forgách Máriához Gacsra. Régi ismerősöm lévén nálunk meghált. Laczffi Magdolna elvörösödött az irigységtől, de aztán erőt vévén izgatottságán saeliden mondá ;