Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-23 / 12. szám

Előfizetési árak : Egész évre ... 0 frt Fél évre . . • • 3 „ Nagyed évre . . 1 „ Egyes szám ára 15 kr. kr. 50 Kiadóhivatal: Pápa, Pósta-utcza 103G ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a szerkebztő és lapkiadó M A G Y A K GYULA ezimére küldendők. PÁPAI HIRLA MegjáLen mindea vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-uicza 1036 ház szám, liová a lap szellemi részét illet > minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 0 kr. Nyilttér petit­sora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. Láng Lajos és — Pápa. Pápa, márczius 20. Pápa városának országgyűlési kép­viselője Láng Lajos pénzügyminiszteri államtitkár. Mint volt egyetemi tanált szólították be a minisztériumba, tehát ugy a gyakorlati tudomány terén, mint államtitkári hatáskörében feltét­len tekintéllyel rendelkezik. Nincs jogunk arra, hogy Láng Lajosnak politikai működését mérle­geljük. Ámde e liel}ütt nem is a po­litikáról, hanem Láng Lajosnak Piípa városáhozi viszonyáról akarunk meg­emlékezni elrettentésére az elvtagadá­soknak és okulásul a jövőre. — A keserű labdacsot gyógyszerül használ­ják s ha egy-kettőt a pápai választó polgárság be vesz belőle, egy kis gyo­morémelygésen télül nagyobb bajt nem fog kapni. Magyarországnak valamennyi vá­lasztó kerületében látjuk, hogy a ke­rület képviselőjét és a kerület polgá­rait bizonyos erkölcsi — s tán a párt­szenvedélyek lecsillapulta után — tiszteletteljes kötelék fűzi együvé. S ez nagyon természetes is, mert ha a képviselő nem megvesztegetés utján jutott irandatumához; akkor kell, hogy bizonyos hálaérzettel gondoljon vá­lasztóira és kell, hogy a kezébe adott hatalom, vagy befolyás erejével — választó kerületének, jogos, vagy jo­gosnak tartott érdekeit szívvel-lélek­kel védelmezze, s kerülete felvirágo­zását előmozdítsa tőle telhetőleg. Ennek a dicséretes igyekezetnek példáit látjuk felcsillámlani az ország­ban itt is — ott is. A kir. táblák el­helyezéséről lévén szó, majd minden nagyobb város képviselője megmoz­dult, s mindent elkövetett, hogy a küzdelemben kerülete legyen a győ­zelmes. De nem kell példákért messze mennünk. Ott van Győr városa, ahol a város képviselője Baross Gábor már is oly alkotásokat létesített, melyek érdemessé teszik őt arra, hogy nevét hálával emlegessék. Nagyszabású va­súti építkezéseket létesített, Győr vá­ros forgalmát minden uton és módon előmozdítani igyekezett, legutóbb ki­eszközölte, hogy ezen város lett a ke­rületi iparkamara székhelye, jövőben gyárakat fog ott létesiteni és kifogja eszközölni azt is, hogy Győr fogja el­nyerni az egyik dunántuli kir. táblát is. Nézzük meg Veszprém város kép­viselőjét dr. Bezerédj Viktort. Tőle el nem vitatható buzgósággal igyek­szik e kies és fekvése miatt majdnem hozzáférhetlen város felvirágoztatására. Szegényházat létesít, utczákat rendez, a város forgalmát felemelő vicinális vasutak létesítését tervezi és szóval részt vesz Veszprém város közügyei­ben s nincs mozgalom, melyben vezér­szerepet ne játszana. Ányos Tivadar és dr. Matkovics Tivadar mindent elkövetnek kerületük érdekében. Az ugodi kerületben Feny­vessy Ferencz orsz. képviselő arról ismeretes, hogy alig volt polgár, aki hozzá fordult ügyes-bajos dolgában — akin ne segített volna. Veszprém vármegyének csak egy választó kerülete van, ahol a kerület képviselőjének kisebb gondja is na­gyobb annál, hogy a kerület érdeké­ben tenne valamit, — hogy a kis­ujját is felemelné az anyagi romlás szélén levő kerülete megmentésére, annak felvirágoztatására. — Es ez a választó kerület—Pápa városa. Pápa város orsz. képviselőjét és annak váíasztó kerületét a rideg me­revség választja el egymástól, mely ridegséget fokozzák az olyféle kije­lentések, hogy nem Láng Lajos büszke arra, hogy Pápa vár§ sát képviselheti, hanem Páp< város legyen büszke arra, hogj őt Láng Lajos képviseli. No, ha mi látjuk azt a törekvést, hogy mit nem követ el egyik-másik képviselő kerülete érdekében és lát­juk azt, hogy miként fumigál bennün­ket a mi követünk; akkor egy csepp büszkeséget sem érezünk magunkban, hanem szégy éljük magunkat, hogy Pápa város választó polgárságának nagy részét több választásnál fokoza­tosan és csunyául felültették. A PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Szerelmem . . . Szivembe vésve képed — és Vele porlad a sirba, Letörleni, kitépni azt Még a halál se birja \ . . . Vele porlad a sirba . . . Imámba foglalom neved ; Csak azt sóhajtja ajkam: Szeress lányka óh ! szeress , . . Könyörülj végre rajtam : . . . Csak azt sóhajtja ajkam . . . Ha majdan kinom eltemet, A vándor esti szellő ; Szerelmemmel repül feléd Amely síromhoz eljő: , . . A vándor esti szellő . . És felkeresvén át ölel Egyetlen egy virágom ; — Elsuttogja mit álmodik Lelkem a más világon . . . » . . Egyetlen egy virágom . . . Ó mért oly későn . . . Ó mért oly későn, levelek hullása, Daru távozása idején: Mért nem találkoztam rózsanyiláskor, Hajnalhasadáskor veled én ? Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe A pacsirtát lesbe te meg én? Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak, Az ifjú álmák idején ? ! . . . Kiss József. É király kegyelme. (A Toldi-legenda Alsó Tóidon.) Irta : Mikszáth Kálmán. Kis falu Nográdmegyében Alsó-Told, — mert ha nagyobb lenne, már régen várossá tette volna az oda való nagyszámú nemesség. Privilégiumról álmodoznak a bocskoros neme­sek (pépig nem is olvassák az országgyűlési tárgyalásokat), benne van vérükben, mindent maguknak szeretnének a jövőben s minden dicsősség az övék a múltból. Még az erős Toldi Miklós is oda való ember volt. A falu neve alkalmas rá, hogy ezt higy­jék. Néhány krónika is beszéli azonfelöl. Az mindegy, hogy Arany máskép irta meg. Nyo­matott írás be nem hat, a kalendáriumon kívül. Az is olyan kalendárium, hogy három emberöltőt ellát. Százesztendore való naptár­rész van. benne. Az illúziót pedig teljesen emelik egy haj­dani erős épületnek a fuudamentomai. Egy­egy mélyen leérő falat ásnak ki néha a ha­rangláb környékén. Ott kellett állnia valahol — természetesen kacsalábon — a Toldiak Ős­fészkének. Ha nem is volt talán vár, de akkor bizonyosau óriási kastély. Élő lélek azt nem tudja, se nem hallotta, hogy ki lakott abban — tehát okvetlenül Toldi Miklós lakott ott. Ezer mesét tudnak az aggastyánok a vitézi dolgairól. Némelyiket már hallottuk sokszor, csak­hogy másokkal történt. Uj is van egy kettő, de ez meg sehogy sem illik össze Toldival. Semmit se hagynak meg rajta, csak a nagy erejét — még azt a virtusát is elveszik, hogy felesége nem volt. Egy tündérszép asszonnyal boldogítják az alsó-toldi mesemondók, — de bizony nincs benne valami nagy köszönet, hanem azért ta­lán meg lehet hallgatni. Laczffy Magdolnának hitták Toldi Mik­lósnét s Budán lakott férjével az udvarnál, hol is nagy tisztességben valának. Nem Nagy Lajos uralkodott; hanem Má­tyás. Hja, ugy van az mig a királyok élnek, sok mindenfélét elvesznek a néptől. Egy csep­pet sem veheíik rosz néven, ha haláluk után meg a nép vesz el tőlük sok mindenfélét. Vitéz Toldi Miklóst elveszik Lajostól ós Mátyásnak adják az alsó-toldiak.

Next

/
Thumbnails
Contents